Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.

Ülésnapok - 1958-10

555 Áz Országgyűlés 10. ülése 1960. évi január 30-án, szombaton 656 lágon mind nagyobb tömegek ismerik fel és emberek százmilliói tartják követendő példaképnek a Szovjetunió vezette szocialista tábort. A szocialista világrendszer megerősödése és előretörése lehetővé tette, hogy a Szovjetunió következetes békepolitikájával kudarcra ítélje egy újabb pusztító világháborúra spekuláló monopoltőkés csoportok szovjetellenes erőlködéseit, az illúziókra épülő erő politikáját és a háború szakadékának szélén táncolás politikáját. Napjaink nemzetközi életére már a magasszintű tárgyalások sorozata a jellemző és egyre inkább ezek a tárgyalások válnak a vitás nemzetközi problémák megoldásának fórumává. Rendkívül nagyjelentőségű esemény volt a szovjet békekezdeményezések sorában a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának januári ülésén hozott határozata a szovjet fegyveres erőknek egyoldalú, nagyarányú leszereléséről. Ez a határozat újabb fényes bizonyítéka annak, hogy a Szovjetunió a szocializmust építő országokkal egyetemben nemcsak szavakban képviseli az általános és teljes leszerelés gondolatát, hanem kész példát mutatva ennek megvalósítására megtenni az első lépéseket is. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának ezen határozata ékesszólóan hirdeti, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete XIV. közgyűlésén beterjesztett általános és teljes leszerelésről szóló szovjet javaslat nem ábránd és utópia, hanem megvalósítható. Kívánatos volna, hogy a Szovjetunió példája arra serkentse a többi nagyhatalmakat, hogy a szavakról térjenek át a tettekre. A Szovjetunió kezdeményezésének első nyugati visszhangjai azt mutatják, hogy az a háborúra spekuláló monopolista körökben újabb íéjvesztettséget, zűrzavart és kapkodást idézett elő. Most propagandistáikon keresztül azzal próbálkoznak, hogy elhitessék a világgal: tulajdonképpen itt nem leszerelésről van szó, hiszen a Szovjetunió ütőképessége, ereje nem csökkent. Valóban nem szenvedett csorbát a Szovjetunió és a szocialista tábor ütőereje az egyoldalú leszereléssel, ellenkezőleg, tovább növekszik. De ez az erő nem hódításra, idegen területek megnyerésére irányul, hanem a tartós béke megteremtésének biztos bázisa. Ugyanakkor azzal, hogy egyoldalúan rálépett a leszerelés útjára, a Szovjetunió i ovább sokszorozza azt az óriási erkölcsi erőt és tekintélyt, amelyet a szocialista világ következetes békepolitikájával az emberiség legalapvetőbb és legfontosabb érdekeinek képviseletében már eddig is kivívott. Ma, amikor a szocialista világ olyan hatalmas erőmegnyilvánulásainak vagyunk tanúi, mint a Csendes-óceáni szovjet óriásrakéta kísérletek, akkor még hatványozottabban tölt el bennünket az öröm és büszkeség tudata, hogy mi is ehhez a közösséghez, a szocializmust építő nemzetek nagy családjához tartozunk. A nagy világesemények közepette tudatosabbá válik mindannyiunkban, «hogy a történelem a mi szocializmust építő békés munkálkodásunkat is az emberiség boldogabb jövőjének megteremtéséért vívott harchoz való hozzájárulásként könyveli el. Ez a büszke tudat fűti a szocialista tábor népeit és ez ad erőt ahhoz is, hogy sikerrel vívjuk meg a még előttünk álló csatákat a hidegháború, az agresszió lovagjai ellen, akik még korántsem adták fel a világot újabb pusztító háború felé sodró terveiket. Ezen erők kétségbeesett erőfeszítései napjainkban olyan eseményekben tükröződnek, mint például az amerikai kormány bejelentése az atombomba robbantási kísérletekről, vagy a francia kormány határozata, hogy az afrikai népek tulajdonát képező területen atombombát robbantson, hogy ezzel megpróbálja fokozni a nemzetközi feszültséget és tartósabbá tenni bomladozó gyarmatbirodalmát. A nemzetközi feszültség fenntartására és fokozására irányulnak azok az erőfeszítések, melyeket Nyugat-Németországban Adenauer kancellár vezetésével a bonni kormány tesz a fasizmus és a militarizmus felélesztésére, a nagyhatalmak tárgyalásának megakadályozására. Igen jelentősnek tartjuk Walter Ulbricht elvtárs kezdeményezését a német kérdés békés rendezésére. Ulbricht elvtárs Adenauerhez intézett levelében javasolja, hogy üljenek le tárgyalni, válasszanak össznémet bizottságot és tartsanak népszavazást mindkét Németországban a teljes és általános leszerelésről, a békeszerződés megkötéséről. Egyetértünk azzal, hogy Németország békében és szabadságban történő újra egyesítésének egyetlen járható útja a két, ténylegesen fennálló német állammal a békeszerződés megkötése. Ez szükséges Európa békés nyugalmi helyzetének megteremtéséhez, mert a nyugatnémet revansista katonai körök politikája katasztrófához vezethet. Távol-Keleten a feszültség szítására irányul az a lépés, amelyet az amerikai—japán katonai szerződés megkötésével tettek Washingtonban. Ezek a jelenségek arra figyelmeztetnek bennünket, hogy erőnket megsokszorozva kell munkálkodnunk az élet valamennyi területén a szocializmus építésében, hogy hazánk még tevőlegesebben és hatékonyabban járuljon hozzá az egész szocialista tábor további nagyarányú megerősödéséhez. Az elmúlt évtized tapasztalatai is azt mutatják, hogy a szocialista tábor ereje és előrehaladása az alapja és elengedhetetlen féltétele annak, hogy biztosítsuk az egész emberiség számára a tartós békét. A szocialista társadalmi rendszer igazságossága fényes győzelmeket aratott az elmúlt másfél évtizedben is. Jelen sikereink, előrehaladásunk gyors üteme az egész emberiség ragyogó jövőjének távlatait nyitja meg előttünk. Tudatában vagyunk annak, hogy a magyar dolgozó nép lelkesedéssel és büszkeséggel vállalja azt a kötelezettséget, hogy minél előbb felépítjük hazánkban a szocialista társadalmi rendszert és még erőteljesebben támogatjuk a szocialista tábor nagy családjának a tartós békéért, az emberiség virágzó, szebb jövőjének megteremtéséért folytatott áldozatos, nagyszerű harcát. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának felhívásához csatlakozva az egyedüli helyes utat követi Népköztársaságunk törvényhozó testülete. E határozatban kifejezett megnyilatkozásunkkal a békéért, a biztonságért, a tartós béke megteremtéséért harcolók sorait erősítjük. Tisztelt Országgyűlés! Engedjék meg, hogy felolvassam a határozati javaslatot. (Olvassa.) „A Magyar Országgyűlés és a Forradalmi Munkás-Paraszt kormány válasza a Szovjetunió