Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.

Ülésnapok - 1958-9

525 Az Országayűlés 9. ülése 1960 < nek a baromfi-, a csirke átvételétől, semhogy a kukoricát átadják, mert a kukoricának ezenkívül is megvan a helye és a baromfitenyésztést a vásárolt takarmányra állították be. Hogy egy másik kérdésre térjek át, erőfeszítéseket tettünk azért, hogy megszüntessük a baromfitenyésztés idényjellegét. Két-három tszben elértük, hogy novemberben állítottak be naposcsibéket, s ezek most kerülnek értékesítésre 80—90 dekás súllyal. Csodák-csodája azonban, a baromfifelvásárló szerveknek nincs megállapított áruk, amelynek ellenében ezt a baromfit felvásárolják. Azt mondják, hogy a primőr ár márciustól kezdődik, a januári csirke, amely tehát két hónappal megelőzi, nem primőr (derültség), mert nincs benn a nomenklatúrában . . . (Derültség és taps.) Az én felfogásom az, hogy ha a csirke primőr márciusban, akkor januárban eo ipso primőr. (Derültség.) Ha tehát márciusban 29 forintot tudok adni a csirkéért, akikor legalább ezt a 29 forintot januárban is meg kell adni, mert különben hiába csináljuk a propagandát a baromfitenyésztés nagyüzemesítésére, illetve az idényjelleg megszüntetésére. Ezért vetettem fel ezeket a látszólagos ellentmondásokat. Véleményem szerint ezek onnan keletkeznek, hogy a felvásárló szervek nem elemzik ki kellóképpen a kérdéseket. Azt hiszem, a költségvetés keretein belül ezeket a kérdéseket egy kis jó organizációval, egy kis jó hozzá^sel és a mezőgazdaság iránt jó szívvel meg lehet oldani, csak ehhez nem a főkönyvelők keménységével kell gondolkodni. (Derültség.) Szeretném még megemlíteni a szakemberellátottság kérdését. Ez ma és tegnap többször is felvetődött. A mi véleményünk az, hogy a 22 000 szakembert csak 15 éven belül tudjuk kiképezni, viszont a mezőgazdaságnak addig is mennie kell. A mi felfogásunk tehát az, hogy mindenkinek, aki a mezőgazdaság vonatkozásában hajlandó a tanulásra, hajlandó arra, hogy holnap többet tudjon, minit ma, lehetőséget kell adni arra, hogy a mezőgazdasági szakismereteket maximálisan elsajátítsák. Mi ebben a vonatkozásban komoly erőfeszítéseket tettünk. Az oladi ^mezőgazdasági technikum mellett egy egész továbbképző intézetet fejlesztettünk ki. Behívtuk oda a termelőszövetkezeti elnököket egyhónapos tanfolyamra, az állattenyésztési brigádvezetőket kéthetes tanfolyamra a növénytermelési brigádvezetőket, a könyvelöket, a baromfitenyésztőket stb. és azt kértük a Földművelésügyi Minisztériumtól, hogy a következő évben ezeket a tanfolyamokat az egész éven át és kultúráltabban vihessük tovább. Ezért 400 000 forintot kértünk a tangazdaság épületének korszerűsítésére, de erre a 400 000 forintra csodálatosképpen nem volt hely a Földművelésügyi Minisztérium költségvetésében. (Mozgás.) Én azt kérem, hogy legyen hely erre a 400 000 forintra, mert ez sokmillióval fog kamatozni. összefoglalva az elmondottakat, szerintünk a Földművelésügyi és az Élelmiszeripari Minisztériumban a fehérjekérdés megoldása érdekében távlati elképzeléseket kell kidolgozni, mert a takarmánynak most már- nemcsak a mennyisége, hanem a minősége is fontos, és a évi január 29-én, pénteken 526 szakemberek továbbképzése vonatkozásaiban minden eszközt meg kell ragadni ahhoz, hogy napról napra és évről évre emelhessük a szakképzettségi szintet, amely ma valahogy elviszi a dolgokat, de holnap már nem lesz elégséges. Én a költségvetést, miután abban mindazok az alapok megvannak, amelyek továbbfejlődésünkhöz szükségesek, a Vas megyei képviselőcsoport és a magam nevében elfogadom és javaslom az Országgyűlésnek, hogy iktassa törvénybe. (Taps.) DINNYÉS LAJOS elnök: szólásra következik Tóth Jánosné képviselőtársunk. TÓTH JÁNOSNÉ: Tiszáit Országgyűlés! Az az általános előrehaladás, amely az elmúlt évben az egész népgazdaságot jellemezte, kedvezően hatott a szocialista kereskedelem fejlődésére is. A kiskereskedelmi forgalom alakulássát kifejező országos adatok különböző országok közleményeiben és statisztikai beszámolókban egymásután isimeretesekké váltak. Ezért én inkább az egész ország kereskedelmiére jellemző előrehaladásnak Komárom megyében is lemérhető változásaira kívánok utalni. Megyénkben, a kiskereskedelmi áruforgalom közel 15 százalékkal emelkedett egy év alatt. A boltok értékesítése 200 millió forinttal meghaladja az 1958. évit. A fejlődés tehát még gyorsabb volt, mint az országos átlag. Ez egyébként megfelel azoknak az eredményeknek, amelyeket elsősorban a megye ipari termelésének fokozásában elértünk és amelynek egyenes következménye megmutatkozott a bérből és fizetésből élő lakosság jövedelem-emelkedésében. Kifejezésre jutott ez az augusztus 20-i munkásparaszt! találkozó alkalmával rendezett vásár hatmillió forintos és a bányásznap 27 millió forintos áruforgalmában is. Az életszínvonal változását különösen jól tükrözi, hogy az^elmúlt évben például a megyei kiskereskedelem áruforgalmának mintegy 57 százalékát már az iparaíkkértékesítés képviselte. A jövedelemnövekedés alapján a megye iparcikkforgalma még nagyobb is lehetne, de a főváros közelsége és annak kereskedelmi szívóhatása erőteljesen érvényesül. Megfelelő áruellátás esetén nagymértékben tudná csökkenteni a helyi kereskedelem a budapesti kereskedelem vonzóerejét. Nagyon figyelemre méltók azok az eredmények, amelyek a, vegyes iparcikkek forgalmának fejlődését jellemzik. Erre vonatkozólag Tausz miniszter elvtárs részletes adatokkal ismertette a kereskedelmi bizottság előtt, hogy a vegyes iparcikkf or galemban országosan közel 16 százalékos volt a növekedés. Komárom megye e tekintetben is kiemelkedő eredményeket ért el. A tartós fogyasztási cikkekből: bútorokból 60 százalékkal, hűtőszekrényekből 35 százalékkal, motorkerékpárokból 25 százalékkal többet vásárolhatott a lakosság, mint 1958-ban. Nem is beszélve egyes híradástechnikai cikkekről, mert például televíziókészülékekből több, mint ötszörösére, magnetofonból közel hat-