Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.
Ülésnapok - 1958-9
509 Az Országgyűlés 9. ülése 1960. évi január 29-én, pénteken 510 az ötéves terv, majd a 15 éves lakásfejlesztési terv építőipari szakmunkás igényét — a megfelelő szakmunkások biztosítása. Nagy feladat az is, hogy tovább kell folytatni 2400 ipari tanuló beiskolázását. Itt rendkívül nagy nehézséget okoz az, hogy ebből a létszámból a Munkaügyi Minisztérium 1960-bari csak 600 ipari tanulót tud beiskolázni, az újonnan létesítendő intézetekhez szükséges építőipari kapacitás miatt. Ezzel a kérdéssel helyes volna külön foglalkozni, különösen az építőipari tanulók beiskolázását illetően és mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy az éves és a távlati tervekben előirányzott építési beruházási program teljesítését szakmunkások megfelelő képzésével alá tud-, juk támasztani. A szakszervezetek mindjobban magukénak érzik a szakmunkásképzéssel való foglalkozást és a jövőben is nagy gondot fordítanak erre a fontos kérdésre. Végezetül néhány szót szeretnék szólni Munka Törvénykönyv kidolgozásával kapcsolatban. Az illetékes szervek a szakszervezetekkel egyetértésben dolgozták ki azt a tervezetet, amelyben álláspontjukat érvényesítik. Az új Munka Törvénykönyv-tervezet egyértelműbben, világosabban és a dolgozók széles rétegei számára is érthetőbben szabályozza a munkaviszonnyal kapcsolatos kérdéseket. Kívánatosnak tartom, hogy az új Munka Törvénykönyv-tervezet még ebben az évben a Kormány, majd ezt követően az országgyűlés elé kerüljön. Tisztelt Országgyűlés! Ez a néhány kérdés volt az, amit az 1960. évi költségvetésből szóvá akartam tenni. Az 1960. évi költségvetési irányelvek biztonságos perspektívát nyújtanak dolgozó népünk számára. A költségvetés célkitűzéseit megvalósítva jelentős lépést teszünk előre a szocializmus építésében, a dolgozók élet- és munkakörülményeinek további javításában, ezért az előterjesztett költségvetést a magam részéről elfogadom és a tisztelt Országgyűlésnek elfogadásra javaslom. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik dr. Stark Janka képviselőtársunk. STARK JANKA: Tisztelt Országgyűlés! A szociális ós egészségügyi állandó bizottság tagjaként és mint Pest megye képviselője kívánok hozzászólni az egészségügyi tárca költségvetéséhez. A költségvetés összege rangot biztosít számunkra. Az egész költségvetés 28,4 százalékát irányozza elő egészségügyi, szociális és kulturális célokra. Szándékosan említem a kulturális célokat is, mert a kultúra és az egészségügy kölcsönösen hatással van egymásra, egymást erősítik. Párt- és kormányhatározatok sora úgy értéke 1 ] i az egészségügyi munkát, hogy annak középpontjában az ember áll, az emberről való féltő gondoskodás. Költségvetésünk elkészülésének időszaka csaknem egybeesik Hruscsov elvtársnak azzal a bejelentésével, hogy 1 200 000 fővel csökkentik a szovjet fegyveres erők létszámát. A létszámcsökkentés révén megtakarítandó összeg nagy részét az egészségügyi ellátás tovább fejlesztésére fordítják. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa átérzi az egészségügy fontoságát és ezen a területen is a kommunizmus építését hozza előbbre. Amerikában a túlméretezett fegyverkezés miatt elhanyagolják az egészségügy és a közoktatás fejlesztését, ami közvetlenül érinti sok millió család mindennapi életét. Amerikában a súlyosabb betegségek gyógyításával járó kiadások egyet jelentenek a család anyagi romi; val. A gyógyszerek magas ára emeli a trösztök profitját. Ha figyelemmel kísérjük egészségügyünk fejlődését, láthatjuk, hogy pártunk és kormányunk súlyponti kérdésként kezeli az egészségügyet. Kialakította a szocialista egészségügyi ellátást, felépítette annak szervezeti formáit és állandóan tovább fejleszti azokat. A Szovjetunió tapasztalatai* nyomán bevezetést nyert és jól bevált a területi és a körzeti elv is. A szocialista egészségügyi ellátás jellemzője, hogy nem elégszik meg a már megbetegedettek gyógyításával, hanem arra törekszik, hogy megelőzze a betegséget, védje az egészségeseket. Az egészségügy nálunk állami feladattá lett. de ugyanakkor az egész társadalom ügye is kell, hogy legyen. A múltban is volt egészségügyi megelőzés, törvényt is alkottak ennek érdekében. Hogy nézett ez ki közelebbről? Hogy csak egy példát említsek: feljött a fiatal parasztleány vidékről, hogy elszegődjék valahová cselédnek. Kötelező volt vizsgálata, hogy nem szenved-e vérbajban, vagy tüdőbajban. Ugyanez nem vonatkozott a. gazdájára is, aki megfertőzhette akár egyik, akár másik, vagy akár mindkét betegséggel. Ma a megelőzés, az egészségvédelem kivétel nélkül mindenkire kiterjed. Ennek eredményei több területen is megmutatkoznak. A vérbaj elvesztette népbetegség jellegét, gyakorlatilag ma már nincs. A maláriát, amely számos országban komoly áldozatot követel, nálunk gyakorlatilag legyőztük. Egyetemeinken előadások során alig találnak bemutatásra maláriás beteget. A tuberkulózist már nem nevezik morbus hungaricusnak, magyar betegségnek. A halálozás 3,1 tízezrelékre csökkent le. 1938-ban 14 tízezrelék volt, ami azt jelenti, hogy évi 14 000 halottról 3100-ra csökkent az évi tbc-s halálozási szám. Ez röviden azt jelenti, hogy most évente 10 000-rel kevesebben halnak meg tbc-ben, mint 1938-ban. Igen sok még a tennivalónk ezen a téren, de ha megnézzük, honnan indultunk el. akkor látjuk, hogy nagy utat tettünk már meg. Egészségügyi kormányzatunk komoly gondjának tekinti továbbra is a tbc. elleni küzdelmet, a második ötéves tervében is központi feladatának állítja be a tbc-s helyzet továbbjavítását. A kötelező és megelőzést szolgáló BCG oltások és újraoltások, az egész országra kiterjedő lakosságszűrések. a hatalmas ágyfejlesztés és számos más eljárás mind előkészítői a tbc-s megbetegedések lecsökkentésének, a tbc. felszámolásának. Még ebben az évben kerül a Minisztertanács elé az új tbc. törvénytervezet, mely elősegíti majd az egész társadalom mozgósítását a tbc. elORSZAGGYÜLESI ÉRTEStTÖ •J;I
