Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.

Ülésnapok - 1958-8

453 Az Országgyűlés 8. ülése 1960. gi irányú politechnikai oktatáshoz. Hiba az, hogy ettől egyes nagyobb községeink húzódoznak. Az ipar fejlődésére hivatkozva és az iparosítás jelentőségét hangsúlyozva inkább ipari jellegű politechnikai képzést akarnak megvalósítani. Nem gondolnak arra, hogy a tanulók és a szülők ilyen irányú érdeklődését az egyre jobban gépesített mezőgazdaság is ki tudja elégíteni. A tamási általános iskola helyesen irányítja az ifjúság technika iránti érdeklődését a tsz segítségével a mezőgazdasági gépek felé. Saját maguknak van már egy kiselejtezett traktoruk, sőt egyéb gépük is. Dolgozó parasztságunk tanulási kedvét világosan mutatja az érdeklődés a dolgozók iskolája iránt. Tavaly myolc ilyen tanfolyam működött a megye területén 139 fővel, az idén 35 tanfolyam 632 tanulóval. Ez csak az öthónapos tanfolyamok száma, amelyeknek hallgatói szinte kizárólag dolgozó parasztok. Parasztságunk a technikumi továbbtanulás alapjait akarja ilyen módon megszerezni. Szinte nyomon, követi a tsz községgé való átalakulást a tanulási szándék bejelentése. Kajdacson húsz lelkes dolgozó paraszt jelentkezett a legjavából arra, hogy elvégezze az általános iskola VII. és VIII. osztályát és ősszel tovább tanuljon a mezőgazdasági technikum levelező tagozatán. Ez a tanulási vágy főként a 30—35 éves dolgozó parasztok részéről nyilvánul meg, akiknek pompás gyakorlati tapasztalatuk van, megvan a szorgalmuk, a szívósságuk, s ha mindez megfelelő nagyüzemi szaktudással párosul, felbecsülhetetlen hasznára lesznek a termelőszövetkezeti gazdálkodásnak. A palánki mezőgazdasági technikumi levelező tagozatának jelenleg 200 hallgatója van. Ezek zöme még mint egyéni paraszt kezdte meg tanulmányait, mert már akkor világosan és helyesen látta a fejlődés útját, s ha volna hely, még többen lennének, hiszen az idei két első osztály 70 tanulóját 200 jelentkező közül válogatták ki. A levelező tagozat hallgatói szinte valamennyien ezüstkalászos tanfolyamot végeztek korábban. Ezüstkalászos tanfolyamainkon igen sok lelkes agronómus és technikumi nevelő ad elő. Nemcsak szaktudást nyújtanak, hanem további tanulásra is lelkesítik hallgatóikat. Fejes Béla a zombai „Parasztbecsület" agronómusa és Maul János, a gerjeni állami gazdaság főagronómusa nagyon sok hallgatóját vitte tovább technikumi levelező tanfolyamra. Agronómusaink és technikumi tanáraink lelkesen vállalják a dolgozó parasztság továbbképzésével kapcsolatos munkát. Ha az ember a koraesti órákban beállít például a Szekszárd—palánki technikum nevelői szobájába, rendszerint indulásra készen találja a nevelőket. Ki ezüstkalászos tanfolyamra, ki pedig szakmunkás-képző tanfolyamra indul előadást tartani, sokszor igen nehéz körülmények között, eldugott, nehezen megközelíthető helyekre, például Szekszárd környékén öcsény—Szőlőhegyre, vagy Ozsákra. Az egyetemen és a mezőgazdasági akadémiákon ezeknek a lelkes nevelőknek például Koppány Károly, vagy Kiss László technikumi tanároknak a példáját kell az ott tanuló ifjú nemzedék elé állítani. A parasztság soha nem látott érdeklődésének kielégítéséről van szó, s arról, hogy ennek segítségével az átmenet időszakában is pótolni tudjuk a nagyüzemi gazdálkodásra való I évi január 28-án, csütörtökön 454 áttérés következtében egyelőre még tartósnak ígérkező szakkáder-niányt. Sok derék szakember érzi megyénkben, hogy most rajtuk van a társadalom szeme. Megérdemlik, hogy megbecsüljük, népszerűsítsük őket áldozatos munkájukért ' és ezzel is erőt adjunk nekik a rájuk váró mérhetetlen feladatokhoz. A parasztság termelőszövetkezeti útra lépése felveti az ezüstkalászos tanfolyamok másfajta megszervezésének szükségességét. Eddig az egyénileg dolgozó parasztság számára az ezüstkalászos tanfolyam lehetőleg mindenit nyújtott, amire egy kisgazdaság keretén belül szükség volt. Most általánosságokat nem taníthatunk, hanem az egyes szakterületek gyakorlati szakismereteit kell minél több dolgozóval alaposan megismertetnünk. A falut mint nagyüzemet kell felfognunk és ennek egyes üzemegységeiben az ott szükséges szakismereteket kell oktatni. A tsz vezetőségének kell segítséget nyújtania ebben a munkában, neki kell szorgalmaznia — elsősorban az elnöknek — hogy a tagok rendszeresen vegyenek részt az oktatásban. Az alacsonyabb szintű tanfolyamokat szakosítani kell. Sok tanfolyamra küldött tsz tag nem tud megbirkózni az anyag egyes részeivel, különösen az elméleti részekkel, mivel az anyag elég széles területet akar felölelni. A tanfolyamok anyagát a szakosítás jegyében jobban a nagyüzemekhez kell igazítani. Kapjanak a hallgatók minél többet a gyakorlati munkából. Kívánatos és viszonylag kis áldozattal megoldható formája lehetne a gyakorlati képzésnek az, ha a núnisztérium kijelölné a legjobb állami gazdaságokat és termelő szövetkezeteket, s azokban minden szakterületen Tolyna képzés olyan formában, hogy például egy-egy új tsz tehenésze két-három hétre odamenne dolgozni egy jó tehenész mellé és ott gyakorlatilag megtanulná az istállórendet, megtanulná, tanulmányozná a takarmányozást, s mindazt, amit az eredményes munkához tudni kell. Alig kerülne az ilyen tanulás valamibe a küldő tsz számára, hiszen 8—10 forint napi térítésért megkapná az illető az ellátást az üzemi konyhán, a munkásszálláson szállhatna meg és ezenkívül a tsz megtérítené neki a tanulási időre a teljes napi munkaegységet. ' A jó termelési szakismeretek gyakorlati megszerzését nyugodtan rá lehet építeni arra az elméleti tudásra, amelyet a tsz dolgozók az egyéni paraszt korukban elvégzett ezüstkalászos tanfolyamokon megszereztek. Külön szeretnék megemlékezni a falusi továbbképző iskolák nagy jelentőségéről, örömmel látom a tanácsok költségvetésében, hogy erre a célra a tavalyinak majdnem ötszörösét irányozza elő a törvényjavaslat. Ezen az úton még gyorsabban is lehetne előrehaladni és ilymódon a falusi ifjúság mezőgazdasági szakműveltségét fokozni. Nálunk Öt községben indult ilyen továbbképző iskola. Az indulás nagyon jó, az iskolát szeretik a fiatalok, kevesebb a mulasztás, mint az általános iskolákban. Helyes, hogy ezeket a továbbképző iskolákat a minisztérium a helyi tanácsok felügyelete alá helyezi. A tanács törődik velük, szépen segítette őket az indulásnál, többet, mint az általános iskolákat. Ozorán és Tengelicen összehívták a szülőket, s nekik magyarázták meg az iskola jelentőségét, főként azt,