Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.

Ülésnapok - 1958-8

449 Az Országgyűlés 8. ülése 1960 kat, hogy sokat kapjunk. Az ország gazdasági helyzetének ismeretében azonban tudjuk, hogy a lehetőségeken belül kell gazdálkodnunk és a költségvetés bevételeihez is a maximumot kell megadnunk, hogy a kiadások elosztásánál jobban kinyithassuk a tenyerünket. Ezért úgy dolgozunk és fogunk dolgozni a megyében, hogy jelentősen járuljunk hozzá a költségvetés bevételi oldalá­hoz is, hogy aztán jelentkezhessünk a kiadási ol­dalinál a nagyobb hányadént. Főleg ipari üzemeinkben megértették a párt Központi Bizottságának tavaly márciusi határo­zatát és a kongresszus határozatait, hogy népgaz­daságunkat úgy fejleszthetjük gyorsan, ha a ter­melés vonalán haladunk gyorsabban előre. Ezéft hoznak olyan határozatot az utóbbi időben üze­meink, hogy idei terveinket is túlteljesítjük. Egyetlen egy üzemre szeretnék hivatkozni. A Borsodnádasdi Lemezgyár munkásai a gyár 1960. évi tervét megvitatva vállalták, hogy azt 27 mil­lió forinttal túlteljesítik, 3500 tonna finom le­mezzel adnak többet a népgazdaságnak a tervelő­irányzatnál. Látható tehát, hogy ha megfelelően dolgo­zunk, mód van rá, hogy a költségvetés bevételi előírásait is túlteljesítsük, s akkor indokoltan je­lentkezhetünk többletért a kiadásoknál, hogy a megye kapjon beruházási összegeket a termelő­szövetkezeti beruházások céljára, vagy más célra. Mezőgazdasági kérdésekről szólva még va­lamit szeretnék mondani a Földművelésügyi Mi­nisztériumnak. Ez az alkatrészekkel való ellátás a gépállomások vonalán. A probléma nehézsége hozzávetőleg ismeretes előttünk, de vannak olyan kérdések, amelyeket meg lehetne oldani. Csak egy konkrét példát mondok. Gácsi képviselőtár­sunk, a Lenin Kohászati Művek főmérnöke meg­mondhatja, hogy megrendelték náluk a cséplőgép dobverő léceket 1961-re, de 1960-ra nem. A gép­állomások megyei igazgatója panaszkodik, hogy nem tudja kijavítani a cséplőgépeket, mert nincs dobverő léc. Gácsi elvtárs talán meg tudja mon­dani, hogy májusig le tudják-e gyártani ezeket a dobverő léceket. Meggyőződésünk szerint igen, ha van megrendelés. Részleteiben nem vagyok tá­jékozott a mezőgazdasági alkatrészellátás terü­letén, de ez a példa azt mutatja, hogy néhány te­rületen máris előbbre juthatnánk, ha nagy gond­dal és körültekintéssel kezelnénk a kérdéseket. Javaslom, hogy a Földművelésügyi Minisztérium külön vizsgálja meg a gépállomások alkatrész­ellátásának problémáját. Ha ugyanis nálunk a megyében most 350 traktort tartunk nyilván üzemképtelenként, ennek az a magyarázata, hogy nincs alkatrész a javításhoz. Három-négy darab­ból toldozunk össze egy traktort. Ha jobb lenne az alkatrészellátás, kisebb lenne az igény új gé­pekre. Tudom, hogy ez nehézségeket okoz nép­gazdasági szinten, mégis keresnünk kell a leg­megfelelőbb megoldást. Végül néhány apróbb kérdést még az előter­jesztett költségvetéshez. Nyers elvtárs szólt arról a költségvetési ex­pozéjában, hogy ez idén a nyereségrészesedésre Vonatkozó feltételeket év elején közlik. Megmon­dom, nagy örömmel és megnyugvással vettük ezt tudomásul Borsod megyében. A múlt esztendő­ben mint hibát kell elkönyvelnünk, nyilván meg évi január 28-án, csütörtökön 450 vannak annak is az okai, hogy még az év végén is módosultak a nyereségrészesedés feltételei. Itt látnunk kell, hogy a munkások ma már az üze­mekben számolják, hol tart a gyár, mennyi nye­reségrészesedést fognak kapni, stb. és politikailag is, gazdaságilag is káros, hogy év végén közlünk feltételeket, és változtatunk az eredeti tervezé­sen. Nagyon örvendetes dolog, hogy ez évben is már év elején közöljük lehetőleg ezeket a feltéte­leket és javaslom, hogy a jövő esztendőben az üzemnek leadott évi tervvel egyidőben közöljék a nyereségrészesedés feltételeit is. Akkor világo­sak a feltételek és lehet mozgósítani munkássá­gunkat, munkásosztályunkat terveink messze­menő túlteljesítésére. Tisztelt Országgyűlés! Végül egyetlen kérdés a költségvetéssel kapcsolatban: ez a létszámgaz­dálkodás. Én nem tudtam előzetesen tárgyalni illetékes elvtársakkal. Felvetem itt, mint 'ami nem egészen világos számomra költségvetésünk­ben. Van a költségvetésnek olyan fejezete, hogy „központi és tanácsi szervek létszáma és bér­alapja". Megnéztem visszamenőleg elvtársak ezt a létszámot és béralapot. A következő képet mu­tatja: 1957-ben a központi szervek létszáma 79 203, 1958-ban 81 732, 1959-ben 89 643, az 1960­ra tervezett létszám 98 962. Párhuzamosan, ha nem is ilyen mértékben, növekedők a tanácsi szervek létszáma is. Van ennek érthető oldala, a feladatok szaporodnak, ezzel együtt némileg nő a létszám. Amit nem egészen értek, ez az 1960. évi költségvetésben tervezett létszám. A tanácsi szervek létszáma 2 százalékkal nö­vekedik meg 1960-ban a költségvetés szerint. Ért­hető okokból, hiszen Nyers elvtárs előterjesztésé­ben és a költségvetés indokolásában is benne sze­repel, hogy növekedik az egészségügyi létszám, növekedik a pedagógusok létszáma is, hiszen a tanintézetek száma, illetve a beiskolázott tanulók száma növekedik. Ez a létszám zömében a taná­csok létszámánál jelentkezik, tudtommal zömé­ben. Ami érthetetlen nekem — ismétlem nem a két százalékos tanácsi létszám-növekedést ke­veslem — sökallom kicsit a központi szervek lét­számának 10.3 százalékos növekedését. Sökallom. "V éleményem, hogy ez némileg ellentmond annak az elvnek, amit a kormány is kimondott határo­zatban és a pártnak is álláspontja; növelni kell az alsó szervek hatáskörét, jogkörét, és hatáskörö­ket le kell adni alsó szerveknek. Ha ez így van, akkor nem indokolt, hogy a központi szervek lét­számát nagyobb mértékben növeljük, mint az al­sóbb szervekét, mert mihelyt a központi létszám növekszik, akkor a hatáskörök is fenn fognak gyarapodni és nem lent. Ez az észrevételem lenne ehhez, bár szeretném aláhúzni, nem vagyok rész­leteiben tájékozott ebben a kérdésben, hogy mi az indítóoka és magyarázata annak, hogy így alakult a létszámgazdálkodás országosan a központi szer­veknél. Amint bevezetőben már elmondottam, meg­győződésem, hogy költségvetésünk szolgálja a szocializmus építésének meggyorsítását orszá­gunkban, elősegíti népgazdaságunk gyorsabb üte­mű fejlesztését, és benne mezőgazdaságunk szo­cialista fejlesztését, elősegíti népgazdaságunk anyagi alapjainak erősítését, ezzel a nép életszín-

Next

/
Thumbnails
Contents