Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.

Ülésnapok - 1958-8

433 , Az Országgyűlés 8. ülésé 1960 kapcsolatban? A műszaki fejlesztési célok meghatározásaikor és megvalósításakor szakembereinknek, a kutatóknak, a szerkesztőknek, mérnökeinknek, technikusainknak szem előtt kell tartaniuk, hogy szocialista és a szocializmust építő társadalmakban -r- így hazánkban is — a korszerűség fogalma bizonyos vonatkozásokban más, mint a kapitalizmusban. A műszaki színvonal növelése mag/isabbrendű követelményeket jelent. Ezen túl természetesen nem té-, veszthetjük szem elől hazai adottságainkat és lehetőségeink reális mérlegelését sem. A szocialista műszaki fejlesztés kapitalizmustól eltérő sajátosságai közül első helyre tehetjük, hogy a technikai ellátottság növekedése a dolgozók javát, a munka megkönnyítését szolgálja. A kapitalizmusban a gyártmányok használhatóságának felső határát a profit szabályozza, szabja meg, például a fogyasztási cikkeknél. A szocialista országokban viszont az ipari termékek használhatósága nemcsak azt jelenti, hogy műszaki jellemzői jók, hogy gazdaságosan gyártható, hanem azt is, hogy népgazdasági hatékonysága megfelelő, azaz tartás, könnyen és olcsón javítható és üzemeltethető. Hazánkban a műszaki fejlesztés, a gyártmányok korszerűsítése mindezeken túl nemcsak egyszerűen szerkesztési kérdés, hanem olyan követelményekkel is fel kell lépnünk, hogy a leghaladottabb technológiákat és a legújabb, a legkorszerűbb alapanyagokat használjuk fel. Ez utóbbi kettőnél maradtunk el viszonylag a legjobban. Például egyáltalán nem elegendő, ha erősáramú berendezéseinket a legújabb elvek szerint szerkesztjük, építjük, fontos előírás az új, korszerű anyagokból készült vezetők, szigetelők alkalmazása, mivel ezek jelentik a magasabb üzembiztonságot, az alacsonyabb önsúlyt, a kisebb előállítási költségeket. Éppen ezért vegyiparunk fejlesztésében most nagyobb lépést igyekszünk tenni előre, hogy csökkentsük lemaradásunkat a műanyag gyártásában és alkalmazásában. Vagy ha nem törünk előre a félvezeték előállításában és alkalmazásában, ma még korszerű híradástechnikai termékeink elavultakká válnak. Tovább kell folytatnunk iparunk szerkezeti átalakítását is, mivel így a műszaki fejlesztésre fordítható eszközeinket, anyagi és szellemi forgásainkat egyaránt koncentrálhatjuk és a hazai adottságainknak is legjobban megfelelő iparágakban gyorsabb eredményeket érhetünk el. Azokról az iparágakról van szó, amelyekben kevés nyersanyag felhasználásával műszaki dolgozóink, munkásaink szakértelmével, gyártasi tapasztalatukkal magasértékű, keresett ipari cikkeket állíthatunk elő — nevezetesen a híradástechnikai, a műszeripari, az erősáramú ágazatokról. Kétségkívül előrementünk ezeknek az ágazatoknak a fejlesztésében. Évről évre magasabb a termelés, de mégis hatékonyabb, gyorsabb előrehaladásra van szükség e három ágazatban is. A műszeriparban például, ahol a termelés anyaghányada 35—40 százalék között mozog évi január 28-án, csütörtökön 434 csak, 1950-hez képest ma több mint nyolcszoros a termelésnövekedés. 1957-hez viszonyítva az erősáramú villamosipar termelésének növekedése 1960-ra 83 százalékos lesz, a híradástechnikáé több mint 103 százalékos. Ez persze nem kevés, tisztelt Országgyűlés. De ha azt vizsgáljuk, hogy a minisztériumi gépiparon belül az előbb említett három ágazatnak a súlya, részaránya mennyivel javult, már nem lehetünk elégedettek. 1957-hez képest 1960-ra a műszeripar aránya a gépiparon belül valamit, 0,3 százalékot csökkent. A híradástechnika súlyának, arányának növekedése 2,7 százalék, az erősáramú berendezéseké előreláthatólag 1,6 százalék lesz. Ez bizony jogos bírálatot vált ki úgy az Országos Tervhivatal, mind a kohó- és gépipar vezetésével szemben. Ugyanakkor világosan kell azt is látnunk és valamennyi szakemberünknek is tudnia kell, hogy a nehézségek, feladataink bonyolultsága mellett is a szocialista társadalmi rendszer körülményei között a fejlődés, az alkotás lehetőségei nagyobbak, magasabbrendűek, mint a kapitalizmusban. Ezt néhány ténnyel szeretném jelezni. A szocializmus, a szocializmus építésének körülményei között a technikai haladás nem találkozik a kapitalizmusra jellemző korlátokkal és ellentmondásokkal, hiszen a szocialista építés együtt jár a dolgozók életszínvonalának állandó növekedésével, ami magával hozza a szükségletek rendszeres emelkedését, ez pedig á termelés bővítésére és a technika fejlesztésére ösztönöz. Szocialista gazdaságot szervező államunk O összpontosítja, kezében tartja a nemzeti jövedelmet, a népgazdaság valamennyi ágában, tervszerűen, a népgazdasági érdekeknek megfelelően fejlesztheti a technikát és a tudományt. A technikai ismeretek és a műszaki_felfedezések nem titkok az országon belül, és a szocialista országok között, ellenkezőleg, megvan a mód egymás technikai vívmányainak tanulmányozására és kölcsönös felhasználására. Ez a mi országunk számára különösen hatalmas erőforrást jelent. Tisztelt Országgyűlés! A múltban nem mindegyik kedvező lehetőséggel éltünk eléggé, és hibákat is követtünk el gazdaságpolitikánkban és iparfejlesztésünk során. Tanultunk ezekből és nem ismételjük meg. A párt és a kormány gazdaságpolitikájának, iparpolitikájának új vonása a múlttal szemben, hogy az ipari termelési bázisainkat lépésről lépésre, de nagyon következetesen, a korszerű technika alapján szélesítjük, és iparunk műszaki színvonalának növelését a termelékenység emelése fő eszközének tekintjük. Beruházásaink növekedése és ezen belül a gépi beruházások arányának emelkedése ehhez az objektív, az anyagi alapokat megteremti. Ezt bizonyítja a többi tények között szerszámgépbehozatalunk alakulásának száma is. Amíg 1950 és 1955 között körülbelül 70 millió devizaforint értékben, évenként 1100—1200 darab szerszámgépet importáltunk, addig 1959ben közel négyezer szerszámgépet, körülbelül