Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.

Ülésnapok - 1958-8

425 Az Országgyűlés 8. ülése 1960. évi január 28-án, csütörtökön 426 Tisztelt Országgyűlés ! Az 1960-as évben előttünk álló feladatok eredményes elvégzése nagy erőösszpontosítást igényel. Jobb gazdasági munka, színvonalasabb vezetés szükséges ahhoz, hogy megtelelő ered­ménnyel zárjuk az évet. Az állami és gazdasági élet minden terüle­tén egységes gazdasági szemléletet és egységes cselekvést kell megvalósítanunk, A terven felüli tartalékok feltárásának egyik legfőbb tényező­jeként az egyoldalú mennyiségi szemlélettel szakítva, továbbra is állítsuk előtérbe a szükség­letek tényleges kielégítését, a minőséget, a ter­melékenység, az önköltség, a műszaki színvonal kérdését, egyszóval a gazdaságosságot. Nagyon fontos, hogy a tanácsok, a vállalatok, az irányí­tó szervek dolgozóinál sokszor jelentkező kizáró­lagosan helyi szemléletet és érdekeltséget össz­hangba tudjuk hozni a népgazdaság egészének legfontosabb érdekeivel. A terv és a költségvetés összeállításánál a kormányt az a meggyőződés vezette,, hogy a ki­tűzött nehéz és bonyolult feladatok megoldásá­ban éppúgy számíthat a dolgozó tömegek egyet­értésére és tevékeny támogatására, mint az ed­digiekben. E meggyőződés helyességét igazolja többek között hazánk felszabadulásának 15. év­fordulója tiszteletére indult munkaverseny moz­galom is, amely újabb hatalmas erőforrásává válhat népgazdaságunk fejlődésének. A munká­sok, parasztok és értelmiségiek alkotó munkáján alapuló szocialista építés ez évi programját tük­rözi és szolgálja az 1960. évi állami költségvetés. Ezért a magyar forradalmi munkás-paraszt kor­mány nevében kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy az előterjesztett törvényjavaslatot fogadja el. ELNÖK: Dr. Dabrónaki Gyula képviselőtár­sunkat, a terv- és költségvetési bizottság előadó­ját illeti a szó. DR. DABRÓNAKI GYULA: Tisztelt Or­szággyűlés! A pénzügyminiszter elvtárs ismertette az i960, évi költségvetést. Az 1960. évi költségve­tésről szóló törvényjavaslat és annak indokolása részletes áttekintést nyújt az államháztartás ez évi előirányzatairól. A terv- és költségvetési bizottság megtár­gyalta a költségvetést és megállapította, hogy terveink végrehajtását az évi költségelőirányza­tunk pénzügyileg biztosítja és az az 1960. évi népgazdasági tervvel összhangban van. A Pénzügyminisztérium sikeresen oldotta meg az 1959. január 1-én hatálybalépett új ter­melői árrendszerből adódó költségvetési fel­adatokat, melynek hatására a költségvetés be­vételeinek és kiadásainak belső arányai jelentő­sen megváltoztak az elmúlt évhez képest. Nagymértékben nőtt az állami vállalatok ál­tal befizetésre kerülő nyereség. Közelebbről: az állami vállalatok költségvetési befizetésének elő­irányzata 55 milliárd forint, mely összegből G gyedül a szocialista ipar nyereségbefizetése 30,9 milliárd forint. A bevételek összetételének változásával elő­térbe került a nyereségbefizetés a forgalmi adó­val szemben. Amíg a forgalmi adó a termelés 21 ' 1 ORSZÁGGYŰLÉSI ÉRTESÍTŐ emelkedésével automatikusan növekszik, a nye­reségrészesedés emelkedése elsősorban a jobb gazdálkodás eredményeként jön létre. A tervév folyamán nő a nyereség volumene és aránya az állami vállalatoktól eredő befizeté­sekben és a költségvetés összes bevételeiben is. Ennek és a költségvetésben mutatkozó elszá­molás-technikai intézkedéseknek következtében az állami vállalatok befizetései ebben az évben a költségvetés bevételeinek 81 százalékát teszik ki. Az életbeléptetett új termelői árrendszer hatására is a társadalmi tiszta jövedelem fő pénz- « ügyi forrása a szocialista vállalati nyereség. Ter­mészetesen a termelékenység és a költségszínvo­nal javulása is kifejezésre jut e számokban. A nagy bevételi emelkedés lehetővé teszi népgazdaságunk erősítése és a dolgozók életszín­vonalának emelése érdekében a megemelt szük­séges kiadások eszközlését is. A megnövekedett nyereség fő forrásai ter­mészetesen a dolgozók szorgalmas, áldozatkész munkája, a termelés, a teljesítmények és a for­galom emelkedése. Az állami vállalatok nyere­ségtöbblet befizetésének mintegy 42 százaléka ebből származik. A másik fő forrása a költségszínvonal csök­kentése, a gazdálkodás és a jövedelmezőség ja­vulása. A költségvetési előirányzat — helyesen — a népgazdasági tervvel összhangban számol az­zal, hogy a száz forint termelésre, teljesítmény­re, illetve forgalomra jutó költség az iparban és az építőiparban, de a közlekedés és hírközlésben is, valamint a kereskedelmi forgalomban keve­sebb lesz, mint az előző évben volt. Figyelemre méltó, hogy az iparban terve­zett önköltségcsökkentéssel elérendő megtaka­rítás mintegy 75—80 százaléka az anyagköltsé­gek csökkentéséből származik. Az új termelői árrendszer már a megelőző évben is. elősegítette ezt a folyamatot, de ez évben még jelentősebb mértékben hat a helyes anyaggazdálkodásra. Emellett a költségvetés számol a munka ter­melékenységének további emelkedésével. A terv elég szolid mértéket ír elő. A terv- és költségvetési bizottság vélemé­nye, hogy e téren még igen sok tartalékkal ren­delkezünk. Éppen ezért az 1960. évi népgazda­sági terv végrehajtásánál minden területen fo­kozott erőfeszítéseket kell tennünk a termelé­kenység toyábbi emelésére. Tisztelt Országgyűlés! Szocialista gazdálko­dásunkat erősíti az a tény, hogy a megtermelt többletek tekintélyes részét a felhalmozás szol­gálatába állítjuk. Ezt szemléltette a költségvetés felhalmozási kiadásainak növekedése is. A terv szerint a nemzeti jövedelem több mint egyötö­dét a népgazdaság állóalapjainak növelésére fordítjuk. Az állami beruházások összege meg­haladja ez évben a 20,5 milliárdot, ami 16 szá­zalékkal nagyobb az előző évi teljesítésnél. A szövetkezetek felhalmozását és az egyéb beru­házásokat is számításba véve az összes beruhá­zások növekedése ennél is nagyobb: 18,6 száza­lék. A terv- és költségvetési bizottság helyeslő egyetértésben állapította meg, hogy előnyösen

Next

/
Thumbnails
Contents