Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.

Ülésnapok - 1958-8

421 Az Országgyűlés 8. ülése 1960. évi január 28-án, csütörtökön 422 Egyre inkább felismerik ezt termelőszövetkeze­teink is; az anyagilag legerősebbek saját erő- és munkagépek beszerzésére törekednek. Ebben az évben már a szövetkezeti saját erőnek csaknem felét gépvásárlásokra fordítják. Az állam egy­részt 75 százalékos gépvásárlási hitel nyújtásá­val siet az elavult kisüzemi munkamódszerek­kel szakító szövetkezetek segítségére, másrészt tovább növeli az állami gépállomások kapacitá­sát is. A gépállomások 1960-ban a tavalyinál csaknem 50 százalékkal több, normálholdban ki­fejezett gépi munkát végeznek a termelőszövet­kezetek számára. A szövetkezeteknek nyújtott átlagosan 30 százalékos díjkedvezményre a költ­ségvetés csaknem 600 millió forintot biztosít. Az új esztendőben induló termelőszövetke­zeteknek létre kell hozniuk a közös termeléshez szükséges forgóalapokat, meg kell téríteniük a tagok által bevitt állatok és felszerelések ellen­értékét. Az új és a régi szövetkezetekben egy­aránt fontos a közös állatállomány gyarapítása, állatvásárlás útján is. Ezeknek a feladatoknak a megoldását az állam több mint 1,4 milliárd fo­rint középlejáratú hitellel segíti elő. A szövetkezeti nagyüzemek kialakításának és megszilárdulásának azonban nemcsak anyagi, műszaki feltételei vannak. A termelőszövetkeze­tek tagságán és vezetőségén múlik, hogy szocia­lista államunk sokoldalú anyagi támogatását hogyan használják fel. A szocialista munkafe­gyelem megszilárdítása, a helyes munkaszerve­zet kialakítása, az ösztönző jövedelemelosztási , formák kikísérletezése, a növénytermelési és ál­lattenyésztési tevékenység átfogó, megfelelő szakmai színvonalú, tervszerű irányítása komoly követelményeket támaszt a termelőszövetkeze­tek régebbi és újonnan választott vezetőivel, el­nökeivel, agronómusaival, könyvelőivel szemben. A mezőgazdaságban is nélkülözhetetlenek az olyan termelőszövetkezeti vezetők, akik több év távlatában gondolkoznak, terveznek és cse­lekednek, akik helyesen tudják összeegyeztetni a társadalmi és egyéni érdekeket. Azok a ter­melőszövetkezeti vezetők látják el jól feladatu­kat, akik a szövetkezet saját erőforrásait és az állami hiteleket a termelési alapok bővítésére, több és jobb áru termelésére használják fel. Csakis több áru értékesítéséből származhat a tagok nagyobb jövedelme. Azt várjuk a régi és az új termelőszövetkezetektől, hogy a megter­melt áruikat mind nagyobb mértékben az állami és szövetkezeti kereskedelmen keresztül értéke­sítik és ezzel a városok jobb ellátását is szolgál­ják. A szocialista nagyüzemeknek több, jobb és olcsóbb árut kell adniuk az országnak. Korszerű termelési eljárásokkal, több műtrágya alkalma­zásával és az öntözéses gazdálkodás fejlesztésé­vel biztosíthatják a termelés növelését. Elsősor­ban a közös gazdaságban kell növelni a terme­lést, de a háztáji gazdaságból származó áruter­melésnek is nagy fontossága van. Ennek előmoz­dítására a továbbiakban is a gazdaságpolitika egyes ágainak — az ár-, hitel- és adópolitiká­nak — helyes összehangolásával kell töreked­nünk. Segítséget jelent a termelőszövetkezeti ta­gok részére az az intézkedés, amely lehetővé teszi a teljesített munkaegységekre fizetendő előlegek meghitelezését. Azért, hogy a termelőszövetke­zetek rendszeres készpénzelőleg folyósításával is fokozhassák a tagok anyagi érdekeltségét, s ugyanakkor előmozdítsák a közös áruértékesí­tést is, a termelési alapok meghatározott százalé­ka erejéig hitelt nyújtunk az újonnan alakult és a területileg jelentősen megnövekedett szövetke­zetek részére. A hitel fedezeteként a termelőszö­vetkezeteknek áruértékesítési kötelezettséget kell vállalniuk az állam felé. Mint az eddigiekből is kitűnt, a kormány a költségvetésben jelentős összegeket irányoz elő a termelőszövetkezeti mozgalom anyagi alátá­masztására. A támogatás mértéke a rendelke­zésre álló erőforrások figyelembe vételével került megállapításra. Az igények ennél nyilvánvalóan nagyobbak, de arra számítunk, hogy az állami pénzügyi segítséget mindenütt kiegészíti majd a termelőszövetkezeti tagok saját anyagi hozzájá­rulása. Az állami eszközök nagysága nyilvánva­lóan határt szab a termelőszövetkezeti mozga­lom gazdasági, szociális és kulturális jellegű igé­nyei további kielégítésének. Elhatározott szándé­kunk, hogy a népgazdasági terv és a költségve­tés ez irányú előirányzatait is szigorúan betart­suk. A költségvetés figyelembe veszi az egyéni­leg dolgozó parasztság termelési érdekeltségét is. A többtermelésből eredő többletjövedelmeket a kormány a jövőben sem szándékszik elvenni a parasztságtól. Ez évi költségvetésünkben az egyé­ni parasztgazdaságok adózása a tavalyi szinten van előirányozva. Az egyénileg gazdálkodók ré­szére a költségvetés biztosítja a kedvezményes állategészségügyi, növényvédelmi szolgáltatáso­kat és módjukban áll a gépállomások munkáját igénybe venni. Számítunk rá, hogy az egyéni gazdák az állami és szövetkezeti szervekkel to­vábbra is termelési szerződéseket kötnek, a föld­művesszövetkezetektől a jövőben is_beszerzik a termeléshez szükséges eszközöket és termékei­ket elsősorban a szocialista kereskedelem útján értékesítik. Bízunk benne, hogy hasonlóan az előző esztendőkhöz, a dolgozó parasztok 1960-ban is maradéktalanul eleget tesznek adófizetési kö­telezettségüknek. Tisztelt elvtársak! Hároméves tervünk túl­teljesítésével együtt jár az életszínvonalemelés eredeti előirányzatainak túlteljesítése is. A munkások és alkalmazottak reáljövedel­me három év alatt az eredetileg tervezett 8 szá­zalék helyett 15 százalékkal emelkedik. A reál­jövedelem-növekedés túlteljesítése mintegy egy­harmad részben az átlagbérek emelkedéséből adódik. A népgazdasági terv szerint a reálbérek ebben az évben 2,1 százalékkal nőnek, három év alatt összesen 10 százalékkal, az eredetileg ter­vezett 6 százalék helyett. A foglalkoztatottság javulásából ered a reáljövedelmek terven felüli többletének mintegy egyötöde. Ebben az évben további 140 000 fővel nő a népgazdaság szocia­lista szektorában dolgozók száma, nem számít­va a mezőgazdasági termelőszövetkezeteket. Ez­zel tovább emelkedik a keresők aránya az egész lakosságon belül és 100 keresőre kevesebb eltar­tott jut. mint az előző évben. A nyugdíjak és a családi pótlék tavaly végrehajtott rendezése, va-

Next

/
Thumbnails
Contents