Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.
Ülésnapok - 1958-6
275 Az országgyűlés 6. ülése 1959. évi július 29-én, szerdán. 276 javaslatára a munkásmozgalomban, valamint a szocializmus építésében kiemelkedő érdemeket szerzett dolgozókat kitüntetésben részesítsük. A kitüntetések közül először is arról a bensőséges kitüntetés adományozásról kívánok megemlékezni, amelyet a Kommunisták Magyarországi Pártja megalakulásának 40. évfordulója alkalmából adományoztunk közel 500 elvtárs részére. Ebből az alkalomból azok az elvtársak vették át egész népünk háláját kifejező kormánykitüntetéseket, akik 40 esztendővel ezelőtt megalakították a Kommunisták Magyarországi Pártját és évtizedeken át a legnehezebb időkben is szilárdan kitartottak a párt célkitűzései mellett. Börtön, üldözés, koncentrációs tábor sem törte meg őket. Munkájukkal, tapasztalataikkal ma is lelkesen vesznek részt közös célkitűzéseink megvalósításában. Egész népünk számára igen nagy jelentőségű volt továbbá a Magyar Tanácsköztársaság 40. évfordulójáról történt megemlékezés. A Magyar Szocialista Munkáspárt és a forradalmi munkásparaszt kormány javaslatára Tanácsköztársasági Emlékérmet alapítottunk a Tanácsköztársaság kivívásában, erősítésében és védelmében részvevő elvtársak megbecsülésének elismeréséül. A külön erre a célra adományozott emlékérem kifejezésre kívánja juttatni azt a nagy megbecsülést és szeretetet, amelyet azok iránt érzünk, akik Magyarországon először valósították meg a munkások és parasztok államát, a proletariátus diktatúráját. Az ország valamennyi megyéjében ünnepélyes keretek között ez ideig közel húszezer kitüntetés került adományozásra. S mindenütt a hála és szeretet legnemesebb érzéseivel emlékeztek meg a dicsőséges Tanácsköztársaság kiváló harcosairól. Az Országház kupolacsarnokában a kitüntetések átadásakor számos megható jelenetnek voltunk szemtanúi. Az 1919-es Tanácsköztársaság kivívásáért küzdő elvtársaink közül többen 40 év után itt találkoztak ismét egymással. A kitüntetettek között volt 19 szovjet, 13 román, 11—11 cseh és német, 6 lengyel és 2 bolgár elvtárs, akik az internacionalizmus tüzétől áthatva fegyverrel a kezükben nyújtottak segítséget Tanácsköztársaságunk védelméhez. Pártunk és kormányunk mind nagyobb figyelemmel van azok munkája iránt, akik képességeik legjavát nyújtják feladataik ellátása során. Ennek alapján kitüntetésben részesítettük a tudomány fejlesztése terén és a termelésben kiváló eredményeket elért elvtársak legjobbjait. Az elmúlt időben került sor az építők, a traktorosok, a pedagógusok és a nemzetközi szövetkezeti napok keretei között kitüntetések adományozására. Azért helyeztem ilyen nagy súlyt, tisztelt Országgyűlés a kitüntetések kérdésére, mert találkozunk olyan jelenséggel is, amikor a kitüntetést egyszerűen adminisztrációs feladatnak tekintik és nem fordítanak elég gondot a legkiválóbbak munkájának elismerésére. A kitüntetési javaslatok előkészítésénél minden szervnek arra kell törekednie, hogy munkáját a dolgozó ember szeretete és megbecsülése hassa át, mert csak így valósulhat meg Alkotmányunk szelleme, csak így tudjuk mozgósítani tömegeinket feladataink még jobb elvégzésére. Tisztelt Országgyűlés! A továbbiakban az állampolgársági kérdésről szeretnék néhány szót szólni. Az állampolgársági törvény végrehajtása során igen nagy körültekintéssel kell eljárni az illetékes szerveknek, különösen fontos kérdés, hogy a hontalan és a kettős állampolgárságú személyek számát csökkenteni tudjuk. Nagyszámú olyan kérdéssel találkozunk, amelyek Magyarország sajátos földrajzi és történelmi helyzetéből adódnak és amelyek gyökerei a két világháború közvetlen következményei. Még ma is igen sok személy és család állampolgársága, rendezetlen, ennek következtében családok hosszú évek óra kénytelenek szétszakadva élni. Éppen ez a körülmény teszi szükségessé, hogy mindazoknak az állami szerveknek, amelyek az állampolgársági ügyekkel foglalkoznak, igen lelkiismeretes és körültekintő munkát kell végezniük. E munkát sem lehet adminisztratív feladatnak tekinteni, hanem politikai munkát igényel úgy a helyi, mint a külügyi szervek részéről. Az állampolgársági ügyek elbírálásánál is mindenkor az emberiesség, az önhibájukon kívül szétszakadt családok összehozása vezérelte már eddig is és vezérli ezután is az Elnöki Tanács munkáját. Az állampolgársági ügyek intézése ma már nemcsak nálunk Magyarországon vált fontos kérdéssé, hanem a baráti államoknál is. Éppen ezért nemzetközi szerződésekkel szabályoztuk az egymásközt felmerülő állampolgársági ügyeket. A Szovjetunió kezdeményezésére az első ilyen egyezmény volt a Magyar Népköztársaság és a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége között aláírt kettős állampolgárságú személyek állampolgárságának rendezéséről szóló nemzetközi szerződés, majd ennek példájára megkötöttük a magyar—bolgár állampolgársági egyezményt. Mindkét nemzetközi szerződés a kettős állampolgárságú személyek helyzetét rendezi. Jelenleg hasonló nemzetközi szerződés vár aláírásra magyar—csehszlovák viszonylatban is és kívánatosnak tartanánk további ilyen irányú egyezmények tárgyalását elkezdeni a többi szomszédos állammal is. Tisztelt Országgyűlés! Az Elnöki Tanács az elmúlt időszakban igen fontos nemzetközi szerződéseket kötött a Szovjetunióval és a szocializmust építő államokkal, úgy gazdasági, mint egyéb területen. Az 1959. év folyamán hatályba lépett a Magyar Népköztársaság két nagy jelentőségű jog- ' segélyszerződése: a magyar—szovjet és a magyar—román polgári, családjogi és bűnügyi jogsegélyszerződés. Ezek a nemzetközi szerződések hozzájárulnak ahhoz, hogy a Szovjetunióval és a Román Népköztársasággal politikai, gazdasági és kulturális téren már fennálló baráti együttműködésünk a jogi élet területén is elmélyüljön. Mindkét szerződés kölcsönösen megkönynyíti az állampolgárok számára a másik országban felmerülő jogi ügyeik intézését. A jogsegélyszerződések alapvető elve. hogy az egyik állam polgárai a másik állam területén személyi,
