Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.

Ülésnapok - 1958-5

247 Az Országgyűlés 5. ülése 1959. március 20-án, pénteken 248 csanak elnöke. (Hosszan tartó nagy taps, mindenki feláll.) ELNÖK: Az Albán Népköztársaság párt- és kormányküldöttségének vezetője, Spiro Koleka elvtárs üdvözli az országgyűlést. SPIRO KOLEKA: — Kedves Elvtársak! — Engedjék meg, hogy a magyar népnek ezen a nagy ünnepén, a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának 40. évfordulóján tolmácsoljam önöknek az Albán Munkapárt Központi Bizottsága, az albán kormány, az albán kommunisták és egész népünk legforróbb, legszívélyesebb üdvözletét, hogy mind nagyobb sikereket kívánjak önöknek abban az odaadó munkában, amellyel a szocializmust építik. — önök joggal lehetnek büszkék a hős magyar munkásosztály, a tehetséges magyar nép dicső forradalmi hagyományaira. Ennek az emlékezetes nlapnak az évfordulója ugyanakkor büszkeséggel tölti el a világ minden kommunistáját. Az a támogatás, amelyet a nemzetközi proletariátus adott az orosz munkások és parasztok forradalmának, valamint az a nagy forradalmi lelkesedés, amely 40 évvel ezelőtt eltöltötte a világ valamennyi nemzeti-felszabadító és munkásmozgalmát, önöknél nagy visszhangot váltott ki. A magyar dolgozók — látva, hogy a gyűlölt Habsburg-monarchiát felváltó koalíciós kormány elárulta a nép érdekeit — a kommunisták pártja vezetésével kezükbe vették a gyárakat, az üzemeket, megbénították a kormány hatalmát, megerősítették a munkástanácsokat, majd 1919. március 21-én kikiáltották a Tanácsköztársaságot. Közismert az a forró üdvözlet, amelyet ugyanezen év május 27-én a nagy/Lenin, a forradalom géniusza és a proletariátus vezetője küldött a magyar munkásoknak. Szerencsét kíván ehhez a ragyogó győzelemhez és tanácsokat ad, amelyek felbecsülhetetlen értékűek a munkásmozgalom számára a proletárdiktatúra megszilárdításához abban az időszakban, amikor a proletariátus már kezébe ragadta a hatalmat. — A reakció, amelyet az imperializmus szervezett és amelyet segített a jobboldali szociáldemokraták árulása, kihasználta az akkori külső és belső helyzetet, megfojtotta bölcsőjében a fiatal Magyar Tanácsköztársaságot. A reakciónak azonban sohasem sikerült kioltani azt a tüzet, amelyet a Tanácsköztársaság szikrája lobbantott lángra, a munkások, a parasztok, a magyar dolgozók szívében. A Szovjetunió történelmi jelentőségű győzelme a fasizmus felett, bátor népük harca a kommunista párt vezetésével lehetőséget teremtett arra, hogy valóra váljon Magyarországon a 19-es mártírok álma: a népuralom. A magyar nép ellenségei azonban, élükön a bandita Nagy Imrével, az amerikai imperializmus, valamint a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége segítségével megszervezték az 1956 októberi ellenforradalmat, hogy ismét kicsavarják a magyar nép kezéből azokat a vívmányokat, amelyeket annyi nagy áldozat árán sikerült megszereznie. A bátor magyar nép, pártja vezetésével, élén Kádár János elvtárssal, felhasználva azt a segítséget, amelyet a Szovjetuniótól, felszabadítónktól, védelmezőnktől, megmentőnktől és legnagyobb barátunktól kért és azonnal meg is kapott, legyőzte az ellenforradalmat, megszilárdította a népi hatalmat és elszántan halad tovább a szocializmus építésének útján. A szocialista tábor ellenségei méltó választ kaptak a szocializmus egész hatalmas táborától, amely megmutatta acélos egységét, legyőzhetetlen erejét. Az egész nemzetközi kommunista és munkásmozgalom, az egész haladó emberiség a magyar nép mellé állt, megmutatta hatalmas erejét az imperializmus bűnös, háborúra uszító terveivel szemben. A nemzetközi reakció Magyarországon jó leckét kapott a szocializmus és a béke erőitől, amelyek bebizonyították: elmúlt már az az idő, amikor az imperialisták úgy játszhattak a népek sorsával, ahogy akartak. Ma a világon kerek egymilliárd ember él az egységes szocialista világrendszerben, amely döntő szerepet tölt be a népek sorsának alakulásában, a világbéke megőrzésében. Ma a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom erősebb, mint valaha; Afrika és Ázsia gyarmati sorban élő népei már talpraálltak és követelik a szégyenletes gyarmatosító rendszer felszámolását. — A Magyar Népköztársaság nagy sikereket aratott és arat. Annak ellenére, hogy az ellenforradalom nagy károkat okozott az önök népgazdaságának, ragyogó eredményeket értek el a termelés különböző ágaiban és a művelődés területén egyaránt. A termelőerők fejlődésének eredményeként állandóan emelkedett a magyar nép jóléte. A magyar testvérnép e ragyogó sikerei mérhetetlen örömmel töltik el az albán népet. Amint azt legutóbb az SZKP XXI. kongresszusa is megmutatta — amelynek irányvonalát egyhangúlag támogatja a világ valamennyi kommunista és munkáspártja —, szocialista táborunk előtt ragyogó távlatok nyílnak. A kongresszus újabb tanúbizonyságot tett a marxizmus—leninizmus halhatatlan eszméinek nagy alkotó erejéről. A háborús uszító köröket — élükön az Egyesült Államokkal — rettegéssel és veszett dühvel töltik el a szocialista országok, kiváltképpen a Szovjetunió sikerei és ezért arra törekszenek, hogy újabb világháborút robbantsanak ki és vérbe fojtsák a népeket. Ma Európa népei joggal nyugtalanabbak, mint bármikor, hiszen azt látják, hogy a német militarizmus, amely évszázadunk első felében egymás után két ízben is annyi szenvedést zúdított az emberiségre, most ismét felüti a fejét és az US A-t ól atomes rakétafegyvereket kap. Az agresszív NATO tagjai, élükön az US A-val, sohasem vették figyelembe a Szovjetunió megismételt békés javaslatait, amelyekkel véget akart vetni a népek vállára nehezedő, háborúval fenyegető esztelen fegyverkezési versenynek, a magfegyverekkel folytatott kísérleteknek. Nem akarják elfogadni a legutóbbi szovjet javaslatokat sem, amelyeknek célja a német békeszerződés megkötése, NyugatBerlin természetellenes helyzetének megszüntetése és szabad várossá nyilvánítása. Mindezek a javaslatok mindenkor az egész, békét kívánó haladó emberiség széleskörű támogatására találtak.