Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.

Ülésnapok - 1958-5

237 Az Országgyűlés 5. ülése 19 nak testvéri barátsága, amely példaképe volt a« szocialista országok közötti jelenlegi, újtípusú nemzetközi kapcsolatoknak. A nemzetközi imperialista reakció fegyveresen támadt a fiatal Magyar Tanácsköztársaság ellen. A magyar munkásosztály, a kommunista párt vezetésével, az egyenlőtlen harcban önfeláldozóan védelmezte a tanácshatalmat a nemzetközi és a belső ellenforradalom túlsúlyban levő erői ellen és példát mutatott az állhatatos, kemény és hősies helytállásra. A magyar munkások ezrei estek el a dolgozók ellenségei ellen vívott harcok mezején. A szovjet nép ezekben a napokban önökkel együtt tiszteleg a hős harcosok emléke előtt, akik életüket áldozták a Magyar Tanácsköztársaságért. — A Magyar Tanácsköztársaság fegyveres erőinek első soraiban meneteltek a magyar kommunisták. Engedjék meg, hogy ma, a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának 40. évfordulóján pártunk és az egész szovjet nép forró testvéri üdvözletét tolmácsoljam a munkás- és kommunista mozgalom dicső veteránjainak, az 1919-es magyar proletárforradalom részvevőinek, és hosszú életet, ió erőt és egészséget kívánjanak nekik a szocialista Magyarország felvirágoztatásáért vívott harcban. (Hosszantartó, nagy taps.) — A Magyar Tanácsköztársaság fennállásának 133 napja kitörölhetetlen emléket hagyott a magyar nép szívében. Nem hiába ontották vérüket Magyarország legiobb fiai. Az imperialistáknak és a belső ellenforradalomnak sikerült ugyan megfojtaniuk a Magyar Tanácsköztársaságot, de nem tudták megtörni a magyar néo akaratát, elhatározását, hogy harcoljon a jobb jövőért, a szocializmusért. — A magyar kommunisták nem egyszer bebizonyították, hogy mélyen él bennük a nemzetközi proletárszolidaritás. A más országokbeli internacionalistákkal együtt sok magyar kommunista harcolt a spanyol polgárháború front-» .iáin. A nemzetközi munkásmozgalom sohasem felejti el a legendás hírű Lukács tábornokot, azaz Zalka Mátét, a nagyszerű magyar írót és harcos forradalmárt, aki a fasizmus elleni harcban a spanyol néo szabadságáért és boldogságáért halt hősi halált. — Magyarország munkásosztálya, dolgozói a Horthy-fasizmus idején is szilárdan bíztak: el• érkezik a nap, amikor a magyar földön ismét diadalmaskodnak az eszmék, amelyekért az 1919-es proletárforradalom hősi harcosai vérüket hullatták. S ez a nap el is érkezett. — A szovjet népnek a hitleri fasizmus felett aratott történelmi jelentőségű győzelme nagyszerű távlatokat nyitott meg a magyar dolgozók előtt. Lehetőség nyílt számukra, hogy kezükbe vegyék az ország sorsát, s újból, de most már végérvényesen, megteremtsék a munkások és parasztok hatalmát Magyarországon. — A népi demokratikus rendszer viszonylag r

övid idő alatt alapvetően megváltoztatta Magyarország arculatát: a magyar nép történelmében először érte el az igazi szabadságot, a nemzeti függetlenséget és az állami szuverenitást; az országban gyors fejlődésnek indult a nem, március 20-án, pénteken 238 zeti ipar, s a kultúra a nagy néptömegek közkincsévé vált; a lakosság életszínvonala évről évre emelkedik; hazájukban újabb és újabb iparvidékek, új városok és munkásközpontok létesültek. Az új építkezések állványerdején át egyre világosabban kirajzolódik a szocializmus ragyogó épülete, amelyet a magyar nép lelkes munkával emel. — A szocializmus roppant sikerei ne m hagyják nyugton a munkásosztály ellenségeit. Az imperialista reakció minden eszközzel akadályozni szeretné a szocializmus diadalmas fejlődését. Még most sem hagyott fel azzal a reménnyel, hogy a szocialista útra tért országokban visszaállítsa a kapitalista kizsákmányolást, s mocskos céljai érdekében megpróbálja felhasználni a néppel szembenálló osztályellenségnek a szocialista országokban még meglevő maradványait. Mint ismeretes, 1956 őszén ilyen kísérletet tettek az önök országában. A nemzetközi imperialista reakciótól bujtogatott és támogatott fasiszta összeeesküvők kis csoportja kihasználta a régi vezetők által elkövetett hibákat, s ellenforradalmi lázadást szervezett. 1919-ben a szociáldemokraták voltak az ellenforradalom és a külföldi intervenciósok cinkosai, s belülről ásták alá a Magyar Tanácsköztársaságot. Az 1956os ellenforradalmi lázadás idején Nagy Imrének az ellenség táborába szegődött áruló csoportja töltötte be ezt a szégyenteljes szerenet. A reakció erői arra számítottak, hogy—akárcsak 1919ben — visszavehetik a magyar munkásosztálvtól a politikai hatalmat és megsemmisíthetik szociális vívmányait. — Az ellenforradalom számításai azonban kudarcot vallottak. Napjainkban a világ erőviszonyai a szocializmus javára gyökeresen megváltoztak. Ma már nem 1919-et írunk. A szocialista országok népeinek hatalmas családja elegendő erővel és eszközzel réTTdelkezik ahhoz, hogy megsemmisítő módon visszavágjon az imperialista reakció bármely kísérletére. — Az ellenforradalmi lázadás napjaiban a magyar nép egészséges erői, elsősorban az élenjáró munkásosztály, határozottan felléptek a reakció ellen, amely megkísérelte, hogy erőszakos úton visszaállítsa a régi földesúri-kapitalista rendet. E harc vezetését a magyar nép hű fiai vették kezükbe: Kádár János, Munich Ferenc, Dobi István elvtársak és sokan mások. (Lelkes taps!) A Szovjetunió, a szocialista tábor valamennyi országa látta, milyen veszély fenyegeti a magyar dolgozók szocialista vívmányait, s nem maradhattak közömbösek: internacionalista kötelességüknek tartották, hogy testvéri, segítséget nyújtsanak, minden támogatást megadjanak a magyar népnek. — A magyar nép szétzúzta az ellenforradalmi erőket, gyorsan felszámolta a lázadás következményeit, bebizonyította hűségét a szocializmus iránt. A szocializmus sikeres építése és a múlt év őszén megtartott országgyűlési és tanácsválasztások meggyőzően bizonyították, hogy a népi demokratikus rendszer szilárd és megingathatatlan. — A tapasztalat azt mutatja, hogy a munkásosztály csakis akkor teljesítheti történelmi