Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.

Ülésnapok - 1958-4

215 Az Országgyűlés 4. ülése 1 gyekben gondot fordítottak az államigazgatási eljárási törvény elsajátítására és alkalmazására. Meg kell állapítani azt is, mind az állami fegyelem, mind pedig az azonos gyökerekből táplálkozó törvényesség megszilárdulása terén a megyei és városi tanácsoknál észlelhető leginkább a fejlődés. Nem ennyire általános a fejlődés a járási tanácsoknál, a községeknél viszont sajnos még mindig azt kell megállapítani, hogy itt történik a legtöbb törvénysértés. Ilyen a hatáskörök túllépése. A Csongrád megyei ügyészség például a múlt év végén néhány községben megvizsgálta a végrehajtó bizottsági határozatok törvényességét. Ennek során több községben (Szőreg, Pusztamérges, Földeák) tapasztalták, hogy a községi tanács végrehajtó bizottsága italozásra és hangoskodásra hajlamos személyeket végrehajtó bizottsági határozattal kitilt az italboltokból, sőt Földeák községben hét személyt még a kultúrház és a mozi látogatásától is eltiltottak. Nem vonom kétségbe az ilyen intézkedések szándékának helyességét, a hiba csak az, hogy az ilyen intézkedések nem a községi tanács, hanem a rendőrség hatáskörébe tartoznak. Ugyancsak a Csongrád megyei Tápé községben uralkodik az a nézet, hogy a tanács teljhatalommal rendelkezik, és a bírói hatáskörbe tartozó ügyeket is elbírálják. így például előfordult, hogy az egyik házhelytulajdonos valamilyen munkát végeztetett egy másik személlyel, ennek ellenértékét azonban nem akarta megfizetni. Az utóbbi panaszára a községi tanács úgy rendelkezett, hogy a panaszos a munkabér fejében megkapja a fizetni nem akaró személy házhelyét. Lehet, hogy ezek tréfásan hangzanak, az azonban szomorú, hogy a járási tanácsok a végrehajtó bizottsági határozatok kötelező felülvizsgálata alkalmával nem észlelték ezeket a törvénysértéseket. Ezért a jövőben mind a felettes államigazgatási szerveknek, mind az ügyészségnek erre a területre fokozott figyelmet kell fordítani. A törvényesség megszilárdulásában tapasztalt nem lebecsülendő fejlődés azonban még távolról sem jelenti azt, hogy most már minden rendben van. Még mindig számos törvénysértést követnek el, sőt vannak szinte állandósult jellegű törvénysértések, így például munkaügyekében és lakásügyekben hozott határozatok végrehajtásának megtagadása. Sőt néhol új típusú törvénysértések is felütik fejüket. így például Hajdú-Bihar megyében az állatforgalmi vállalat egyik ellenőre merőben újszerű fegyelmi büntetési formát talált ki. Ellenőrzési körútja során egy felvásárló alkalmazottat a hivataii idő alatt kocsmában talált, aki ott már egy napja mulatott. A fegyelemsértésnek legelrettentőbb megtorlási formáját választotta, vagyis a vétkes kartárs aznapi magatartásáról értesítette írásban annak feleségét. (Derültség.) Vagy Heves megyében egyes kilakoltatásra kiszemelt személyeket rendkívül egyszerű megoldásként rokonaik lakásába költöztetnek be, anélkül, hogy ennek törvényes előfeltételei meglennének. )59. február 20-án, pénteken 216 Itt említem meg, hogy a lakásügyi hatóságok nem járnak el elég következetesen a kilakoltatásoknál. Gyakran tapasztalható, hogy nagyon csínján bánnak az önkényes beköltözőkkel, holott ezeket a lakásrendelet szerint a végrehajtásra vonatkozó szabályok mellőzésével előző lakásukra, vagy ha ez nem lehetséges, más lakás biztosítása nélkül is haladéktalanul ki kell lakoltatni. (EGY HANG: Azok meg rátok hivatkoznak, hogy nejn tudják végrehajtani! — Derültség.) Ebben nem hivatkoznak ránk. Másról van szó, mindjárt elmondom. Ugyanakkor viszont az is gyakran tapasztalható, hogy az úgynevezett jogcím nélkül viszszamaradt személyekkel szemben eléggé kíméletlenül bánnak el, nem tesznek különbséget a különböző jogcím nélkül visszamaradt személyek között. Vannak ugyanis olyanok, akik hoszszabb ideje laknak valahol családtagként vagy albérlőként, és úgy kerülnek a „jogcím-nélküliség" kellemetlen állapotába, hogy a bérlő meghal, vidékre költözik, kivándorol. Nézetem szerint ezekkel méltányosan kell eljárni és az a helyes, ha a lakásügyi hatóság a megüresedett lakást jogosultság esetén nekik utalja ki, vagy ha ennek valamilyen akadálya van, más elhelyezést biztosít számukra. Vannak azonban olyan esetek is, amikor az albérlő vagy családtag akkor költözik a lakásba a bérlő hozzájárulásával, sőt nemegyszer anyagi juttatás fejében — amikor már tudják, hogy a bérlő rövid időn belül a lakásból el fog távozni, vagy közeli halállal „kecsegtető" betegségben szenved. (Derültség.) Nézetem szerint az ilyen jogcím nélkül visszamaradt személyeknek a lakást nem szabad kiutalni, tehát meg kell őket fosztani a törvények megkerülésével kifejtett tevékenységük gyümölcsétől, és a lakást arra érdemes dolgozó családnak kell kiutalni. (Közbeszólóhoz: így rendben van? — Mozgás.) Mindezek a jelenségek is azt bizonyítják, hogy a törvénysértések elleni harcot továbbra sem lehet abbahagyni, hanem a még meglevő törvénysértések kiirtására és még inkább az ezeket lehetővé tevő okok kiküszöbölésére kell törekednünk. Az általános felügyelet körében az ügyészek az év folyamán 3,6 százalékkal több vizsgálatot végeztek, mint az előző évben. Az 1958. évben a Legfőbb Ügyészség által a minisztériumokban tartott általános törvényességi vizsgálatok egyező tapasztalata szerint általános jelenség, hogy a minisztériumok által az állami vállalatok feletti fő felügyelet gyakorlása egyes vonatkozásokban nem kielégítő. Törvényes rendelkezés, az 1955. évi 29. sz. tvr. 1. §-a írja ugyanis elő, hogy minden állami szervnél évente legalább egy alkalommal dokumentációs vizsgálatot kell tartani. Ezt a törvényes rendelkezést a minisztériumok nem tartják be, a legjobb esetben is csupán két évente egyszer kerül sor ilyen vizsgálatok megtartására, de arra is van példa, hogy egyes vállalatokat, például a Villamos Állomásszerelő Vállalat, Telefongyár, Békéscsabai Forgácsoló Szerszámok Gyára — főfelügyeleti hatóságuk négy év óta nem vizsgált meg. A vizsgálatoknak ez az általánosan tapasztalható elhanyagolása természetesen a bizony-