Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.
Ülésnapok - 1958-4
209 Az Országgyűlés 4. ülése 1959. február 20-án, pénteken 210 a bűnüldöző szervek a figyelmeztetéssel párosult eljárás-megszüntetést és így a bíróság elé állítás mellőzését, inint 1957-ben. A politikai és gazdasági konszolidáció hatásaként a politikai bűncselekmények elkövetése igen erősen csökkent. A büntetőpolitika elveit azonban mindkét irányban érvényesítjük. Bűnüldöző szerveink figyelmét nem kerülik el azok az ellenséges megnyilvánulások sem, amelyek az ellenforradalom leverése óta kísérleteztek. E cselekmények felderítése és a legszigorúbb felelősségrevonás változatlanul bűnüldözésünk fő feladata. A kisebb súlyú, nem politikai bűncselekményeket elkövető megtévedt dolgozók nevelése érdekében felhasznált jogi eszközök változatosak. A bűnvádi eljárás megindítása esetén ügyészségeink gondosan felülvizsgálják a nyomozás anyagát abból a szempontból is, hogy a bírósági eljárás lefolytatására az elkövető nevelése érdekében szükség van-e, vagy pedig a kisebb jelentőségű bűncselekményt elkövetővel szemben elégséges-e az a figyelmeztetés, amelyet számára a nyomozás lefolytatása jelent. Amenynyiben ez elégséges és az elkövető egyénisége kellő alapot nyújt arra, hogy komoly figyelmeztetésben való részesítése visszatartsa őt újabb bűncselekmények elkövetésétől, ügyészségeink, bűnösségének megállapítása mellett, megfelelő figyelmeztetéssel megszüntetik a nyomozást, vagy fegyelmi felelősségrevonást kezdeményeznek, Vagy pedig csupán az okozott kár megtéí'íttetése iránt intézkednek. A bűnügyeknek ezt a büntetőpolitikai elveket szem előtt tartó differenciálását az elmúlt esztendőben következetesen alkalmaztuk. 1958 második felében 9,7 százalékkal több ügyben szüntették meg figyelmeztetés mellett a nyomozást megtévedt dolgozókkal szemben, mint az első félévben. Ezekkel az intézkedésekkel éppen űgy, mint eddig, a jövőben is élni kívánunk. Hangsúlyozni kívánom azonban, hogy a várt eredmények elmaradása esetén a proletárhatalom önvédelme érdekében is kénytelenek leszünk erélyesen fellépni azokkal szemben, akiknek sem a meggyőzés, sem a hatóságok figyelmeztetése nem elég ahhoz, hogy tartózkodjanak törvények megszegésétől. Az a különbségtétel, amelyről az előbbiekben szóltam, nemcsak a bűnvádi eljárás megindításánál és a nyomozás lefolytatásánál jelentkezik. Olyan ügyekben, ahol a bíróság elé állítás nem mellőzhető, ugyancsak különbséget teszünk a megtorlást érdemlők és a nevelésre szorulók között. Bíróságaink az elmúlt esztendőben a differenciálás elveit szem előtt tartva, az arra érdemesekkel szemben a leginkább nevelő jellegű büntetések kiszabásával, így pénz-főbüntetés, javító-nevelőmunka, felfüggesztett, illetőleg rövid időtartamú végrehajtható börtönbüntetés alkalmazásával éltek. A büntetőpolitikai elveknek megfelelő különbségtétel alkalmazásához fel kell használnunk az előzetes rehabilitáció rjogi lehetőségeit is. Az a tapasztalatunk, hogy a helyes kezdeményezések mellett még sok azoknak az ügyeknek a száma, ahol bíróságaink ezzel az eszközzel nem élnek. A büntető eljárás azonban nem ér véget a bíróság ítéletének elhangzásával, sem az ítélet jogerőre emelkedésével. Az ítélet végrehajtása ugyancsak fontos feladata a bűnüldöző szervek munkájának. A szocialista büntetőjog alapelve az, hogy az elítélt bűnösökön végrehajtott ítélet ne csak a társadalmi védekezés érdekeit szolgálja, hanem a jövőre nézve is eredményes legyen, mind a társadalom védelme, az újabb bűncselekmények megakadályozása, mind pedig az elítélt bűnös megjavítása, megnevelése szempontjából. Ezen a téren a kezdeti lépéseket már megtettük, ezek fejlesztése, általában a fenti elvek alapján a büntetés végrehajtási rendszer újabb kidolgozása napirenden van. E téren azonban nem elegendő az illetékes szervek munkája. Büntetésvégrehajtásunknak nehéz kérdése a büntetéseket letöltötteknek a társadalomba való újbóli visszavezetése, olyan lehetőségek biztosítása számukra, amelyeknek kihasználásával becsületes emberekké válva bebizonyíthatják, hogy a büntetés végrehajtása megváltoztatta őket, s a társadalom hasznos tagjai akarnak lenni a jövőben. Ma még sok a megoldatlan kérdés az elítéltek utógondozása terén. Az indokolt bizalmatlanság túlzásba hajtása, a munkaalkalmak nem megfelelő biztosítása, az elhagyatottság és a segítség nélkül maradás sok olyan embert visz ismét a bűn útjára, akikben pedig az elhatározás megvan a becsületes élethez. A társadalom hathatós segítsége nélkül a hivatalos szervek ezt a kérdést megnyugtatóan megoldani nem tudják, ezért jelentős segítséget várunk elsősorban a társadalmi szervektől és a gazdasági vezetőktől, de szükségesnek tartjuk e kérdés végleges megoldását törvényi rendezés keretében is biztosítani. Tisztelt Országgyűlés! _ A szocialista törvényesség alakulásának általános jellemzése nem lehet teljes anélkül, hogy röviden ne szólnék a jogszabályalkotás eredményeiről és azok hatásáról. Különösen ki kell emelni ezek közül az 1958. évi 16. tvr-t, amely büntető perrendtartásunkat módosította. Az új jogszabály alapján az elsőfokon eljárt bíróságok ítéletei ellen benyújtott fellebbezéseket a másodfokú bíróságok lényegesen gyorsabban intézhetik el, amellett pedig lehetőség nyílik a fellebbezési eljárásban új bizonyítékok érvényesítésére is, így az új jogszabály még fokozottabban biztosítja a védekezés teljességét. Jelentős alkotása a törvényhozásnak az 1958. 21. tvr. is. Ezzel a széles körben gyakorta tárgyalt társadalmi problémát, a tartási kötelezettségek megszegésével kapcsolatos büntetőjogi rendelkezések újabb szabályozását oldotta meg a törvényhozó. Az új szabályozás az eddiginél lényegesen hatékonyabb védelmet nyújt a tartásra szorulóknak és szigorúan bünteti a kötelezettségeiket lelkiismeretlenül elhanyagolókat. Igazságügyi szerveink az új jogszabályok mellett olyan jogelveket alakítottak ki, amelyek ugyancsak a törvényesség megszilárdítását, a soronlevő gazdasági és társadalmi célkitűzések eléréséhez nyújtott, s a párt büntetőpolitikai elveit is szemelőtt tartó segítséget jelentenek. így egységes irányelveket szabott a Legfelsőbb Bíró-