Országgyűlési napló, 1953. II. kötet • 1956. július 30. - 1958. szeptember 26.

Ülésnapok - 1953-51

2*721 Âz Országgyűlés 51. ülése 1958. szeptember 26-án, pénteken 2722 sites rendszerének továbbfejlesztéséről szóló törvényerejű rendeletet. Az Elnöki Tanács által alkotott törvényerejű rendeletekről szóló jelentés írásban is a Tisztelt Országgyűlés előtt fekszik, kérem annak tudomásulvételét és jóváhagyását. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Elvtársak! 1953 óta van együtt ez a Ház s bizonyos felelősség terhel mindannyiunkat azért, mert népünknek, országunknak ebben az időszakban meg kellett ismerkednie egy ellenforradalom szörnyűségeivel, embertelen gaztetteivel és az a veszély fenyegette Magyarországot, hogy imperialistákkal szövetkezett belső árulók egy csoportja kiszakítja hazánkat a szocialista országok családjából, visszahozza dolgozó népünk nyakára a kapitalizmus igáját. Felelősség terhel mindannyiunkat, akik itt vagyunk az országgyűlésben és senki se érezze magát felmentve a felelősség alól azért, mert úgy gondolja, adott he1 lyen, adott pillanatban ő személyesen teljesítette a kötelességét, helytállt a szocializmus ügye mellett s ennek talán látható, kézzelfogható bizonyítékaira is hivatkozhat. Felelősek vagyunk mindannyian — ... és ne vegye rossznéven senki, ha erről elmondom a magam nézeteit. 1956 októbere előtt ebben az országban már évekig építettük a szocializmust. Rendkívüli eredményeket értünk el a társadalmi átalakulás, a kulturális fejlődés, a gazdasági élet területén, iparban, kereskedelemben, mezőgazdaságban egyaránt. A munkásosztály pártja, a dolgozó parasztsággal szövetkezett munkásság kezébe vette az ország kormányzását. Az államhatalom fent és az alsó fórumokon munkások és velük szövetséges parasztok, értelmiségiek — dolgozó emberek és azok képviselői kezébe jutott. A szocializmus építése közben hibákat is követtünk el, de a hibák eltörpültek az eredmények mellett és főleg a legnagyobb eredmény mellett, hogy az államhatalom a dolgozó nép kezébe került. Bennünket, mint Országgyűlést és bennünket, mint Elnöki Tanácsot felelősség terhel azért, mert engedtük, tűrtük, elnéztük, hogy a pártban egy törpe kisebbség, a párton kívül pedig a rendszer ellenségeinek a szocializmus ügyéhez hűséges, sok milliós tömeghez mérten jelentéktelen csoportja nyugati felbujtókra és szövetségesekre támaszkodva hónapokig fúrta, faragta, fúrhatta és faraghatta a népi hatalom épületét és 1956. október 23-án este Budapest utcáin eldördültek az ellenforradalmárok fegyverei. Rágalmazták a pártot, magának a szocializmusnak az ügyét, eltúlozták és jóvátehetetlennek mondták a hibákat, amelyekről azóta már bebizonyosodott, hogy egyáltalán nem jóvátehetetlenek, csak becsület, jószándék és akarat kell hozzá és mindent rendbe lehet hozni. Különösen akkor, ha olyan szocialista alapokkal rendelkezik az ország, aminőket itt 1956 októbere előtt már leraktunk. Nekem meggyőződésem, hogy a magyar munkásságot, a dolgozó parasztságot, a munkáshatalmat, a proletárdiktatúrát még egyszer hasonló rajtaütés nem érheti. Mégis szükségesnek tartom megmondani — és erre talán nem is a megtisztelő bizalom ad jogot, amiben itt részesítenek, hanem nehéz munkáséletem és évtizedek sok kemény politikai harca — hogy 1956 októbere előtt, amikor fel kellett és még fel lehetett volna tartóztatni, visszaverni és megsemmisíteni a munkáshatalom ellen lázító árulókat, abban az időben sem az Országgyűlés, sem az Elnöki Tanács nem mutatta azt az erőt, kemény-^ séget és kérlelhetetlenségét, amit pedig a nép joggal várhatott volna tőlünk. Megmondom ezt a magunk bírálatára és megmondom azért, hogy tanuljunk az ellenforradalom előtt tanúsított lanyhaságunkból. Megmondom azért, hogy a külső és belső ellenség tanulja meg, jegyezze meg: ebben az országban ezután — a munkások és parasztok minden alamuszi, vagy nyílt romboló szövetkezésre ököllel felelnek, és akinek országgyűlési mandátuma, elnöki tanácsi tagsága van a dolgozó néptől, érezze az minden időben kötelességének, hogy élen járjon a hatalmát oltalmazó és — mondjuk meg! — szükség esetén könyörtelen népnek. Felelős vagyok én is ... Kádár János a minap elmondta, hogyha korábban ismerték volna Nagy Imre írásban is lefektetett és azóta nyilvánosságra került nézeteit a proletárdiktatúráról, a többpárt-rendszerről, a varsói szerződésről, a magyar—szovjet kapcsolatokról, — Nagy Imrét 1956. október 24-én nem vették volna be a kommunisták felső vezetéi sebe, soha se lett volna belőle miniszterelnök. Ehhez, úgy gondolom, el kell mondjak valamit én is. 1953-ban nekem sok minden nem tetszett, amit Nagy Imre csinált és sok minden nem tetszett, amit nem csinált. Például nem tetszett, ahogy félvállról vette a falusi politika kérdéseit általában és amennyiben érdektelenül szemlélte a beszéde nyomán kibontakozott szövetkezeti válságot. És nem tetszett, hogy olyan kevés figyelmet fordított a meghirdetett program alapos ismertetésére, a nép komoly, becsületes tájékoztatására a sajtóban és a rádióban, hogy tulajdonképpen mit, hol és hogyan akarnak. Igen határozott fellépésre volt szükség vele szemben, hogy ezen valamit változtasson. De azután hamarosan elment nyaralni és telefonon kérdezgette időnként tőlem kacagva, hogy mit csinálnak itthon a parasztok, a termelőszövetkezetek. Egyszer azután már elkerülhetetlennek éreztem, hogy leüljek vele és részletesen beszéljünk: mit akar a bel- és külpolitikában. Ha én akkor jelentőséget tulajdonítottam volna annak, hogy egyetlen szót sem szól a magyar—szovjet barátsági és szövetségi kapcsolatokról, — bizony 1956. október 23-tól 24-re virradó éjszaka én is elkövetek mindent Nagy Imre miniszterelnökségének megakadályozására. De nem így tettem és később az Országházban, már nem tudtam többet tenni, minthogy tiltakoztam a varsói szerződés felmondása ellen, ahogy éppen módom volt erre nekem. És talán több figyelmet kellett volna fordítanom arra is, hogy Nagy Imre egyik barátja és tanácsadója 1954 őszén őrültségnek mondta a szövetkezeti mozgalmat, egy másik barátja, 1956 nyarán provokációnak a szövetkezetekkel, s a mezőgazdaság szocialista átépítésével foglalkozó propagandát. Harmadik barátja pedig olyan jobboldali kisgazdapártiakkal keresett kapcsola-