Országgyűlési napló, 1953. II. kötet • 1956. július 30. - 1958. szeptember 26.
Ülésnapok - 1953-45
2387 Az Országgyűlés 45. ülése 1958. évi január 29-én, szerdán. 2388 tartom hangsúlyozni, hogy munkánk elvégzéséhez Kádár elvtárs határozott útmutatása, szilárd meggyőző ereje adott nap nap után erőt ahhoz, hogy a szénbányászatban lévő ellenséges elemek törekvései ellen a magam részéről is erőfeszítéseket tudtam tenni. Azért mondok köszönetet Kádár elvtársnak, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának, hogy határozott fellépésével, bátor útmutatásával lehetővé tette a széntermelés olyan megindítását, amely biztosította az ország számára a gazdasági élet megindításához szükséges energiát. Tisztelt Országgyűlés! Amint az rövid bevezetőmből is látható, pártunk Központi Bizottságának döntései tették lehetővé, hogy a Nehézipari Minisztérium területén, elsősorban a szénbányászatban megindulhatott az életet jelentő termelőmunka. Nem mulaszthatom el, hogy innen a törvényhozás házából ne mondjak köszönetet azoknak a villamosenergia ipari dolgozóknak, mérnököknek, technikusoknak, akik az ellenforradalmi idők során, nehéz körülmények között lehetővé tették, hogy egy pillanatra sem aludt ki a villany, nem szűnt meg a víz- és gázszolgáltatás Budapesten. Tisztelt Országgyűlés! Bár a széntermelés. 1957 januárjában megindult, bár kitermelték a legszükségesebb szénmennyiséget, a termelés nem volt nagyon gazdaságos. A széntermelés gazdaságossága — a termeléshez hasonlóan — a múlt év elején mélypontról indult el. A fokozódó termelés következtében javult a szén önköltsége is. Míg az első negyedévben 255 forint volt a tonnánkénti önköltség, a negyedik negyedévben ezt sikerült 200 forint alá leszorítani. Ezzel persze nem vagyunk megelégedve. Apró elvtárs figyelmeztetése, hogy termeljünk olcsóbban, nekünk is szól. Az- 1958-^as tervben 196,80 forintot terveztünk s meg vagyok győződve arról, hogy ez alá is fogunk tudni menni. Meg kell jegyezni, hogy ez az önköltségi ár úgy jött ki, hogy a kormány által engedélyezett bérjavítási szint — amely 33 százalék volt a fizikai munkásoknál és 15 százalék a mérnököknél, technikusoknál, egyéb alkalmazottaknál — 46,80 forintot jelent. Ha figyelembe vesszük az 1956. évi harmadik negyedévi 150 forintos önköltséget, akkor az önköltség 196,80 forintban állapítható meg. Megvan azonban a lehetőség arra, hogy azoknak a költséghelyeknek a felülvizsgálásával, amelyek az önköltség 40 százalékát teszik ki — tehát az igazgatási, a szállítási stb. költségek felülvizsgálatával —, a lehetőségek maximális kihasználásával, ezen az önköltségen javítani tudjunk. A múlt évben a folyamatos széntermelésről való gondoskodás mellett fontos feladatunknak tekintettük a szénbányászat további fejlesztését. A kormány által adott egymilliárd forint beruházási összegről továbbépítettük a már korábban megkezdett új bányákat és egyéb ipari létesítményeket. Ezek közül is ki kell emelnem a Pécsi szénmosómű rekonstrukciós munkálatait —, amely a Sztálin Vasműnek szállít kokszolható szenet, továbbá Várpalota és a Mátravidék környékén létesített nagy külszíni szénfejtéseket. A forradalmi munkás-paraszt kormány az ipari beruházásokon túlmenően 1210 milüó forintot adott a szénbányászat lakáshelyzetének megjavítására. Ebből az összegből — a kormány határozatának megfelelően — építettük fel a már előbb említett 10 000 bányászlakást. A bányászlakás építésen túlmenően 50 millió forintot fordítottunk a szénbányászok egészségügyi, szociális és kulturális helyzetének további javítására. Ebből az összegből Pécsett, Oroszlányon, Dudaron ,Várpalotán fürdőket, a nógrádi és az ózdi medencében kultúrházat, sok helyen munkásszállásokat és üzemi konyhákat építettünk. Az előbbiek során már említettem, hogy bányászaink eredményes munkája tette lehetővé az ipar és a lakosság villamosenergiával való ellátását. Az ellenforradalom során bekövetkezett visszaesés a villamosenergiatermelében is megmutatkozott. Az együttműködő villamosenergia rendszer terhelése az ellenforradalmi időszakban 383 MW-ra esett vissza, 1957 februárjában a fogyasztás már elérte az 1955. évi azonos havi szintet és júliusban az 1956. évi szintet. Jó eredményeket ért el a villamosenergia iparág az önköltségcsökkentés terén is. A termelt villamosenergia önköltsége 22,7 fillér volt kilowatt óránkint, 6,4 százalékkal kisebb az 1957. évre előirányzottnál. Az önköltségcsökkentésnél meg kell említenem, hogy azt nagymértékben elősegítette az erőművek fajlagos kalóriafogyasztásának javulása. Ennek eredményeképpen a villamosenergiaipar dolgozói 193 000 tonna 4000 kalóriás fűtőértékre átszámított szenet takarítottak meg. Hasonlóan a szénbányászathoz, a villamosenergiaipar területén is tettünk további intézkedéseket a fejlesztés és a lakosság szükségleteinek kielégítése érdekében. Az elmúlt évben helyeztük üzembe^ borsodi VI-os számú 30 MW-os gépegységet és kezdtük meg a Tiszapalkonyai Erőmű I. számú 50 MW-os gépegységének próbaüzemeltetését. 1957. évi terveinkben 30 község villamosítása szerepelt, ami helyett a községek lakóinak áldozatkész hozzájárulása folytán 61 falu villamosítását fejeztük be. Befejeztünk még az ellenforradalmi események miatt elhúzódott 18 faluvillamosítást is. A Nehézipari Minisztériumhoz tartozó vegyipar előtt jelentős feladatok állottak. Ezeket a feladatokat a vegyipar sikeresen oldotta meg, mert az 1957. évi teljes termelési értéktervét 13,4 százalékkal teljesítette túl. A vegyipar öszszességében már az elmúlt év harmadik negyedévében elérte az 1956-os harmadik negyedévi termelési szintet, a negyedik negyedévben pedig 3,8 százalékkal túlteljesítette. Az olajbányászatnak, amelyről már Szádeczky-Kardoss képviselőtársam is szólt, 1956ban az operatív terve 1 367 000 tonna volt. A nagylengyeli olajmező 1955. évi elvizesedése folytán 1957-re az olajbányászatnak csak 632 000 tonnás tervet tudtunk adni, ezt 675 000 tonnára teljesítette, ami az 1956. évi termelési előirányzatnak 50,2 százalékát tette ki. 1955 szeptemberében a napi átlagtermelés az olajbányászatban 4704 tonna volt, azonban a már említett elvizesedés következtében ez napi 3278 tonnára csökkent.
