Országgyűlési napló, 1953. II. kötet • 1956. július 30. - 1958. szeptember 26.

Ülésnapok - 1953-37

1915 Az országgyűlés 37. ülése 1957. évi június 4-én, kedden. 191

G megszakítását gátló intézkedések enyhítése. Hogy fő szerepe ebben nem az 1956 nyarán kiadott rendeletnek van, azt éppen az 1956-os ada» tok bizonyítják, hiszen az említett rendelet hatása a születések számára leghamarább az év utolsó hónapjában jelentkezhetett. A rendelettel kapcsolatban az utóbbi időben több helyen különféle állásfoglalás és vita alakult ki. A rendelet felülvizsgálatához nyilvánvalóan csak tudományosan megalapozott, kiértékelt adatok birtokában lehet hozzáfogni. Ezt a felülvizsgálatot az Egészségügyi Minisztérium most végzi, s annak eredményétől függően tesz majd javaslatot a rendelet módosítására, amenynyiben annak szükségessége mutatkozik. Nyilvánvaló, a rendelet esetleges módosításánál messzemenően figyelembe kell venni mind az egyéni, mind a közösségi érdekeket. Szeretném megjegyezni, hogy a decemberi születési mélypont óta, január, február, március, április hónapokban a születések száma ismét némi emelkedést mutat. Az 1956. évi élveszületési arányszám ugyan az utolsó tíz év legalacsonyabb értéke, hasonló értéket az 1941—45-ös évek átlaga mutat, de nemzetközi viszonylatban nem tekinthető még feltétlenül kedvezőtlen adatnak. Franciaország, Dánia, Belgium, Ausztria, Anglia, a Német Szövetségi Köztársaságai stb. születési arányszámai messze alatta vannak a mi 1956. évi születési arányszámunknak, A halálozások számának 1000 lakosra jutó aránya a múlt évben 10,5 volt az előző évi tízzel szemben. Ez az érték még mindig alacsonyabb, mint az 1955. évet megelőző év bármelyik adata és ez nemzetközi összehasonlításban sem jelent rossz eredményt, mert például Ausztria, Franciaország, Belgium 1955. évi halálozási adatai 1000 lakoshoz viszonyítva 12 felett voltak. Az 1956. évi halálozási arányszám emelkedését csak részben indokolják az októberi eseményekkel kapcsolatos halálesetek. A halálozás kisebb mértékű emelkedése ettől függetlenül is jelentkezett volna. Az általános halálozáson belül a csecsemőhalálozás 1956-ban tovább csökkent, az 1955. évi hat százalékról 5,9 százalékra. A csecsemőhalálozás csökkenése, három hónap kivételével, az év valamennyi hónapjában megmutatkozott. A csecsemőhalálozás terén elért csökkenést mutatja, hogy amíg 1938-ban az egy éven aluli meghaltak száma 23 900 volt, 195Ö-re ez a szám 16 700-ra, 1956-ra pedig 11 200-ra csökkent. Tehát 100 élveszülöttre 1938-ban 13,1, 1950-ben 8,6, 1956-ban pedig 5,9 egy éven aluli elhalt jutott. Bár ez az érték Magyarországon az eddigi legjobb eredmény, a fejlődés ellenére csecsemőhalálozási arányszámunk alakulása nem mondható kielégítőnek. Jóval kedvezőbb a csecsemőhalálozás arányszáma Csehszlovákiában, Svédországban, Nyugat-Németországban, Hollandiában, Dániában, de elmaradunk Ausztria és Olaszország mögött is. Az élveszületések számának csökkenése és a halálozás számának emelkedése következtében a természetes szaporodásunk 1956-ban 1000 lakosra 9 főre csökkent, amely szám 1955-ben 11,5 volt. Csak zárójelben szeretném megjegyezni, hogy 1938-ban ezeknek a számoknak 5,6 feleit meg. A természetes szaporodás csökkenése miatt, és mivel a külföldre távozottak túlnyomó többsége a fiatal korcsoportba tartozik, némileg eltolódott a népesség megoszlása korok szerint. Tovább folytatódott a népesség öregedése, növekedett a 60 évesnél idősebbek számaránya az össznépességen belül. A népesség öregedése hozza magával, hogy egyre jobban emelkednek az öregedéssel járó megbetegedések, így a szív- és a keringési szervek betegségei, a rosszindulatú daganatos és mozgásszervi megbetegedések. Ez a tény megkívánja, hogy az egészségügyi hálózat a csecsemő- és gyermek-, valamint az anyavédelem mellett jobban kiszélesítse a magasabb korcsoportokra is gyógyító megelőző munkáját. Mindenre kiterjedő megbetegedési adatok nem állanak rendelkezésünkre. A megbetegedési viszonyokra betegállományban levő dolgozók adataiból, nyilvántartott fertőző megbetegedések számából lehet csak bizonyos következtetéseket levonni. A betegállományban levők adatai azt mutatják, hogy a táppénzes dolgozók aránya 1956-ban az összdolgozók 3,6 százalékát tette ki, aminek 1955-ben 3.9, 1954-ben 4,3 százaléka felelt meg. Ez a javulás egyrészt a nagyobb keresőképtelenséget okozó járványok, például az influenzajárvány elmaradása, másrészt az egészségügyi szervek gyógyító megelőző munkája javulásának és a táppénzellenőrzés hatékonyságának eredménye. A javulás nemcsak évi átlagban, hanem az év valamennyi hónapjában jelentkezett. A bejelentett fontosabb fertőző megbetegedések területén egyes betegségcsoportokban 1955_ höz képest — mint például a kanyaró, szövődményes influenza, trachoma — javulás, más betegségi csoportokban viszont romlás következett be. Így például a járványos májgyulladás, a járványos gyermekbénulás és a skarlát területén. A fertőző megbetegedések alakulását azonban csak több év távlatából lehet értékelni. Ezek pedig a legtöbb megbetegedéssel kapcsolatban az elmúlt 5—10 év alatt igen nagyarányú csökkenést mutatnak. Ennél is nagyobb eredménynek lehet azonban tekinteni, hogy a fertőző megbetegedések egyre kisebb mértékben járnak halálos kimenetellel, amit mutat, hogy míg 1938-ban a fertőző betegségek által okozott halálozások száma 10 000 lakosra viszonyítva 18,8 volt, addif? ez a szám 1955-re 4,9-re, 1956-ra pedig 4.7-re csökkent. Egyes népmozgalmi, csecsemőhalálozási megbetegedési adatok az elmúlt évek során — ha kisebb ingadozással is —, de azt mutatták, hogy a szocializmus útjára tért magyar nép egészségügyi viszonyai is állandóan javulnak, a sok nehézség és hiányosság ellenére is egyre kedvezőbben alakulnak. Ennek oka a szocialista építésáltalános eredményei, a dolgozók élet- és munkakörülményeinek megváltozása és nagymértékben az egészségügyi ellátás fejlődése, a dolgozók egészségvédelmének egyre hatékonyabb megszervezése. Tisztelt Országgyűlés! Az egészségügy szorosan összefügg, bele van ágyazva népünk életébe, szorosan követi a nép életének, életkörül-