Országgyűlési napló, 1953. II. kötet • 1956. július 30. - 1958. szeptember 26.

Ülésnapok - 1953-36

1839 Az országgyűlés 36. ülése 1957. évi június 3-án, hétfőn. 1840 tervmutatók, megnövekedett a minisztériumok hatásköre, szélesedett a vállalatok önállósága. A népgazdasági terv egyik fontos feladata az önköltségi színvonal lényeges csökkentése. A terv mégsem írja elő kötelezően az önköltségcsökkentés mértékét. A feladat megvalósítását az ipari, építőipari és mezőgazdasági vállalatoknál elsősorban a nyereségrészesedés rendszerének bevezetésével kívánja a kormány előmozdítani. Azok a vállalatok, amelyek — az indokolt eltéréseket figyelembe véve — elérik, vagy túlhaladják az 1956 októberét megelőző jövedelmezőségi színvonalat, dolgozóiknak meghatározott mértékű nyereségrészesedést fizethetnek ki. Ezáltal a dolgozók valamennyien érdekeltté váltak az önköltség csökkentésében, a múlt évi jövedelmezőségi színvonal helyreállításában. Tisztelt Országgyűlés! Beszédem végére értem. A népgazdasági terv és az állami költségvetés megszabja azokat a feladatokat, amelyek megoldásával biztosítható szocialista társadalmunk egészséges fejlődése, a korábbi gazdaságpolitikai hibák és az ellenforradalom okozta súlyos károk fokozatos felszámolása, a dolgozó nép jólétének szilárd megalapozása. A kitűzött cél megvalósítása az üzemekben, a munkapadoknál, a földeken, milliók tevékenységén múlik. Néhány hónappal ezelőtt — az ellenforradalmi támadást követően — rendkívül súlyos körülmények között vette át az ország sorsának irányítását a forradalmi munkás-paraszt kormány. Ma egész népünk büszkén tekinthet vissza a megtett útra. A gazdasági konszolidáció terén bekövetkezett kétségtelenül nagy eredmények döntő részben a bányászok, a munkások, az egész dolgozó magyar nép mindennapos, szorgos munkája nyomán jöttek létre. Ez a növekvő lendület és áldozatkészség, amely pártunk helyes politikája nyomán egyre szélesebb rétegeket fog át, egyúttal biztosítéka annak is, hogy a terv és a költségvetés maradéktalan végrehajtásával fokozatosan úrrá leszünk gazdasági nehézségeinken és kedvező feltételeket teremtünk hároméves tervünk megindításához. Kérem az országgyűlést, hogy a forradalmi munkás-paraszt kormánynak az 1957. évi állami költségvetését és a költségvetésről szóló törvényjavaslatát fogadja el. (Nagy taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az ülést délután fél három óráig felfüggesztem. (Szünet 12,35—14,30.) Elnök: VASS ISTVÁNNÉ. ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az ülést újból megnyitom. Napirend szerint következik az 1957. évi állami költségvetés, a költségvetési törvényjavaslat és az 1957. évi népgazdasági terv együttes tárgyalása. A költségvetés előadója Olt Károly képviselőtársunk, a terv- és költségvetési bizottság elnöke. Előadó képviselőtársunké a szó. OLT KAROLY előadó: Tisztelt Országgyűlés! Az országgyűlés terv- és költségvetési bizottsága megvizsgálta a beterjesztett 1957. évi állami költségvetést, és megállapította, hogy megfelel az 1957. évi népgazdasági tervnek és előirányzatai a népgazdasági tervet tükrözik vissza. A korábbi évektől eltérően a költségvetést nemcsak a terv- és költségvetési bizottság vitatta meg, hanem az országgyűlés csaknem valamennyi állandó bizottsága szakágazatonként is megtárgyalta a költségvetés előirányzatait. így a költségvetés előzetes megvitatásán az országgyűlési képviselők több mint kétharmada vett részt. Ez lehetővé tette a költségvetés részletes és alapos megvizsgálását. A terv- és költségvetési bizottság azt is megállapította, hogy az 1957. évi népgazdasági terv és a költségvetés összeállítása nem volt könnyű feladat és mégis mind a tervet, mind a költségvetést a józan mérséklet és a realitás jellemzi. Nem volt könnyű a feladat azért, mert népgazdaságunkat az ellenforradalmi események igen súlyos helyzetbe sodorták, és az 1956. évi nemzeti jövedelem megtervezett szintjét 11 százalékkal csökkentették. A termelésben következett kiesések súlyos következményekkel jártak az 1957. évben várható nemzeti jövedelem kialakulására. Bár a termelés 1957 első négy hónapjában a vártnál gyorsabb ütemben emelkedett és áprilisban a múlt év azonos időszakához viszonyítva már elérte a 92 százalékot, az év első hónapjában pedig a tavalyi szint 85 százalékát, az 1957. évi nemzeti jövedelem, feltételezve, hogy a termelés az év harmadik negyedének a végére el fogja érni a tavalyi szintet és a mezőgazdaság terméseredményei is kedvezőek lesznek, mégis csak kétmilliárd forinttal fogja meghaladni az 1956. évben elért tényleges nemzeti jövedelmet, vagyis 9 százalékkal lesz alacsonyabb az 1956. évre tervezett nemzeti jövedelemnél és az 1955. évben ténylegesen elért nemzeti jövedelem alatt marad. A nemzeti jövedelem ilyen mértékű visszaesése súlyos kihatással van népgazdaságunk további fejlődésére. Még tovább -növelte a megoldandó feladat nagyságát az a körülmény, hogy a kormány által a dolgozók életszínvonalának emelésére végrehajtott indokolt béremelések, továbbá a kötelező begyűjtés eltörlése szükségessé tette a nemzeti jövedelem elosztásának alapvető megváltoztatását. A lakosság jövedelmének jelentős növekedése és a cél, hogy az inflációt minden körülmények között elkerüljük, szükségessé tette, hogy a várható nyersanyag- és energiabázisra támaszkodva megfelelő munkaerő foglalkoztatottság mellett a maximális fogyasztási alapot biztosítsuk. Ily módon a nemzeti jövedelem több mint 95 százalékát használjuk fel erre a célra. Az a körülmény, hogy népgazdasági tervünk az 1957. évben a nemzeti jövedelmet ilyen mértékben kénytelen a fogyasztási alapok biztosítására fordítani, együtt jár azzal, hogy a népgazdaság állóalapjainak növelésére, a termelés fejlesztésére, tehát beruházásokra rendkívül alacsony összegeket fordíthatunk és a közületi kiadásokban jelentős megtakarításokat kell elérnünk. Népgazdaságunk egyensúlyának biztosítása azonban csak azáltal vált lehetővé, hogy a baráti országok — elsősorban a Szovjetunió — hatalmas