Országgyűlési napló, 1953. II. kötet • 1956. július 30. - 1958. szeptember 26.

Ülésnapok - 1953-36

1817 Az országgyűlés 36. ülése 1957. évi június 3-án, hétfőn. 1 818 határozza meg. E tényezők figyelembevételével az ipari termelés mintegy 68,7 milliárd forintban irányozható elő, ami 2,4 százalékkal magasabb ugyan az 1956. évi tényleges termelésnél, de közel hét százalékkal alacsonyabb, mint amenynyi az 1956. évi volt. Az átlagot meghaladó mértékben, kilenc százalékkal magasabban irányoztuk elő a könnyűés élelmiszeripar termelését, ennek megfelelően megváltozott a nehézipari és a könnyű- és élelmiszeripari termelés aránya. A nehézipar aránya az 1956. évi 56 százalékról 53 százalékra csökkent, a könnyű- és élelmiszeripar részesedése pedig 44-ről 47 százalékra emelkedik. Ez az arányeltolódás szükséges következménye annak a már említett helyzetnek, amely a nemzeti jövedelem felosztását is meghatározta. A magas fogyasztási alapnak megfelelően az egyes iparágak között úgy kellett felosztani a rendelkezésre álló energiát és nyersanyagot, hogy annak felhasználásával a fogyasztás minél nagyobb részét fedezhessük hazai termelésből és minimálisra szoríthassuk le a készáru-behozatalt. Ennek érdekében nemcsak a nehézipar és a könnyűipar egymáshoz viszonyított arányát, hanem a nehézipar termelésének belső arányait is meg kellett változtatni, ami abban jut kifejezésre, hogy az átlagosnál jobban csökken a nagyon energiaigényes és a beruházási javakat gyártó iparágak termelése. Ezek a tendenciák még világosabban láthatók a legfontosabb termékek előirányzatai alapján. Az idei terv 14 millió négyzetméterrel több pamutszövetet, közel négymillió négyzetméterrel több gyapjúszövetet, 1170 tonnával több kötöttárut, hárommillió párral több cipőt, 5600 tonnával több szappant, 100 000 hektoliterrel magasabb sörtermelést irányoz elő annál, mint amennyit 1956-ban termeltek. A gépiparban termelt fontosabb fogyasztási cikkek közül zománcedényből 10, alumíniumedényből 43, csőbútorból 24, rádióból 20 százalékkal lesz magasabb a termelés, mint 1956-ban volt. Mosógépből közel háromszor annyi készül. Ezzel szemben a beruházási javak termelése lényegesen az 1956. évi alatt marad. De nem haladja meg a tavalyi szintet a szén, a villamos-energia,' a hengerelt acél termelése sem, a kőlaj, cement, timföld és alumínumtermelés előirányzata pedig ennél is alacsonyabb. Ezek az előirányzatok, bár igen szerények, sokkal kedvezőbbek, mint ahogy azt az év első hónapjaiban remélni lehetett. Ez egyrészt annak köszönhető, hogy a baráti országok, főként a Szovjetunió, még az egyezmények aláírása előtt megkezdték a nyersanyagszállításokat és ezzel lehetővé vált a termelés beindítása és viszonylag gyors emelése, másrészt hozzásegített ehhez hazai széntermelésünk kedvező alakulása. A korábbi tervünkben az első félévi széntermelést például 8,3 millió tonnában irányoztuk elő, a végleges tervben már 9,4 millió tonnára emeltük, és megvan a remény, hogy a szénbányászat ezt is túl fogja teljesíteni. Annak ellenére, hogy a termelés a vártnál kedvezőbben alakul, a terv szerint 1957 negyedik negyedében az ipari termelés egy munkanapi átlaga még legalább 5—8 százalékkal alacsonyabb lesz,-mint 1956 harmadik negyedében volt. Ennél gyorsabb emelkedése a kapacitásnak meglenne, de nincs meg a lehetőség a legfőbb nyersanyagok — szén, kohászati termékek és más fontos importanyagok — biztosítására. Például a széntermelés negyedik negyedévre tervezett napi 73 000 tonnás átlaga még alatta van az 1956 harmadik negyedévi több mint 77 000 tonnás napi átlagnak. Az energia- és nyersanyaghelyzetre való tekintettel az iparágak és a gyárak vezetőit óva kell inteni attól, hogy esetleg a biztonsági készletek rovására emeljék a termelést. A termelés emelése hasznos és kívánatos, ha megtakarított anyag felhasználásával érhető el, és ha a népgazdaság számára feltétlenül szükséges termékekben valósítható meg. A termelés ésszerű megszervezése mellett az ipar vezetőire nagy feladat hárul a tervben előírt termelékenységi színvonal biztosítása terén. A munka termelékenysége az iparban az ellenforradalmi események következtében az elmúlt év végén hallatlan mértékben visszaesett, de még ez év első hónapjaiban sem alakult kielégítően. Számolva a munkafegyelem javulásával és a termelés növekedésével, a terv a második negyedévre már jelentős termelékenységjavulást irányoz elő, és azt a célt tűzi ki, hogy az év második felében lényegében elérjük a termelékenység 1956. október 23. előtti szintjét. Ettől az elvtől a terv csak annyiban tér el, amennyiben az eltérést egyes iparágakban indokoltnak elismerhető intenzitáscsökkentés és a kapacitás ki nem használhatósága szükségszerűvé teszi. Ilyenformán azt irányoztuk elő, hogy az iparban már a harmadik negyedévben elérjük az 1956 október előtti 92,2 százalékot, a negyedik negyedévben pedig 99,1 százalékot. A termelékenység tervezett színvonalának biztosítása annál inkább szükséges, mert a kormány jelentős mértékben felemelte a munkabéreket, és csupán ebben az évben 5,1 milliárd forintot fordít bérpolitikai intézkedések végrehajtására. A termelékenység csökkenésének és a munkabérek emelésének együttes hatására az iparban a 100 forint termelésre eső munkabér ez év első negyedévében 27,8 forint, a múlt év első háromnegyed évében 19,1 forint volt. A munkabérköltségek ilyen nagymértékű viszonylagos emelkedése rendkívül kedvezőtlen helyzetet eredményezett az önköltség alakulásában. Az év utolsó negyedére a termelékenységtervezet emelketíesének biztosítását feltételezve a száz forint termelésre eső munkabér még mindig 22,3 forint lesz, az önköltség pedig az egész iparban 7,9 százalékkal lesz magasabb az 1956. első három negyedévi átlagnál. Ez a néhány adat önmagában is elegendő annak igazolására, hogy a reálbérek jelenlegi színvonalának biztosítása csak a termelékenység emelése mellett lehetséges. Ezért minden erővel oda kell hatni, hogy az ipar a termelékenységi tervet teljesítse. A második negyedév első hónapjának eredményei biztatók. A termelekenység az iparban a múlt év azonos hónapjának 95 százalékát érte el. Vannak azonban egyes nyugtalanító jelenségek, amelyekre fel kell figyelnünk, és idejében