Országgyűlési napló, 1953. II. kötet • 1956. július 30. - 1958. szeptember 26.

Ülésnapok - 1953-36

1815 Az országgyűlés 36. ülése 1957. évi június 3-án, hétfőn. 1816 ebben az évben szokatlanul késői időpontban kerül jóváhagyásra. A terv kidolgozását erősen megnehezítették a következő tényezők: Népgazdaságunk az októberi ellenforradalmi események előtt sem volt szilárd egyensúlyban. A felemelt ötéves terv céljai elszakadtak az ország tényleges erőforrásaitól. A gazdaságpolitika hibái súlyos ellentmondásokhoz vezettek az ipar és a mezőgazdaság szerkezetében, a nemzeti jövedelem felosztásának arányaiban. Ezeket az aránytalanságokat a hibák felismerése után sem sikerült teljesen megszüntetni, noha 1955—56-ban erre nagy erőfeszítéseket tettünk, és a gazdaságfejlesztési tervek a korábbiaknál már egészségesebb arányokat hoztak J létre. 1956-ban számolni lehetett a terv teljesítésével, azonban a gyenge mezőgazdasági termés és a nagylengyeli olaj mezők el vizesedése következtében újabb nehézségek léptek fel és így 1957-re eredetileg is külkereskedelmi deficittel kellett számolni. Az ellenforradalmi események súlyos anyagi károkat okoztak és az amúgy is meglevő gazdasági nehézségeinkkel összeadódva katasztrófával fenyegettek. A gyáripar termelése 1956. novemberében az 1949. évi átlagnak csak mintegy 70 százaléka volt. A széntermelés az 1956. szeptemberi kétmillió tonnáról novemberben 254 000 tonnára esett vissza. Az olajtermelés a szeptemberi 100 000 tonnával szemben novemberben mindössze 13 000 tonna volt. Hasonló, vagy még rosszabb volt a helyzet más, az élet normális menetéhez szükséges ipari termékek termelése terén is. Ugyanakkor, amikor a termelés ilyen mélypontra esett vissza, nem kevesebb, hanem több bér került kifizetésre, mint az előző hónapokban. Ennek, valamint a kötelező beadás megszüntetésének következtében a lakosság fogyasztása nem csökkent, hanem emelkedett. 1956 november—decemberben a kiskereskedelem havi átlagban 4,7 milliárd forint értékű árut értékesített, szemben a szeptemberi 4,4 milliárd forinttal. Mindez a gazdasági egyensúly teljes felbomlásával fenyegetett és maga után vonta a tartalékok és készletek nagyarányú és gyors csökkenését. A keletkezett károk, a termelésben elő-«* állott nagy kiesések pótlását nagyon megnehezítette az energiahiány, és nem utolsósorban az ellenforradalom által szított huzamos sztrájk, valamint az, hogy ebben az időszakban meggyengült a központi irányítás. Ebből következően általánosan és nagymértékben meglazult az állami és pénzügyi fegyelem. A kialakult helyzetben világossá vált, hogy gazdasági életünk pendbehozása, a termelés és a fogyasztás egyensúlyának megteremtése csupán saját erőforrásainkra támaszkodva, csak hosszú idő alatt és igen nagy megrázkódtatásokkal valósítható meg. A termelés és a fogyasztás, a forgalomban levő pénz és a rendelkezésre álló árumennyiségek megbomlott egyensúlya az adott körülmények között még a legnagyobb erőfeszítések mellett is inflációhoz és tömeges munkanélküliséghez vezetett volna. A forradalmi munkás-paraszt kormány — felismerve a népgazdaság súlyos helyzetét — a Szovjetunióhoz és a többi baráti országokhoz fordult segítségért. Ezt a segítséget meg is kaptuk. Barátaink számunkra igen kedvező feltételek mellett összesen 874 millió rubel hosszúlejáratú áruhitelt és 264 millió rubel devizahitelt bocsátottak rendelkezésünkre 1957-ben. E segítségnek — amelyre az a jellemző, hogy főleg számunkra nélkülözhetetlen nyersanyagokból áll —, valamint a kormány intézkedéseinek hatására megindult konszolidáció megteremtette az előfeltételét a gazdasági helyzet megszilárdításának, és ennek megfelelő népgazdasági terv kidolgozásának. A kialakult helyzet és erőforrásaink mérlegelése alapján a kormány a tervezés számára a következő feladatokat tűzte ki: 1957-ben biztosítani kell az ellenforradalom által szétzilált gazdaság rendbehozását; kialakítani a rendelkezésre álló energia- és nyersanyagbázis alapján olyan termelési és elosztási arányokat, amelyek egyrészt lehetővé teszik minél több munkaerő foglalkoztatását, másrészt biztosítják a kormány intézkedései alapján megemelt életszínvonal megszilárdításához szükséges árualapokat; kidolgozni olyan külkereskedelmi tervet, amely a baráti hitelek révén a fizetési mérlegben egyensúlyt hoz létre. E feladatok megoldása az 1957. elején kialakult körülmények folytán még a baráti országok hiteleinek felhasználásával is igen nehéz feladatot jelent és olyan arányok kialakítását követeli meg, amelyek a népgazdaság további fejlődése szempontjából nem teljesen kielégítőek, de amelyeket 1957-ben nem lehet elkerülni. Tisztelt Országgyűlés! Rátérek a népgazdaság 1957. évi tervének ismertetésére. A terv előirányzata szerint a nemzeti jövedelem mintegy 9 százalékkal, 9 milliárd forinttal lesz kisebb, mint amennyit az 1956. évi terv irányzott elő, és csak Thin tégy 2 milliárd forinttal lesz több, mint amennyit 1956-ban ténylegesen elértünk. Az a célkitűzés, hogy 1957-ben biztosítsuk a kormány intézkedései alapján jelentősen megemelt életszínvonal anyagi megalapozását, lényegében meghatározta a nemzeti jövedelem felosztásának arányait. Az alakult ki, hogy amíg a nemzeti jövedelem 1956-hoz képest csupán két százalékkal nagyobb, a lakosság fogyasztása több mint hat százalékkal emelkedik. Még inkább világossá válik, hogy miről van szó, ha az 1957. évi nemzeti jövedelem előirányzatait az 1955. évihez viszonyítjuk. Az 1955. évhez viszonyítva a nemzeti jövedelem 6 százalékkal kisebb, míg a fogyasztási alap közel 10 százalékkal emelkedik. Ezt az ellenmondást áthidalni, a lakosság fogyasztási alapjának tervezett színvonalát fenntartani, a baráti hitelek igénybevétele mellett is csak a felhalmozás, különösen pedig a beruházások erőteljes csökkentésével lehet. A nemzeti jövedelem létrehozásában nagy szerepet játszó szocialista ipar termelését az energiabázis és a biztosítható nyersanyagellátás 134