Országgyűlési napló, 1953. II. kötet • 1956. július 30. - 1958. szeptember 26.

Ülésnapok - 1953-31

1523 Az országgyűlés 31. ülése 1956. évi augusztus 2-án, csütörtökön. 1524 A római ülések bizonyos mértékig már tükrözték a nemzetközi légkörben bekövetkezett változásokat. Az üléseken a baráti országok delegátusai kezdeményezőén és eredményesen közreműködtek annak érdekében, hogy a bizottságok pozitív jellegű határozati javaslatokat dolgozzanak ki a helsinki konferencia napirendjére. A legfontosabb napirendi pont volt: „A népek közötti valóságos békés egymás mellett élés feltételei". Az Interparlamentáris Unió életében a helsinki konferencia a legjelentősebb állomás volt. Ezen a konferencián vettek első ízben részt a Szovjetunió Legfelső Tanácsának képviselői és döntő súllyal elősegítették, hogy a konferencia határozataiban állást foglalt többek között a békés egymás mellett élés, a vitás kérdések békés tárgyalások útján történő rendezése, a lefegyverzés kérdésében. Nem sorolom fel az összes határozatokat, mert a konferencia határozatait képviselőtársaim nyomtatásban már korábban megkapták. A konferencia határozatai és az a körülmény, hogy a konferencia helyeslően vette tudomásul a Szovjet Legfelső Tanácsának a parlamentek közötti közvetlen kapcsolatok megteremtésére vonatkozó felhívását, azt jelenti, hogy az Unió mindinkább szolgálja az Alapszabályában kitűzött célokat. Bár határozatai nem bírnak kötelező erővel az egyes országok törvényhozó testületeire, de jelentősége abban van, hogy a nemzetközi közvélemény alakulására a népek békeakaratának megfelelő hatást gyakorol, amennyiben az Alapszabályában meghatározott célkitűzéseknek megfelelő határozatokat hoz. Az Interparlamentáris Unió ez évi tavaszi üléseit a baráti Jugoszláviában, Dubrovnikban tartotta meg. Mielőtt az ülések határozatait ismertetném, szeretném hangsúlyozottan kijelenteni, hogy a magyar delegációt jugoszláv barátaink meleg baráti fogadtatásban és vendégszeretetben részesítették, egész jugoszláviai tartózkodásuk alatt. Az Interparlamentáris Unió bizottságainak dubrovniki ülésén jelentős kérdések megvitatása szerepelt a napirenden. Egyik legfontosabb volt ezek közül a leszerelés tárgyában Helsinkiben elfogadott határozatok végrehajtása. A szovjet delegáció e tárgyban előterjesztett javaslatát az angol delegáció hasonló javaslatával egyesítve fogadta el a leszerelési bizottság. E határozat felhívja a világ parlamentjeit, járjanak el kormányaiknál megfelelő intézkedéseket tartalmazó leszerelési megállapodás létrehozása érdekében. A javasolt intézkedések között szerepel a fegyveres erők és a hagyományos fegyverzet jelentős csökkentése, mint első, fontos lépés a leszerelés problémája egészének megoldásához, továbbá megegyezés elérése a kísér-* leti magrobbantások beszüntetésére addig is. amíg a tömegpusztító fegyverek gyártásának és alkalmazásának végleges betiltására sor kerül. E határozatot az Interparlamentáris Tanács jóváhagyta. A bizottság által elfogadott egyéb javaslatok a Bangkokban novemberben tartandó konferencia napirendjére kerülnek. így például az ázsiai, afrikai országok gazdasági, politikai és kulturális fejlődésének tárgyában elfogadott határozatok, amelyek hangsúlyozzák minden nép jogát az önkormányzatra, a fejlődés elválaszthatatlanságát a politikai és gazdasági függetlenségtől. Ezen pozitív határozatok mellett a tanács többségi határozattal a Kínai Népköztársaság Interparlamentáris Csoportja felvétele ügyében olyan határozatot hozott, amely a felvétel tudomásulvételét elhalasztja a Kínai Népköztársaság ENSZ képviselete ügyének rendezéséig. A magyar és számos más ország delegátusai ebben a határozatban az Alapszabály megsértését látják. A magyar csoport a bécsi konferencia óta aktívan közreműködik annak érdekében, hogy az Interparlementáris Unió betöltse Alapszabályának első pontjában meghatározott, s beszámolómban ismertetett feladatát. Kérem, hogy az országgyűlés vegye tudomásul a beszámolót és ezzel fejezze ki azt a véleményét, hogy helyesli, hogy a magyar csoport továbbra is aktívan vegyen részt az Interparlamentáris Unió munkájában és ott a magyar nép szilárd és egységes békeakaratának minden alkalommal adjon kifejezést. (Nagy taps.) ELNÖK: Bejelentem a tisztelt Országgyűlésnek, hogy a beszámolóhoz felszólalásra jelentkeztek: Wolf Johanna, Sebes István, SzádeczkyKardoss Elemér és Friss István képviselőtársak. Wolf Johanna képviselőtársunké a szó. WOLF JOHANNA: Tisztelt Országgyűlés! Képviselőtársaim! Az a magyar parlamenti delegáció, amely ez év tavaszán a baráti Csehszlovákiába látogatott — és amelynek én is tagja voltam — egész útjával nagyon sokoldalú bizonyítékát adta annak, hogy mennyire hasznosak su ilyen látogatások, mennyire segítik a népek közötti barátság és megértés fejlődését. A magyar parlamenti küldöttség azt a látogatást viszonozta, amelyet a csehszlovák nemzetgyűlés küldöttsége 1955 júliusában tett nálunk, Magyarországon. Amikor a mi küldöttségünk ott járt, a nemzetgyűlés vezetői, a képviselők, de különösen a delegációk tagjai már mint ismerősök üdvözöltek és úgy emlegették azt a magyarországi látogatást, mint a népeink közötti barátság fontos eseményét. Fogadtatásunk alkalmával, beszédeikben, együtt-tartózkodásunk alatt számtalan alkalommal említették azokat a megragadó és barátságot elmélyítő élményeket, amelyeket itt, a mi hazánkban szerzett a csehszlovák küldöttség. A mi küldöttségünk is olyan fogadtatásban részesült, olyan élményekben volt része, olyan mély és testvéri barátság légköre vette körül minden lépésünket, hogy most, az országgyűlés előtt bátran kijelenthetem: a népeink közötti barátság és testvéri együttműködés fényes megnyilvánulása volt a mi csehszlovákiai látogatásunk is. Amikor a fogadtatást említem, amikor a barátság légköréről beszélek, nemcsak a hivatalos fogadtatásra gondolok, hanem azokra a spontán megnyilvánulásokra is, amelyekkel a városokban, üzemekben, mezőgazdaságban a dolgozók bennünket részesítettek. Jártunk állami, városi, községi vezetőknél, akik hosszasan elbeszélgettek velünk, de jártunk