Országgyűlési napló, 1953. II. kötet • 1956. július 30. - 1958. szeptember 26.

Ülésnapok - 1953-30

1497 Az országgyűlés 30. ülése 1956. évi augusztus 1-én, szerdán. 1498 Borsod megyében a szabálysértési bizottságok által kiszabott pénzbírságok behajtása nehézkes, ez pedig nem eredményezi a szabálysértési cselekmények számának csökkentését. A járási és városi szabálysértési előadók által kiszabott pénzbírságok összege a megyében 1955. december 31-én másfélmillió forint volt. Ebből csupán 400 ezer forint folyt be. Ennek jó része a megbírságoltak önkéntes befizetéséből adódott. Okvetlenül szükség van olyan intézkedésre az eljárási szabályokban, amely biztosítja a kiszabott pénzbírságok behajtását. A kiszabott pénzbüntetéseket általában olyan egyének nem fizetik be, akiknek nincs rendszeres foglalkozásuk és a behajtás szempontjából sem rendelkeznek olyan dolgokkal, amelyeket a pénzügyi hatóságok a be nem fizetés esetén zálogolni tudnának. Ezek a személyek a cselekmények tanúsága szerint mezei és erdei lopásokat követnek el. A törvényjavaslat 6. szakasza a szabálysértési bizottság határozata elleni jogorvoslatot ugyanazon község tanácsának végrehajtó bizottságához utasítja elbírálás végett. Az első elolvasára a törvényesség betartása szempontjából aggályom támadt. A törvényjavaslat részletes indokolásának idevonatkozó része azonban megnyugtatóan és elfogadhatóan magyarázza a javaslatot. Érvényesül benne a perrendtartás azon intézkedése, hogy aki egy alsó fokú tárgyalásban ítélethozatalban részt vett, a felsőbb fokú bíróságnál az ügyben nem vehet részt. A 6. szakaszt a jogi bizottság fogalmazásában helyesnek tartom. Sokszor halljuk dolgozó parasztemberektől, hogy a felsőbb szervek által kiadott intézkedések lent, a végrehajtásnál eltorzulnak, esetleg törvénysértéssé fajulnak. Nekünk, az országgyűlés tagjainak és mindazoknak, akik a szabálysértési bizottságok szakirányításával és ellenőrzésével foglalkoznak, őrködnünk kell azon, hogy törvénysértés a fellebbezések elbírálásánál ne történhessék. A törvényjavaslat a járási ügyészségekre ruházza a szabálysértési bizottságok feletti felügyeletet. A törvényesség feletti felügyelet a szabálysértési bizottságok esetében azért is rendkívül fontos, mert a szabálysértési bizottságokban nem jogvégzett szakemberek ülnek és ítélkeznek. A járási ügyészeknek eddig is feladatuk volt a járási tanácsoknál működő szabálysértési előadók munkáiának törvényességi szempontból való ellenőrzése. Ezt a feladatukat a járási ügyészek jó része nagyfokú elfoglaltságra való hivatkozással nem hajtotta végre. Példának említem meg az ózdi városi ügyészt, aki hónapokon keresztül nem ellenőrizte az ózdi városi tanács szabálysértési előadójának munkáját. Ugyancsak ezt lehetett tapasztalni a putnoki járási és a kazincbarcikai városi ügyésznél is. Szükséges tehát, hogy az ügyészek munkája szervezettebb legyen, legyen idejük a szabálysértési bizottságok munkájának ellenőrzésére, tanácsadásra, különösen az első időszakban, hogv a szabálysértési bizottságok működésének jó alarúa legyen, hogy a dolgozó emberek bizalommal legyenek iránta és támogassák munkájában. A törvényjavaslat szerint a szabálysértési bizottságok felett a felügyeletet a minisztertanács látja el. A szabálysértési tanács megszűnésével a törvényjavaslat nem jelöli meg közvetlenül, hogy miképpen történik a szabálysértési bizottságok helyi irányítása és összefogása. Ügy gondolom, hogy a törvény végrehajtásáról szóló jogszabálynak pontosabban kell ezzel foglalkoznia. Fontos, hogy a minisztertanács, különösen a kezdeti időszakban, fokozatosan adjon elvi és gyakorlati segítséget a szabálysértési bizottságoknak. A törvényjavaslat demokratizmusát, illetve a demokratizálódási folyamat szélesedését nemcsak abban látom, hogy eggyel több bizottság van, amely a dolgozó nép legszélesebb rétegeire támaszkodva intézi az ügyeket, hanem abban is, hogy növeli a tanácsok önállóságát. Az 1956. évi 16. számú törvényerejű rendelet első szakaszának második bekezdése szerint a szabálysértés miatt kiszabható pénzbírság legmagasabb összege 100 forint, ha a szabálysértést a községi tanács rendelete állapítja meg. Ez azt jelenti, hogy a tanácsok a községben, a helységben elkövetett egyes káros cselekmények megakadályozására tanácsi rendeletet hozhatnak, abban ilyen cselekményeket szabálysértésnek minősíthetnek. A szabálysértési bizottságoknak fontos szerepük van a megtévedt vagy visszaeső személyek nevelésében. Az eddigiek során kisebb cselekményekért igen komoly börtönbüntetést szabtak a dolgozó emberekre. Ennek megszűnése nagy feladatot ad a bizottságoknak, mert hiszen nem az ügy hivatalos hangú megtárgyalása, hanem főképpen a nevelés a feladatuk. E munkájuk közben a törvények, rendeletek ismerete szükséges, hogy sok esetben türelemmel magyarázzák a törvények betartásának az elkövetők szempontjából való fontosságát is. A szocialista együttélés szabályaira való nevelés tSrsadalmi életünk fejlődését, egyénenként pedig a különb, szocialista típusú emberré válást segíti elő. A szabálysértési bizottságoknak fontos munkájukhoz, mint idősebb testvér, az üzemekben működő társadalmi bíróságok sok segítséget adhatnak példamutatással. Előttem szólott képviselőtársaim már említették, hogy ezek szervezése lassan halad. Erről panaszkodtak a Borsod megyei ügyészek is. Pedig megvan a hatása! A vonaton hallottam, amint egy üzemi munkás ügyét elmesélte. Azt mondta, hogy inkább hat hónapig ült volna, de még egyszer nem állna saját munkatársai elé. Igen restelte, hogy ilyen dolog történt vele. A szakszervezetek segítsége nemcsak ez esetben szükséges, hanem nevelő tevékenysége különösen fontos az építőiparban. Tudjuk, hogy a nagy építkezéseknél sokfajta ember gyűlik öszsze. Sajnos, ezek között vannak olyanok, akik nincsenek tekintettel dolgozó embertársaik munkájára, tulajdonára. Ilyen helyeken a dolgozó parasztok egyik-másika a munkás-paraszt szövetséget emlegeti. A szakszervezeteknek, a társadalmi bíróságoknak és a szabálysértési bizottságoknak együttesen kell munkálkodniuk az ilyen helyeken, hogy államunk létalapját, a