Országgyűlési napló, 1953. II. kötet • 1956. július 30. - 1958. szeptember 26.
Ülésnapok - 1953-30
14 Ô1 Az országgyűlés 30. ülése 1956 megszüntető 1955. évi 17. számú törvényerejű rendelet számos olyan ügyet, amely természeténél és súlyánál fogva a szabálysértések közé il* e .tt volna, bűntettként a járásbíróságok hatáskörébe utalt. Előfordult, hogy a bíróságok ilyen ügyekben szükségtelenül súlyos büntetést szabtak ki. Például Gólya Boldizsár tiszaőrsi lakost, aki addig sohasem került szembe a törvénnyel, a járásbíróság a cukorrépavetés elmulasztása miatt 8 hónapi börtönre ítélte. A jászberényi ügyészségen közellátási bűntett címén indult eljárás Koncsik Imre ötholdas kisparaszt ellen kisebb beadás elmulasztása miatt. Nem arról van itt szó, hogy ezeknek a kisebb ügyeknek az elkövetőit büntetlenül hagyjuk. Szó sincs róla! A szocialista társadalom megteremtésének érdeke, a dolgozók érdeke megköveteli a szocialista törvényesség, a jogrend szigorú betartását, hiszen végeredményben ezek a kisebb ügyek is — és még inkább ha nem büntetnénk és jobban elszaporodnának —, akár a v etés, akár a beadás elmulasztása, vagy élelmiszerek meghamisítása, a társadalmi tulajdon, de a magánosok terhére elkövetett kisebb lopások »i végsősoron a népjólét pártunk által célul tűzött emelkedését hátráltatnák. De a szocialista törvényesség betartása, a dolgozók igazságérzete, nevelése azt is megkívánja, hogy a kiszabott büntetés arányban álljon az elkövetett cselekménnyel. Az előbb említett u gyekben a szabálysértési eljárás keretében kiszabott 400—500 forint pénzbírság nevelő és viszszatartó hatású lett volna a többi állampolgárokra nézve is. A börtönbüntetés kisebb ügyekben való kiszabása indokolatlanul hátrányosabb, mint a pénzbírság, s emellett még büntetett előéletűvé, a többi dolgozók szemében megbélyegzetté válik az, akire alkalmazzák, s esetleg ellenkező hatást érünk el vele. Tisztelt Országgyűlés! Az előttünk levő, a szabálysértési bizottságok felállításáról szóló törvényjavaslat igen nagy jelentőségű egyrészt azért, mert a lakosság újabb tízezreit vonjuk be a közügyek intézésébe, bíráskodásunkban tovább fejlesztjük a népi ülnöki rendszert, továbbá szilárdítjuk a tanácsok tömegkapcsolatait, másrészt, mert ez a törvényjavaslat elősegíti a város és a !*}u belső rendjének megerősödését, megszilárdítását, gyorsabbá teszi az ügyek elbírálását és 'gazságosabbá a bírságok kiszabását. A szabálysértési ügyek intézésének eddigi formája, az, hogy eddig ezt egy-egy járási, megyei előadó végezte, nem volt megnyugtató. Egy larási előadóra még nálunk, Szolnok megyében is, ahol kisebb a* községek száma, 10—15 község .lutott; egyes megyékben, főleg a Dunántúlon, ^?"7~40 község is. Mint a törvényjavaslat indokolási részének b) pontja is megemlíti, az egy előadónál úgy összetorlódtak az ügyek, hogy sokszor a feljelentéstől az elbírálásig 2—3, sőt 6 hónap is eltelt. Ekkor már a büntetés nemcsak hogy elvesztette, vagy csökkentette nevelő, viszszatartó hatását, hanem elvette a feljelentő kedvét is. A községi tanácsok még fontosabb ügyekben is gyakran azért nem tettek feljelentést, mert attól tartottak, hogy a járásnál úgy is ráülnek az ügyre. Előfordult, hogy aratás-cséplési szabálysértésért decemberben, a decemberben esett hóORSZAQQYDLÊSI ÉRTESÍTŐ évi augusztus 1-én, szerdán. 1492 nak a járdáról való el nem takarítása miatt pedig a másik év júliusában, a kánikulában vonták felelősségre a szabálysértőket. így nem csoda, ha ezek a bírságolások komolytalanná váltak, s nem hozták meg a kívánt eredményt. A hozott határozatok sem voltak minden esetben megnyugtatóak, egyrészt mivel a felelősségre vonás jóval az elkövetés után történt, s az előadó már nem is ismerhette azokat a jelentős körülményeket, amelyek a felelősségre vonást az elkövetés időpontjában különösen indokolták és szükségessé tették, másrészt a járási előadó, aki sohasem élt abban a községben, nem ismerhette kellően a felelősségre vont egyént, életkörülményeit, azt a helyzetet, amelyben a szabálysértést elkövette. Így kétségtelen, hogy a bűnösség megállapításánál, a büntetés kiszabásánál ezeket a körülményeket nem vehette kellő mértékben figyelembe. A jelen törvényjavaslat bevezetése ezeket a hibákat kiküszöböli. A szabálysértési bizottságnak módjában áll, hogy a cselekmény elkövetése, illetőleg a feljelentés után, a legrövidebb időn belül összeüljön és a felelősségre vonást még időben eszközölje. A szabálysértési bizottság tagjai ismerni fogják azokat a körülményeket, amelyek között a cselekményt elkövették, de ismerik magát a felelősségre vont személyt, vagyoni, családi körülményeit, magatartását is, mégpedig nemcsak az iratokból, hanem személyesen is. így a bíráskodás a jogrenden elkövetett sérelem nagyságával arányban álló lesz, kisebbnagyobb mértékben benne lesz a büntetésben a város, a falu véleménye, tükrözni fogja a lakosság rosszallását. Az ilyen szabálysértési eljárás lefolytatása nemcsak az elkövetőt neveli a törvények tiszteletben tartására, és tartja vissza újabb cselekmény elkövetésétől, hanem mély hatást gyakorol a lakosság többi részére is. Így elérhetővé válik, hogy hasonló cselekmények elkövetésétől mások is tartózkodjanak. Tapasztalatból tudom, hogy a nevelés, a viszszatartás szempontjából milyen komoly jelentősége van a nyilvánosság elvének. Tavaly ősszel például Tiszaszöllősön sehogyan sem ment a vetés. Hetenként alig 200 holdat vetettek el a községben. Ekkor kiment a járási ^szabálysértési előadó és a már legalább 200 mulasztásban levő egyén közül kettőt, Kiss Sándort és György Sándort a tanács által jól előkészített nyilvános helyszíni tárgyaláson megbírságolt. Utána a bírságolást közhírré is tették, és három nap alatt ennek hatására 250 holdat vetettek el. Vagy a másik példa: Tiszaderzsen a tehén tartók nem mentek a legelőről este hazajáró tehenek elé, és az állatok tetemes kárt okoztak a termelőszövetkezetek és az egyénileg dolgozó parasztok terményeiben. Vagy Karcag városában igen elterjedt az utcán, árokparton való legeltetés, ami az utcán járók biztonságát, a köztisztaságot, a város rendjét veszélyeztette. A szabálysértési előadók mindkét helyen megbírságoltak egy-két személyt. A többiek egy részét személyesen figyelmeztették, hogy ők is így járnak, ha nem szüntetik meg a szabálysértést. Helyreállt a rend és megszűnt az utcán való legeltetés. Az tehát, hogy a felvilágosító munka az elsődleges, nem zárja ki azt, hogy ne alkalmazzunk szankciókat azokkal szemül
