Országgyűlési napló, 1953. II. kötet • 1956. július 30. - 1958. szeptember 26.

Ülésnapok - 1953-51

2771 Az Országgyűlés 51. ülése 1958. szeptember 26-án, pénteken 2772 következménye, hogy a munkásosztály, a dol­gozó nép támogatta a forradalmi munkás-pa­raszt kormányt tervei megvalósításában. Enged­jék meg az elvtársak, hogy felszólalásomban kü­lön kitérjek arra, ami a választóinkkal folyta­tott beszélgetésekből kitűnik és nagyon egész­séges a kormány tevékenységében, ez pedig a kormány munkamódszere. Egy apró tényt mon­dok csak el a t. Országgyűlésnek. A múlt héten Borsod megyében két napig tartózkodott a Mi­nisztertanács első elnökhelyettese, Apró Antal elvtárs. Meglátogatta a Lenin Kohászati Műve­kot. Kazincbarcikát, a Borsodnádasdi Lemezgyá­rat, az Ózdi Kohászati Üzemeket, a Tiszapalko­nyai Hőerőművet és az ottani építkezést. Elbe­szélgetett továbbá az egyetem tanári karával, s tanulmányozta Miskolc város építkezési és la­káshelyzetét, valamint kulturális és kereskedel­mi ellátottságát. Ugyanazon a héten Fock Jenő elvtárs, a párt politikai bizottságának tagja is lent járt Borsodban és tájékoztatta a megye ve­zetőit és aktivistáit a párt és a kormány gazda­ságpolitikájáról, annak eredményeiről. Ugyan­iak a múlt hét végén lent járt Borsodban Cser­gő János elvtárs is. Az alapvető kérdés, amivel foglalkozott — azonkívül, hogy találkozott vá­lasztóival — Ozd városának és az Ózdi Kohá­szati Üzemek dolgozóinak zöldségellátása. Mindössze egy hét eseményeiről szóltam. A központból három vezető elvtárs tartózkodott le at, s megyénk életbevágó problémáinak meg­oldásával, azok tanulmányozásával foglalkoztak. Ez azt mutatja, hogy a kormány a néppel együtt tanulmányozva a helyi gondokat és problémá­kat, dönt a kérdésekben, s mielőtt döntene, meg­ismerkedik a helyzettel, a megoldásra váró prob­lémákkal, s annak alapján hozza meg intézke­déseit. Meg kell mondani, hogy ez nemcsak a helyi vezetők, hanem a munkások, a dolgozó pa­rasztok és az értelmiségiek számára is megnyug­tató. Tapasztalják, hogy meghallgatják őket, ad­nak a véleményükre, s a döntéseknél a nép ta­nácsait is figyelembe veszik. Félreértés ne essék, amit az előbb mondot­tam, nem vonatkoztatom minden miniszter elv­társra és minden minisztériumi vezetőre, annál is inkább, mert — nem akarok neveket említeni — vannak itt a padsorokban még miniszter elv­társak, akiket nem láttak Borsod megyében. Le­het, hogy más megyében megfordultak, de ná­lunk nem. Ezzel kapcsolatban felvetném, cél­szerű lenne, ha például Nagy Józsefné elvtársnő, vagy Kiss Árpád elvtárs néha lelátogatna a me­gyébe. Valószínű, hogy látogatásuk nyomán job­ban figyelembe tudnák venni a megye problé­máit, gondjait. összefoglalva: meggyőződésem szerint a forradalmi munkás-paraszt kormány és annak vezetni nagyon egészséges gyakorlatot követnek, amikor gyakran vannak munkások, dolgozó pa­rasztok és értelmiségiek között, tanácskoznak velük, meghallgatják véleményüket, s a megho­zandó intézkedésekben annak érvényt is szerez­nek. Ez a munkamódszer bennünket, helyi ve-" zetőket is arra serkent, hogy többet legyünk a munkások és dolgozó parasztok között, s így a helyi döntéseknél is érvényesül a bennünket választó lakosság véleménye, egészséges javas­latai, ugyanakkor azt is látjuk, melyek azok a kérdések, amelyekkel az ellenség a forradalmi munkás-paraszt kormány tevékenységét, intéz­kedéseit gátolni próbálja. Tisztelt Országgyűlés! Azok a szolid tervek és tovább megyek: zaj nélküli intézkedések, az eleven kapcsolat a lakossággal, amelyet a forra­dalmi munkás-paraszt kormány megteremt, öregbítik tekintélyét a tömegek előtt. Ez a ma­gyarázata, hogy a tömegek ma már mélységesen bíznak a kormányban — a saját megyénk ta­pasztalatából nyugodtan mondhatom ezt — tá­mogatják a kormány politikájának megvalósítá­sát. Csak egy ténnyel szeretném ezt alátámasz­tani, Borsod megye ipari és mezőgazdasági ered­ményeivel. Ebben az esztendőben Borsodban a minisztériumi ipar 103,4 százalékra teljesítette első félévi tervét. Ez arról tanúskodik, hogy a munkások az üzemekben jól megértették: csakis munkájukkal, a dolgozó nép alkotó munkája alapján tehetjük szebbé életünket, emelhetjük az életszínvonalat. A tervek általános túlteljesítése mellett nö­vekedett a megyében az egy főre eső termelé­kenység is, s az egy főre jutó termelés a minisz­tériumi iparban 6,1 százalékkal magasabb, mint 1956 első félévében volt. Megyénk ipara 1958 első félévében, 1957 első félévéhez-viszonyítva pedig mintegy hatszázmillió forinttal termelt többet. Nem dicsekedhetünk a mezőgazdaságban el­ért eredményeinkkel. Olvastam Szolnok megye tsz-mozgalmának és Szabolcs megye mezőgazda­ságának fejlődéséről, s azt mondhatom, hogy el vagyunk maradva. Azonban mi, helyi vezetők úgy értékeljük, hogy nem a verseny a lényeges, a mezőgazdaság szocialista átszervezésében, ha­nem az, hogy mindenben betartsuk a forradalmi munkás-paraszt kormány, a párt Központi Bi­zottságának politikáját, termelőszövetkezeteinket szigorúan az önkéntesség és a fokozatosság alap­ján fejlesszük, úgy, hogy meglevő termelőszövet­kezeteink a gyakorlatban bizonyítsák be maga­sabbrendűségüket az egyénileg dolgozó paraszt­gazdaságokkal szemben. Ezt az elvet és gyakor­latot követtük a .megyében — a forradalmi mun­kás-paraszt kormány és a párt Központi Bizott­ságának politikáját végrehajtva —, létrehoztunk ebben az esztendőben 21 termelőszövetkezetet; termelőszövetkezeteink tagjainak száma mintegy 20 százalékkal megnövekedett. Ezt nem tartjuk nagy eredménynek, de mindenesetre bizonyíté­kát látjuk ebben annak, hogy a forradalmi mun­kás-paraszt kormány politikája a mezőgazdaság szocialista átszervezésében nem a vezetők poli­tikája, hanem a dolgozó paraszti tömegek poli­tikája. S ha ezt a politikát követjük a továbbiak­ban is, még jelentősebb sikereket érhetünk el. Szeretném aláhúzni, hogy véleményünk sze­rint ezeket az eredményeket úgy értük eL hogy közben nem tettünk meg mindent annak érde­kében, hogy a siker nagyobb legyen. Tisztelt Országgyűlés! Marosán György ál­lamminiszter elvtárs felszólalásában arról szólt, hogy ennek a háznak a falain belül sok népelle­nes törvény született. Kapcsolódva Münnich elv­társ beszámolójának befejező részéhez, misze­rint országgyűlési választás előtt állunk, enged-

Next

/
Thumbnails
Contents