Országgyűlési napló, 1953. II. kötet • 1956. július 30. - 1958. szeptember 26.

Ülésnapok - 1953-51

2751 Az Országgyűlés 51. ülése 1958. szeptember 26-án, pénteken 2752 fel magát világviszonylatban. Nálunk egy főre 3122 kalória jut, ennél csak a brit birodalomé, a gyarmatokat kizsákmányoló anyaországé, Angliáé magasabb. Az USA-t már magunk mögött hagytuk e tekintetben. Nézzük meg hogyan alakult az egy főre jutó élelmiszerfogyasztás ? 1938/kg 1958/kg terv/kg zsiradék 14,5 17,9 cukor 13,7 26,6 tojás 102,5 db 133,0 db zöldségfélék 51,8 kg 78,0 kg sör 3,2 29,1 kenyérgabona 200,0 183,0 Feltűnő az utolsó statisztika. Hogy szólt ez? Kenyérgabona 1938-ban 2 q, 1958-ban 183 kg. Itt csökkenés állt be. Mi a csökkenés háttere? Magyarország kezd megszűnni kenyérfogyasztó ország lenni, ehelyett emelkedik a sütemény-, a tojás-, a tej-, a vaj-, a cukor-, a zöldség-, a gyümölcsfogyasztás. Még ezekben a számokban is kifejezésre jut az óriási változás. De vessünk egy pillantást a kulturális forradalom eredményeire. Az általános iskolai tanulók száma kerek számot véve 963 000-ről 1 260 000-re emelkedett. A középiskolásoké pedig 52 000-ről 126 000-re. Hűen f jjczi ki a munkás-paraszt hatalmat az egyetemi és főiskolai hallgatók létszámának származás szerinti megoszlása: 1937—38-ban: Munkás 317 2,7% Dolgozó paraszt 93 0,8% Nagykereskedő, alkalmazott, értelmiségi és egyéb 6731 57,3% X 4606 39,2% összesen : 11747 Ebből férfi 10 041 85,5% Nő 1706 14,5% 1957—58-ban Munkás 7826 32,6% Dolgozó paraszt 5089 21,2% Értelmiségi 4820 20,1% Alkalmazott 3709 15,4% X 160 0,7% Egyéb 2409 10.0% összesen: 24 013 Ebből férfi 16 650 69,3% Nő 7363 30,7% Ki meri azt állítani, hogy ez nem a dolgozó nép érdeke volt, hiszen a Horthy rendszerben még az értelmiségi gyerekek is kevesebben jártak iskolába, mint a népi demokratikus rendszer alatt. Kik teszik ki ma az egyetemi diákok túlnyomó többségét? A munkások, dolgozó parasztok, értelmiségiek és alkalmazottak gyermekei. A statisztikai adat és az élet lényegesen megváltozott. 1937/38. években 2,7 százalék volt a munkás és 0,8 százalék a dolgozó parasztok aránya. Az ember megkérdezi önmagától és másoktól, hogy az egyetemi diákjaink gondoltak-e — és a diákszülők is — arra, hogy 1956 október ezt is mind vissza akarta csinálni. Vagy beszéljünk az olvasásról. Eltűnt a ponyva, mégis milliók olvasnak. Nem Nick Cartert, mint régen. Szellemi kenyere népünknek ma a szépirodalom. Olyan nagy a könyvéhség, hogy ki sem tudjuk elégíteni. Sőt kezd kevés lenni a színház és a mozi is. Tisztelt Elvtársak ! A szavazás nem most kezdődik. A választási jelszavaink sem újak. A szocializmusért, jobb életért, több kultúráért, a békéért hívjuk harcba a népet. A magyar dolgozó nép a 13 év alatt elért eredményekre és arra szavaz, amit 1956 november 4-e óta megvalósítottunk. Kommunisták, pártonkívüli munkások, dolgozó parasztok és az értelmiségiek mögött 23 hónapos kemény, szép és igaz harc van. Miért folyt ez a harc? Az októberi ellenforradalom, a fegyveres felkelés leveréséért, hogy a munkásosztály, a dolgozó parasztság forradalmi vívmányait megvédjük és biztosítsuk a dolgozó magyar nép megelégedett jelenét, és perspektívát mutatva elkészítsük a szép jövőt. Mi jellemezte ezt a harcot? Mi volt tartalma, értelme és megdönthetetlen igazsága? A Magyar Szocialista Munkáspárt és a forradalmi munkás-paraszt kormány megalakulása után a dolgozó magyar nép nagy részét két kérdés foglalkoztatta. Az egyik: forradalom vagy ellenforradalom volt-e Magyarországon, a másik: jogos volt-e a Szovjetunió kormányához fordulni katonai segítségért. Az elmúlt 23 hónap alatt egész dolgozó népünk elfogadta és magáévá tette pártunk és kormányunk igazát e két kérdésben. Pontot tettünk a vita után, amelyet megvert ellenségeink, a restaurátorok és revizionista uszályhordozóik oly sokáig igyekeztek ébren tartani. Dolgozó népünkkel egyetértésben végleg leszögeztük, hogy október 23-a ellenforradalom napja volt. Nem valamiféle,, népfelkelés", hanem ellenkezőleg, hitvány népárulás! A nép így szavazott! Mert mi a forradalom? Társadalmi átalakulás, amely forradalmi módon megváltoztatja a tulajdonviszonyokat. Megváltoztak 1945 után Magyarországon a tulajdonviszonyok? Meg! A nép javára változtak meg. Akkor hát forradalmat hajtottunk végre, és aki ezt vissza akarja csinálni, az ellenforradalmár, a burzsoá rend restaurátora! Hivatkozíhat istenre, főpapokra, császárokra, királyokra, bankárokra. Szavalhat a hazáról, becsületről, szabadságról, hivatkozhat demokráciára, a lényegen nem változtat. S büszkék vagyunk arra, hogy a magyar nép zöme idejében az ellenforradalmárok malaclopó köpenye alá látott és fokozatosan felismerték a csalást, a népámítást azok is, akiket ideig-óráig megtévesztettek a félrevezető jelszavak, a hibák eltorzítása és felnagyítása. Vagy talán az lenne a forradalom, ha visszaállították volna Horthyék legmagasabb törvényhozó testületét, a felsőházat? Nézzük csak, kikből állt és kit képviselt ez a díszes gyülekezet? A hirhedt „felsőház" 244 tagja legszívesebben díszmagyarban csörtette kardját. 185*