Országgyűlési napló, 1953. II. kötet • 1956. július 30. - 1958. szeptember 26.
Ülésnapok - 1953-51
2729 Az Országgyűlés 52. ülése 1958 ejlenünk irányuló ellenséges propaganda, a kémtevékenység, a megkülönböztető politika elleni tiltakozásul. A jegyzékben szó volt az útlevél ügyekről is. Közvetett úton hírt kaptam arról, hogy milyen nehezen adnak útlevelet az Egyesült Államokban Magyarországra és két egymástól elég távolfekvő helyen, különböző hatóságú szervek hogyan próbáltak lebeszélni a magyarországi utazásról két amerikai állampolgárt. Egyiket azzal rémítették, hogy éhezünk, kutyahúson élünk. A másikat azzal, hogy Budapesten még nappal sincs közbiztonság, asszonyokkal erőszakoskodnak a katonák az utcán, és aki ellenáll, azt — ebben már ugye semmi meglepő nincs — Szibériába viszik. Hová is vihetnék? (Derültség.) Látszólag jelentéktelen ügyek ezek, de valójában bizony igen súlyos jelenségei a nemzetközi életnek. Az Egyesült Államok külpolitikájának vezetői elhatározták, hogy a világháború szakadékának szélén fogják táncoltatni a világot és ebből nekünk — ha már a Nyugatról ösztönzött és támogatott októberi ellenforradalom elbukott — a kémek jutnak, a durva sajtó- és rádiótámadások, az amerikai szavazógépezet működtetése Magyarország ellen az Egyesült Nemzetek Szervezetében és a különböző korlátozások Amerika és Magyarország gazdasági és szellemi érintkezésének útjain. Es mert az októberi ellenforradalomban érdekelt nagy kapitalizmus karjai messzire nyúlnak, rágalmakat és otromba támadásokat kapunk a sváici és a francia sajtóban és végül Bernben és Párizsban fegyveres terroristák ellen kénytelenek védekezni diplomatáink. Azok az ügynökök, akiket az Egyesült Államok már régebben szolgálatában tart. nem ismerik a magyarországi feilődést, a szocialista építkezés nagyszerű eredményeit. Ha talán ismernék", akkor sem beszélnének róla, hiszen azért fizetik őket, hogv rágalmazzanak bennünket, hazudjanak rólunk — még a gazdáiknak is. Azok az ügynökök megint, akiket az ellenforradalom után fogadott zsoldjába Amerika, vagy a bennük uralkodó gyűlölet, vagy tájékozatlanságuk miatt, nem tudnak hű képet festeni megbízóik előtt és az utolsó két év csodálatos magyarországi fejlődéséről. Es amint Varga Béla kéDtelen arra — sok egyéb ok mellett a tájékozatlansága miatt is —, hogy a magyar helyzetről tájékoztassa világkörüli útján azokat, akik kíváncsiak a mondanivalóira. épDannyira képtelen Kéthly Anna. vagy Király Béla, hogy a mi mai életünkről bárhol és bárkik előtt a valóságnak megfelelő módon beszéljen. Gazdasági csodának, vagy politikai csodának nevezzék, mindegy. Magyarország az ellenforradalmi lázadás és rombolás után néhány hónap alatt talpraállt. Ez csak azért volt lehetséges, mert a katonai segítség után példátlan arányú gazdasági támogatást is kaptunk a Szovjetuniótól és mellénk állt minden anyagi és politikai segítségével az egész szocialista tábor. Nem a magunk erejéből, hanem a Szovjetunió és a többi baráti ország támogatásával menekültünk meg a gazdasági csődtől, ennek legyen történelmi tanúja ez az Országgyűlés, összességében és tagjai külön-külön legyenek minden időben hűsészeptember 26-án, pénteken 2730 ges munkásai a magyar—szovjet barátság további elmélyítésének és a szocialista tábor egységének. A tábor élén a Szovjetunió folyton növekvő katonai és gazdasági erejével, világhatalmával, a Kínai Népköztársaság tekintélyével és gazdagságával a mi biztonságunknak és egyúttal a világbékének is őre, őrzője és biztosítéka bármilyen világpolitikai veszedelmek idején. Es legyen történelmi tanúja ez az Országgyűlés annak, hogy a táboron belül ez a kis magyar nép az ellenforradalmat követő időkben milyen páratlan szorgalommal és minden képességének összefogásával állt a párt és a kormány mögé és így érte el 1957 és 1958 szép termelési eredményeit. A párt 1956. november 4-én talpraállt és bámulatosan rövid idő alatt újjászervezte sorait, mozgósítani tudta az építkezéshez a két nagy történelmi osztály — mert mi ezeket számítjuk történelmi osztálynak —, a munkásságot és a dolgozó parasztokat. A forradalmi munkás-paraszt kormány előbb Kádár János, majd Münnich Ferenc elnökletével vezette és szervezte a munkát, amihez azután hónapról hónapra több segítséget tudott adni az Országgvűlés és az Elnöki Tanács. Legyen tanúja ez az Országgyűlés a pártvezetők és az egyszerű párttagok és a forradalmi munkás-paraszt kormánv történelmi érdemének is ezért a két esztendőért, aminek leforgása alatt — tetszik a nyugati világnak, vagy nem tetszik — eltűnt az életünkből az ellenforradalom minden nyoma és csodálatos előrehaladást értünk el nemcsak politikai, gazdasági és kulturális kérdéseink elrendeződésében, hanem a tömegek életszínvonalának növelése területén is. Két esztendeje sincs, hogy egész szocialista építkezésünk minden eredménye veszélyben forgott. Most elégedetten tekinthetünk vissza a megtett útra. A proletárdiktatúra, erős. a népi hatalom minden intézménye megszilárdult. A szocialista építés következő szakaszában nagy feladatok várnak ránk, de az ellenforradalom leverése óta eltelt idő teljesítményei pártnak, kormánynak, vezetőknek és egyszerű dolgozó embereknek biztatást és bátorítást adnak a további erőfeszítésekhez. (Nagy taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az egyhangú megnyilatkozás alapján kimondom a határozatot: az Országgyűlés az Elnöki Tanács jelentésében és beszámolójában foglaltakat egyhangúlag tudomásul vette. Az ülést 10 percre felfüggesztem. (Szünet: 11.13—11.29) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk tanácskozásunkat. Napirend szerint következik a Minisztertanács beszámolója. Dr. Münnich Ferenc elvtársat, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnökét illeti a szó. DR. MÜNNICH FERENC, a Minisztertanács elnöke: Tisztelt Országgyűlés ! Az 1958 januári ülésszak óta, amióta az Országgyűlés bizalmából végzem a Minisztertanács elnökének funkcióját, sok minden történt ha-