Országgyűlési napló, 1953. II. kötet • 1956. július 30. - 1958. szeptember 26.

Ülésnapok - 1953-51

27Í7 Az Országgyűlés 51. ülése 1958. szeptember 26-án, pénteken 2718 következett súlyos betegsége alatt is állandó kapcsolatot tartott választóival, s hűen teljesí­tette népével szembeni kötelességét. Temetésén az Országgyűlés képviseltette magát és sírjára koszorút helyezett el. Javaso­lom, hogy Molnár Mihály képviselőtársunk em­lékét jegyzőkönyvben örökítsük meg. (Helyeslés.) Az Országgyűlés a javaslatot elfogadja. (Az Országgyűlés tagjai az elnök megemlékezését állva hallgatták végig.) Tisztelt Országgyűlés! Bejelentem, hogy a Minisztertanács elnöke törvényjavaslatot nyúj­tott be az országgyűlési képviselők, valamint a tanácsok tagjainak választásáról szóló jogszabá­lyok módosításáról és kiegészítéséről. A törvényjavaslatot előzetes tárgyalás cél­jából kiadtam az Országgyűlés jogi és igazság­ügyi bizottságának. A javaslat kinyomtatásáról és az Ország­gyűlés tagjai közötti szétosztásáról gondoskod­tam. Tisztelt Országgyűlés! Az Ügyrend 22. §-ának (2) bekezdése alapján az ülésszak tárgy­sorozatául a következőket javasolom: 1. A Népköztársaság Elnöki Tanácsának be­számolóját, 2. a Minisztertanács beszámolóját, 3. az országgyűlési képviselők, valamint a tanácsok tagjainak választására vonatkozó jog­szabályok módosításáról és kiegészítéséről szóló törvényj a vasi atot, 4. a Népköztársaság Elnöki Tanácsának az Országgyűlés feloszlására vonatkozó javaslatát. Kérdem az Országgyűlést, elfogadja-e a ja­vaslatot? (Igen.) Az Országgyűlés az ülésszak tárgysorozatát * elfogadta. Tisztelt Országgyűlés! Napirend szerint kö­vetkezik a Népköztársaság Elnöki Tanácsának beszámolója. Dobi István elvtársat, az Elnöki Tanács elnö­két illeti a szó. Dobi István beszéde: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Elvtársak! A mai ülés a magyarországi szocialista épí­tés igen komoly és talán legnehezebb harci sza­kaszát zárja le. Az Elnöki Tanács a Magyar Szo­cialista Munkáspárt, a Hazafias Népfront és a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány együttes kezdeményezésére úgy határozott, hogy javasla­tot tesz az Országgyűlés feloszlására. Az erre vonatkozó átiratot eljuttattuk az Országgyűlés elnökének kezeihez. Nehéz világpolitikai helyzetben, sorozatos imperialista provokációk idején szólítjuk új or­szággyűlési képviselőválasztásokra, — s mivel 1958. november 28-án a tanácsok megbízatása is lejár — új tanácstagi választásokra — az ország népét. De másfelől örömmel állapíthatjuk meg, a szocialista tábor világtekintélyének, hatalmi túlsúlyának növekedését, a béke erőinek szilárd elhatározottságát, hogy bárminő háborús fenye­getéssel szemben megőrzik az emberiség békéjét. Hazánkban a dolgozó milliók bizalommal és hű­séggel állnak a párt és a kormány mögött, ame­lyekről elmondhatjuk, hogy méltóak erre a bi­zalomra és alkalmasak, hivatottak szocialista építésünk továbbvitelére. Belső nyugalom, építkezés, békés munka lég­körében élünk, nem egészen két évvel az ellen­forradalom után. Az 1953-ban megválasztott Országgyűlés ma záróülését tartja, ezért kérem, engedjék meg, hogy felszólalásomban bizonyos mértékben ki­léphessek az elnöki beszámoló megszokott kere­teiből. Amit az Elnöki Tanács munkájának is­mertetésén túl elmondani szeretnék, összefügg az Elnöki Tanácsnak 1953 óta kifejtett tevékenysé­gével, az ellenforradalommal kapcsolatos tapasz­tainkkal és a magam munkájával, hazánk és né­pünk helyzetének alakulásával az ellenforrada­lom alatt és azóta a világpolitikában. A Magyar Néoköztársaság Elnöki Tanácsának működéséről 1957. december 19-én hangzott el itt a legutóbbi beszámoló. Az ország teljes kon­szolidációja mutatkozott abban is, hogy azóta nagymértékben csökkent a törvényerejű rende­let alkotásának szükségessége. A népgazdaság további fejlesztése, a szocialista kultúra terjesz­tése és békés nemzetközi kapcsolataink kiszélesí­tése érdekében történtek döntések. Az Elnöki Tanács minden intézkedéséből a párt és a kormány politikája tükröződött vissza. Jogszabályalkotó tevékenységünket a Miniszter­tanáccsal teljes összhangban, egyetértésben vé­geztük. Teljesítettük feladatainkat abban az ér­telemben is, amint gondoskodnunk kell a Nép­köztársaság Alkotmányának betartásáról és má­sokkal való megtartatásáról. őrködnünk kell a szocialista törvényesség felett. 1958. március 7-én, 8-án országos értekezletet tartottak Budapesten a tanácsfunkcionáriusok. A tanácsok országszerte jelentős szerepet játszot­tak az ellenforradalom felforgató törekvéseinek megfékezésében. Az országos értekezleten meg­jelent párt és állami vezetők a tanácsok végre­hajtóbizottsági vezetőivel megvitatták az elért eredményeket, a tanácsi munkában jelentkező hibákat és hiányosságokat és komoly eredménye­ket sikerült elérni a tanácsi munka továbbfej­lesztése érdekében. Itt megragadom az alkalmat, hogy megkö­szönjem az Elnöki Tanács tagjainak és az ország­gyűlési képviselőknek a megyei és megyei jogú városi tanácsüléseken való fokozott részvételét. Ha ezen az úton továbbhaladunk, növeljük a ta­nácsok tekintélyét és munkájuk színvonalát az egész dolgozó nép érdekében. A tanácsok községfejlesztési munkájának szabályozásáról szóló törvényerejű rendelet ha­tása mindenütt megmutatkozik a tanácsok mun­kájában. Ez év áprilisától július végéig 2245 köz­ségi tanácsülésen tárgyalták meg a községpoliti­kai terveket, több mint 54 000 tanácstag jelen­létében és oly módon, hogy a tanácstagoknak több mint a fele résztvett a vitában és helyes kezdeményezések történtek a helyi lehetőségek felhasználására, a társadalmi munka megszerve­zésére. Példaképpen említem meg Romhány, Nógrád megyei község tanácsának községfejlesztési mun­káját, ahol bekötőút építéséről, szeszfőzde újjá­építéséről, villanyhálózat bővítéséről határoztak, sok kérdésben a tanácsok kezdeményezése sze­rint. Erről a faluról érdemes tudni, hogy a múlt-

Next

/
Thumbnails
Contents