Országgyűlési napló, 1953. II. kötet • 1956. július 30. - 1958. szeptember 26.

Ülésnapok - 1953-50

2697 Az Országgyűlés 50. ülése 1958. évi június 20-án, pénteken 2698 annál is inkább, mert az abban meghatározott feladatoknak a feltételeit is biztosítja, ezért a törvényjavaslatot az építésügyi bizottság és a magam nevében elfogadom. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik Vámos Ferencné képviselőtársunk. VÁMOS FERENCNÉ: Tisztelt Országgyűlés! Egyetértek képviselőtársaimmal, akik a hároméves tervjavaslat tárgyalása során örömünknek adtak kifejezést, mert valóban örvendetes dolog, hogy rövid idővel az ellenforradalmi megrázkódtatás- után a politikai és gazdasági konszolidáció biztonságos szakaszába érkezve, ilyen szilárd, alapos és szerénysége mellett is nagyvonalú tervet vitathatunk meg. E szocialista terv központjában az ember áll. A dolgozó ember.munkája, annak eredményesebbé tétele, és megkönnyítése. A munka gyümöl- . csenek szétosztása ismét csak a dolgozó emberek között. Példa erre a javaslat bármely sora és a dolgozókról való fokozott gondoskodás jellemző területe az egészségügyi és szociális része a tervnek, amelyhez elsősorban kívánok hozzászólni. A magyar egészségügy a felszabadulás óta eltelt 13 év alatt igen jelentős fejlődésen ment keresztül. Ha ez a fejlődés nem is tartott mindig lépést az ugrásszerűen megnövekedett igényekkel, büszkén elmondhatjuk, hogy az egészségügy az orvostudomány minden eredményét felhasználja a betegellátás érdekében. S hogy dolgozóink élnek is ezzel a lehetőségekkel, sőt nagyon is élnek, azt mutatja többek között az is, hogy 1950 óta több mint 16 000-rel nőtt a gyógyintézeti ágyak száma és mégis zsúfolt a legtöbb kórház, vagy az a tény, hogy nagyszabású új szakorvosi rendelőintézetet építünk a fővárosban és vidéken és mégis köztudomásúan zsúfoltak ezek az intézmények is. Az ipar fejlődése folytán nőtt a társadalombiztosítottak száma, akik régebben ennek híján nem jutottak el a kórházba, rendelőintézetbe^ azok most igénybe veszik. A zsúfoltság oka az, hogy az egészségügy fejlesztése nem tartott lépést az ipar fejlődésével. A hároméves egészségügyi. tervnek teljesítenie kell egyrészt a lakosság növekedéséből adódó igények kielégítését, másrészt az egészségügyi ellátás minőségi javítását. Az egészségügy hároméves terve szorosan Összefügg a népgazdaság hároméves tervével, annak célkitűzéseivel és anyagi lehetőségeivel. A hároméves terv célkitűzése, hogy a tervidőszak alatt megalapozzuk a kialakult életszínvonalat és emellett szerény mértékben növeljük a bérből és a fizetésből élők, valamint a dolgozó parasztok életkörülményeit. Az életszínvonal alakulásában az egészségügy fontos helyet foglal el, ezért a hároméves terv során tovább kell folytatódnia az egészségügyi ellátás javulásának. Egészségügyi ellátásunk továbbjavulását biztosítja a kórházi ágyak mintegy 2200-zal való fejlesztése, a szakorvosi napi órák 2400 órával és az orvosi körzetek 150-nel való emelése. A kórházi ágy fejlesztése következtében 1960. év végére 10 000 lakosra mintegy 70 ágy jut, szemben az 1949. évi állapottal, amikor 10 000 lakosra 43 kórházi ágy jutott. Ezzel az emelkedéssel közelebb kerülünk az iparilag fejlett cseh és NDK 90, illetve 100-as átlagához. 1950 és 1960 között, tehát 10 év alatt 20 000-rel, vagyis 40 százalékkal nő a gyógyintézeti ágyak száma és ezzel évente több mint 400 ezer beteg részesül a magas színvonalú kórházi ellátásban. A rendelőintézeti zsúfoltság csökkentését segíti elő, hogy a rendelőintézetekben emelkedik a rendelési órák száma. Az elmúlt időszak fejlesztésének méreteit mutatja, hogy a rendelőintézetek 1949. évi napi óraszáma a múlt év végéig majdnem megháromszorozódott. Emellett mégis előfordul az a jelenség, hogy egy-egy beteg 3—4 órát várakozik a rendelőintézetben, míg vizsgálatra sorra kerül. Az orvosi körzetek számának növekedésévei nagymértékben javítjuk a betegellátást és az orvosok munkaerejének túlzott igénybevételét. Ezáltal lehetővé válik, hogy a körzeti orvosok munkája elmélyültebb, legyen. A javulás mértékét jellemzi, hogy egy körzeti orvosra jutó lakosság száma az 1952. évi 3574-ről kb. 3100-ra csökken. Az 1957. évi népmozgalmat mindenekelőtt a születések számának további csökkenése jellemezte. Az élveszületések száma kereken 167 000 volt, ami 1000 lakosra 17 élveszületést jelent. Európai viszonylatban közepesnek mondható. A halálozások aránya 1000 lakosra számítva 10,6 volt. Ez az arányszám az 1956. évihez képest nem változott. A halálokok között minden eddigit meghaladó mértékben jelentkezett az influenza, mely több mint 2000 halálesetet okozott. A tbc-halandóság, amint ismeretes, az 1938-hoz képest lényegesen csökkent. Míg 1938ban 12 800 ember halt meg tbc-ben. addig az elmúlt évben csak 3300 fő. A csökkenés üteme azonban 1954 óta alig i észrevehető. Ez a körülmény, valamint az, hogy a nyilvántartott betegek száma évről évre még emelkedik, tette szükségessé kormányunknak az elmúlt napokban megjelent rendeletét a tuberkulózis elleni védőoltásoknak a kiterjesztéséről. A csecsemőhalandóság 1957-ben emelkedett, amennyiben 100 élveszülöttre 6,3 csecsemőhalott jutott, szemben az 1956. évi 5,9-el. Meg kell jegyezni, hogy a felszabadulás előtti állapothoz képest a csecsemőhalandóság terén jelentős javuértünk el, amennyiben az akkori 13 százalékos csecsemőhalálozási számot kereken 6 százalékra sikerült leszorítani. Ha azonban figyelembe vesszük az utolsó négy esztendőben mutatkozó stagnálást, továbbá a nemzetközi adatokat, hogy csak egy példát említsek: Csehszlovákiában 1956-ban 3,2 százalék volt a csecsemőhalandóság, nyilvánvaló, hogy a csecsemőegészségügy megjavítását az egészségügyi kormányzat egyik fontos feladatának kell tekinteni. A fertőző megbetegedések alakulását több év távlatból értékelve megállapíthatjuk, hogy az elmúlt 5—10 év alatt igen nagyarányú csökkenés mulátkozik. Ezt az eredményt fokozza az, hogy a fertőző megbetegedések egyre kisebb mértékben járnak halálos kimentettél. 1938-ban a fertőző betegségek által okozott halálozások száma 10 000 lakosra viszonyítva 18,7 volt, addig ez a szám 1957-ben 4,7-re csökkent. Ezeknél az