Országgyűlési napló, 1953. II. kötet • 1956. július 30. - 1958. szeptember 26.

Ülésnapok - 1953-50

2689 Az Országgyűlés 50. ülése 1958. évi június 20-án, pénteken 2690 melőszövetkezetek megerősödéséhez, gazdasági fejlesztéséhez és jövedelmük fokozásához. A javuló közös gazdaságok bizonyítják azt a helyes politikát, amelyet a párt agrártézisei alapján a kormány folytat, a mezőgazdaság szocialista átalakításáért, a falusi dolgozók jobb életkörülményeinek a megteremtéséért. Ehhez azonban szükséges az is, hogy a termelőszövetkezetek tagjai és vezetői ne csak a kormánytól várják gazdasági megerősödésüket, hanem abból maguk is vegyék ki a részüket. Erről is szeretnék néhány szót szólni. Termelőszövetkezeteink javuló munkáját mutatja a tavalyi zárszámadás, mely arról tanúskodik, hogy tavaly 43 százalékkal többet osztottak ki egy-egy munkaegységbe, mint a jó termésű 1955-ös esztendőben. A kiosztott jövedelem mellett növekedett a szövetkezetek közös vagyona úgy állóeszközökben, mint a gazdálkodáshoz szükséges tartalékokban. A száz katasztrális holdra eső tiszta vagyon mintegy 60 százalékkal nőtt az 1955. évihez viszonyítva. Ügy hiszem azért a tiszta vagyon gyarapodásában szerepet játszik az is, hogy szövetkezeteink területe csökkent és ha holnap visszalépnének az ellenforradalom után kilépett tagok, a tiszta vagyon képe mást mutatna. Ezt nem azért mondom, mintha én nem örülnék a tsz-ek tavalyi eredményeinek, de meg kell itt azt is mondani, hogy a tavalyi évben külterjesebben gazdálkodtak a szövetkezetek, kevés volt az állatállományuk és ezért engedhették meg maguknak azt, hogy a munkaegységre kiosztott jövedelem kétharmad része természetbeni volt és csak egyharmad része volt a pénzosztalék. A részesedés ilven elosztása erősítette a háztáji gazdaságokat és gyengítette a közöst. Ha a főbb termények felhasználását nézzük, akkor kiderül, hogy tavaly kenyérgabonából az államnak nem egészen az egynegyed részét adták el a tszek, a közös gazdaságban, főleg vetőmagnak az egvnvolcad részét használták fel és a tagok között több mint a felét osztották ki. A takarmánygabona és a kukoricatermelés alig több, mint négy százalékát adták el az államnak, ami nem is volna olvan nagy baj, ha a többinek a zömét a közös takarmányozásra használták volna fel, de nem ez történt, hanem ezeknek a terméséből is közel a felét kiosztották a tagok között. A takarmányalapok hiánya okozza, hogy az állatlétszám még az idén sem fogja elérni a kívánt mértéket és ennek hiánya folytán nehezebb lesz a pénzbevételt egyenletesebbé tenni, de lassabban fog nőni a növénytermelés hozama is a kevés istállótrágya következtében. Nem jó propagandát csinálnak a szövetkezeti mozgalom mellett a? ilyen szövetkezetek, bár sok helyen azt állítják. hogy ez fogja behozni a kívülálló parasztokat. Altalános szokás az is nálunk, hogv év végén az összes készpénzt kiosztják a szövetkezetek, sőt sokszor még azt is, ami még nincs is meg. Ennek a rossz módszernek a következménye, hogy tavasszal már az új termésre kell előlegeket felvenni, hogy az üzemviteli kiadásokra és a tagok előlegeire legyen pénz. En nem azokat akarom agitálni a készpénztartalékok képzésére, ahol keveset osztottak munkaegységenként, hanem ott, ahol sokat, 80 és még ennél is több forintot. Nem lenne-e okosabb dolog, ha az ilyen jól jövedelmező tsz-ek tartalékaiból gyengébb termésű esztendőkben is biztosítanák tagjaiknak a nyugodt, biztos megélhetést és nem kellene ilyen szárazság idején, mint amilyen tavasszal volt, azon törni a fejüket, hogy mivel is biztosítsák a tavalyihoz hasonló jövedelem kiosztását. De volna annak a pénznek máshol is helye, hiszen nálunk nem úgy vannak még a szövetkezetek berendezve, hogy már nincs mire költeni a pénzt. De a pénztelenség sokszor a gazdálkodás menetében is zavarokat okoz. Gondoljunk csak az egyéni parasztokra! Tud-e az boldogulni, aki mindig meg van szorulva, aki kölcsönökből tartja fenn a gazdaságát? Rossz gazdának tartják az ilyent a faluban és mi ne legyünk ilyen rossz gazdák a szövetkezetben. Megjegyzem, hogy akik a tsz. tervnyomtatványait készítették, azok sem hagytak helyet az ilyen tartalékoknak, mert ilyen rubrika nincs is a tervben, csak a beruházásnál. Tehát vagy beruházza a tartalékait, vagy kiosztja azt a tagok között. A termelőszövetkezetek tavalyi terméseredményeit növelte az is, hogy a gépállomások jobban el tudták látni különböző gépekkel őket, mivel csökkent a területük. De javult a gépállomások munkája is, az önelszámolás bevezetésével. Javuló munkájuk mellett is azonban van még kívánni való a munka minőségét illetően, aminek legfőképpen a rossz munkagépek az okai leginkább. Ha nálunk is eladásra kerülnének a gépállomás gépei, azok közül sok nem kellene senkinek. A hároméves tervben a jelenleg meglevő traktorállomány mintegy 7 százalékkal nő csupán és bár a mezőgazdaság jóval több traktort kap, sokat ki kell a meglevőkből selejtezni, úiakra kicserélni. A traktorállományon belül kedvezőbb arányt kapnak az univerzális gépek. A jelenlegi 25 százalékról 40 százalék fölött lesz az univerzális gép, ami azt jelenti a gyakorlatban, hogy sokkal több munkát tudunk traktorral elvégezni, mint eddig, különösen akkor, ha ezek a gépek a tsz-ek tulajdonába kerülnének. Bár egyesek azt bizonygatják, hogy a gépállomások jelenlegi díjrendszere mellett sokkal gazdaságosabb « génállomás gépeit használni. Az állam súlyos milliókkal támogatja a tsz-ben végzett gépi munkadíjakat és minél több munkát végeznek a tsz-nél, annál többet fizet rá az állam. Ettől a tehertől meg lehetne menteni az államot, sőt jelentős beruházástól is meg lehetne szabadítani a költségvetést, amely beruházást a szövetkezetek szívesen vállalnának, ha megengednék a tsz-nek a saját erőgépek tartását. Azonban nem olyan eladásra gondolok itt, ami jelenleg is folyik a magyar gyártmányú univerzális gépekkel, hogy ez most sokkal drágább lesz, mint az eddigi zetorok. csak azért, hogy ne legyen kifizetődő az üzemeltetésük a szövetkezetben. Számítsák csak ki az illetékesek, hogy nem lenne-e jobb ezeket a gépeket az önköltségi árnál valamivel drágábban eladni a tsz-nek. mint állami beruházásként átadni a gépállomásnak és még akkor az üzemeltetését is évről évre államilag támogatni. De a gépek üzemeltetési költségeiből nem is lehet kiindulni, ha annak- az igazi hasz-