Országgyűlési napló, 1953. II. kötet • 1956. július 30. - 1958. szeptember 26.

Ülésnapok - 1953-50

2681 Az Országgyűlés 50. ülése 1958. évi június 20-án, pénteken 2682 az inflációt, hogy fogjuk népi államunknak az ellenforradalom által okozott súlyos veszteségeit kiheverni, örömmel mondhatjuk el Tisztelt Országgyűlés, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt vezetésével, barátaink önzetlen segítsége, főleg a Szovjetunió által nyújtott hitel segítségével egy év alatt népgazdaságunk a múlt hibáin okulva, jelentős mértékben fejlődött, megerősödött. Munkásosztályunk jelesre vizsgázott, mert a párt irányításával a munka termelékenységének jelentős javulását, az önköltség csökkentését a tervek alapján túlteljesítette. Az ellenforradalom által megtépázott magyar ipar a vártnál koráb- ban teljesítette feladatát és ezzel lehetőséget nyújtott egy jól átgondolt hároméves terv előkészítésére. Nem lehet elmenni szó nélkül amellett sem, hogy mindenkinek tudomására hozzuk, hogy az elért minőségi változások, az olcsóbb, termelékenyebb iparvezetés alapja az elmúlt 13 év munkája. Tizenhárom év megfeszített, áldozatkész munkája kezdi érlelni gyümölcsét, lehetőséget ad, hogy egy lépéssef előbbre jussunk szocialista népgazdaságunk iparfejlesztésében is. Az iparosítás és ezen belül a nehézipar fejlesztése helyes iparpolitika, amelyet adottságainkhoz és erőforrásainkhoz mérten folytatni kell. Az ipar termelése három év alatt mintegy 22 százalékkal növekszik, ezen belül a nehézipar 25 százalékkal. Az ipari termelés programját az jellemzi, hogy az alapanyagokat termelő iparágak legtöbbjében — a terv — a kapacitások teljes kihasználását irányozza elő, s a kapacitást növelő beruházások túlnyomó része is ezekben az iparágakban történik. A feldolgozóipar egyes ágaiban kihasználatlanul is maradnak kapacitások. Ezek olyanok, amelyek gyártmányaira sem belföldi, se export-célokra szükség nincs, vagy pedig a termelés a berendezések technikai elavultsága miatt .annyira gazdaságtalan, hogy üzembentartásuk az akkumulációra káros kihatással lenne. Nagyobb fejlesztést irányoz elő viszont a terv ott, ahol korszerű gyártmányokat, kedvező adottságok mellett és biztos elhelyezési lehetőségekkel lehet termelni. Biztosítja a terv a rendszeres és biztonságos anyagellátást. Az ipar termelékenysége három év alatt 15 százalékkal növekszik, s ezt egyrészt a beruházásokkal, másrészt a munka jobb megszervezésében és a munkafegyelem további megszilárdításában reilő tartalékok teszik lehetővé. A termelési költség a három év alatt 6 százalékkal csökken a terv szerint, a nehéziparban ennél nagyobb, míg a könnyű- és élelmiszeripar a minőségi színvonal fenntartása érdekében csak kisebb önköltségcsökkentést hajthat végre. A tervjavaslat igen helyesen számol az ország reális adottságaival és lehetőségeivel, s ugyanakkor lényegében előkészítője az 1960— 1965-ös ötéves tervnek. Megállapítható, hogy, ha szerényebbnek is látszó e tervjavaslat, alapjában véve jelentős előrehaladást biztosít népgazdaságunk számára a szocializmus építése terén. A tervjavaslat igen helyesen tartalmaz többek között olyan intézkedést is, amely az ipar kedvező szerkezeti átalakítását'lehetővé teszi. Nagy gondot fordítunk a karbantartásra és felújításra, a rekonstrukcióra, melyeket, az elmúlt 2—3 évben eléggé elhanyagoltunk. Ez a körülmény egyenletesebb, minőségben állandóan javuló és olcsóbb termelést biztosít az ipar számára. Figyelembe veszi a terv az 1957. évben elért eredményeket és feltételezi, hogy országszerte az ipar minden területén kialakult importanyag megtakarítási mozgalom tovább fejlődik. Az ipar dolgozói derekasan kivették részüket e mozgalomban is és ezért az ipari bizottság nevében nem mulaszthatom el, hogy e helyről köszönetet mondjak eredményes munkájukért. Ugyanakkor hozzá kell tennem, hogy még korántsem merítettük ki azokat a lehetőségeket, melyek adva vannak a magyar iparban e területen is. Jellemző példa erre a kohászatban a piritpörk és szállópor, mint melléktermékek felhasználása. Ezen a területen jelentős előrehaladás van és ez év végére gyakorlatilag készlet nem lesz és ami rendszeresen képződik, azt a Dunai Vasmű feldolgozza. -J A bányászat termelése 1960-ban az 1957. évi termelést mintegy 30 százalékkal haladja meg. Ezen belül a széntermelés évi 5,4 millió tonnával növekszik és 26,6 millió tonna évi termelésből 2,9 millió tonna lesz a feketeszéntermelés. A kokszolható szén termelésének növekedése 158 000 tonna hazai koksz termelésnövekedését eredményezi 1960-ban, mely 1957-hez vizonyítva 178 százalékos fejlődést jelent. Ezzel a szénbányászat komoly lehetőségét teremti meg az import koksz csökkentésének. Gyakorlatilag 1960-ban a kohászat közel százmillió forint import-kdkszról tud lemondani. Ez a fejlesztés egyik alapvető kérdése nehéziparunknak és fő feladata szénbányászatunknak. A lignittermelés 28 százalékkal nő elsősorban erőművek ellátása céljából. A jelenlegi jelentős készlet miatt meg kell említenem a helyesebb tervezést. Ilyen nagy készletre nincs szükség, minőségileg romlik a készlet. A villamosenergia termelés 140 százalék 1960-ban az 1957. évi termeléshez viszonyítva, illetve 2,2 milliárd kilowattórával bővül a termelés és ugyanakkor a fajlagos kalóriafelhasználás korszerű műszaki berendezések felhasználásával 9—10 százalékkal csökken. Tovább kell szélesíteni az energiamegtakarítási mozgalmat, minden iparvállalatnál. Igen jelentős az ásványbányászat 38—40 százalékos termelés-növekedése, nagyobb exportlehetőségeink lesznek és ugyanakkor mód nyílik számos új, hazai alapanyag felhasználására számos területen. Lehetőség van például hazai samott gyártására, forszterit tégla gyártására, mely a kohászat hazai alapanyag felhasználását segíti élő és import-csökkentést eredményez. A vegyipari termelés 1960-ban 31 százalékkal-haladja meg az 1957. évi termelést. A nitro-