Országgyűlési napló, 1953. II. kötet • 1956. július 30. - 1958. szeptember 26.
Ülésnapok - 1953-50
3677 Az Országgyűlés 50. ülése 1958. évi június 20-án, pénteken -2678 dennapi életében érezheti, hogy államunk egyre jobban figyelembe veszi a dolgozó asszonyok, a gyermekeket nevelő édesanyák helyzetét, gondjait. Én is elsősorban mint családanya szólok az előterjesztett tervjavaslathoz. Minden olyan intézkedés, amely a család anyagi és társadalmi helyzetét javítja, az anyák, a dolgozó nők munkáját könnyíti, az ő vállán nyugvó terheket csökkenti. Mindannyian saját életünkön keresztül érezzük örömmel azt az életszínvonal-emelkedést, amely tavaly bekövetkezett, s hogy 1955-től számítva — a tavalyi intézkedést is figyelembevéve — körülbelül 25 százalékkal emelkedett a bérből és fizetésből élők reáljövedelme. Ez a növekedés azt eredményezte, hogy 1955 óta azoknak a családoknak a száma, ahol 'a dolgozó és a nemdolgozó családtagokra átlagban 400 forint havi jövedelem jutott, mintegy egyharmadára csökkent. Az életszínvonal emelkedése nemcsak egyes rétegeket, egyes családokat érintett, hanem a családok összessége tekintetében következett be. Pártunk és kormányunk programja az ellenforradalom után leszögezte, hogy bármilyen nagyok is a nehézségek, az elért életszínvonalat tartani kell. Az Országgyűlés által most vitatott hároméves terv ennél többet — a bérből élők reáljövedelmének nyolc, a parasztság reáljövedelmének négy százalékos emelkedését — irányozza elő. Arról van tehát szó, ha szerény keretek között is, de az életszínvonal további emelését tervezzük. Ez pedig a családok, s így természetesen a nők helyzetét is tovább fogja javítani. A háziasszonyok, de különösen a dolgozó nők munkáját segíti, könnyíti a háztartások felszereltsége, gépekkel történő ellátása. Ezen a téren jelentős lépést teszünk előre. Példának említem meg a mosógép, a porszívó- és padlókefélőgépek forgalombahozatalának jelentős növekedését. Régi adósságot törlesztünk a háziasszonyokkal szemben, amikor a mosógép hiánycikk jellegét megszüntetjük, ami valószínűleg még ebben az évben megtörténik. Innen kérem Csergő elvtársat, tegyenek intézkedéseket, hogy a jövőben ne csak több, de jobb és ha lehet olcsóbb háztartási gépeket kapjanak a családok, hogy ezzel könnyítsék az asszonyok házimunkáját, hogy több idejük legyen a gyermekek nevelésére, pihenésre, szórakozásra. Fontos lenne az is, hogy belkereskedelmi szerveink a terv szerint rendelkezésükre álló nagyobb háztartási gépmennyiséget nagyobb körültekintéssel, a jelentkező igények figyelemmel kísérésével osszák el az országban. A mezőgazdaságban dolgozó asszonyok munkájának könnyítését segítené, ha a földművesszövetkezetek és termelőszövetkezetek vezetői megteremtenék a mosógépek közös használatának lehetőségét, egy arra alkalmas helyiség és gépkezelő beállításával. Ez falun biztosítaná a mosógépek kihasználását és a nők tehermentesítését. Ismeretes a tervjavaslatból, hogy 1960-ban 750 millió forint értékű lakásbútor kerül forgalomba. 1952-ben még csak alig több mint százmillió forint volt a bútorforgalom és 1957-ben is még csak 640 millió értékű bútof került "forgalomba, öriási a változás, ha arra gondolunk, hogy a Horthy-időkben sok ezer család utolsó bútordarabját is dobra verték és a dolgozóknak csak töredéke, mert arra gondolni, hogy keresetéből új bútort vásároljon. Meg kell azonban mondani, hogy a mai megnövekedett igényeket bútorban az előirányzott mennyiség nem fogja kielégíteni: Szükséges ezért, hogy az illetékes kormányszervek tovább keressék annak lehetőségét, hogy bútortermelésünket 1960 után gyorsabb ütemben fejleszthessük. Beszéltem már a családok életszínvonalában történő változásról. Ennek hatása tükröződik az egy főre jutó élelmiszerfogyasztás alakulásában is. Az 1934—38-as évek átlagához viszonyítva a tervek szerint 1960-ban zsiradékból 36 százalékkal, cukorból 163 százalékkal, tejből 21 százalékkal, tojásból 48 százalékkal nő az egy főre eső fogyasztás. Ugyanakkor csökken a fogyasztás burgonyából 5, lisztből 4 százalékkal. Ezek a számok azt mutatják, hogy a lakosság élelmiszerszükségletét elsősorban magasabb értékű cikkekben elégíti ki (cukor, tojás, hús, stb.), az úgynevezett hagyományos élelmiszerek (burgonya, liszt, kenyér) fogyasztásának csökkentése mellett, így például ma már sokan a burgonya helyett rizst, a kenyér helyett részben péksüteményt vásárolnak. Ebben az országban ma már senkinek sincs olyan gondja, hogy miből lássa el családját megfelelő élelmiszerekkel. Azonban még sok gortd és bosszúság van, mert a dolgozók munkaidő előtt vagy után nehezen tudnak vásárolni. Különös problémát jelent a szombati kenyérellátás és a reggeli péksüteményvásárlás. Meg kellene vizsgálni, hogyan lehetne ezt a problémát jobb szervezéssel úgy megoldani, hogy a dolgozó asszonyokat, az iskolásgyerekeket időben tudjuk ellátni. Ügy hiszem, jó lenne, ha távlati tervek készítői már most gondolnának arra is, hogy nagyobb új lakótelepek- létesítésekor a sütőipar megfelelő^ helyileg közel eső bővítésére is sor kerüljön, hogy a sok szállítási nehézséget eleve kiküszöböljük. A háziasszonyok munkáját segítik az élelmiszeripar azon termékei, amelyek a fogyasztásra történő előkészítési műveletet teljesen, vagy részben megszünteti. Ilyenek a konzerv, valamint a mélyhűtöttt áruk. A hároméves terv előirányzatai szerint ezen áruk forgalma közel 8 százalékkal nő. az egész élelmiszerforgalom 5 százalékos felfutásával szemben. Rá kell mutatni arra, hogy a magyar asszonyok még ennél is több és jobb minőségű konzervet és félkészárut szeretnének kapni. Persze az is szükséges lenne, hogy a mezőgazdaság és a konzervipar erőfeszítéseket tennének, hogy a konzervek árai is csökkenhessenek. Tudom, hogy ez az idei gyümölcs- és zöldségtermelés mellett nem valósítható meg — de a hároméves terv során esetleg ebben az irányban lehetne további eredményeket elérni. t Tisztelt Országgyűlés! A dolgozó nő számára az egyik legnagyobb problémát munkaideje alatt gyermeke megfelelő elhelyezése, jó helyen tudása jelenti. Az első ötéves terv éveiben, de azóta is i
