Országgyűlési napló, 1953. II. kötet • 1956. július 30. - 1958. szeptember 26.

Ülésnapok - 1953-30

1465 Az országgyűlés 30. ülése 1956 kezték és fékezik a szocialista demokratizmus kibontakozását. Ezek közül egy problémával, a törvényesség helyzetével az üzemekben kívánok foglalkozni felszólalásomban. Mint ismeretes, a szocialista törvényesség feltétlen biztosítása állami és társadalmi életünk demokratizálásának fontos eleme. Világos, hogy Népköztársaságunk polgárai csak akkor élhetnek demokratikus jogaikkal, ha nincsenek korlátozva e jogok gyakorlásában. A szocialista törvényesség népi demokráciánkban többek között azt jelenti, hogy oltalmazza a munkások, a dolgozó parasztok, általában a rendszerünkhöz hű állampolgárok érdekeit. A törvényesség tartalma a nép akaratát kifejező jogszabályainkban, törvényeinkben jut kifejezésre. E törvények puszta léte azonban még nem elég a törvényesség megvalósításához, hanem ahhoz tartalmuknak megfelelő alkalmazásuk is szükséges. Ha közelebbről megnézzük az üzemekben a dolgozók törvénybe foglalt jogainak megtartását, az üzemigazgatók, vagy a felsőbb igazgatási szervek, minisztériumok részéről bizony gyakori törvénysértéssel találkozunk ezen a területen. Az e posztokon dolgozó elvtársak gyakran nem veszik figyelembe azt az igazságot, hogy a dolgozóknak a törvények iránti tisztelete jelentős mértékben függ attól, hogy az állami szervek, intézmények miként tartják be a rájuk vonatkozó törvényeke, mennyire biztosítják a dolgozók jogainak érvényesülését. A leggyakoribb törvénysértések, amelyek miatt hozzánk fordulnak a dolgozók, munkaügyi, bérügyi panaszok, általában a Munka Törvénykönyvében lefektetett jogaikat sértő intézkedések. Gyakran panaszolják üzemi dolgozóink a jogtalan bérlevonásokat és sérelmezik, hogy meg se magyarázzák nekik, milyen rímen és miért vonták le bérükből. Kész helyzet elé állítják őket, s csak hosszú huzavona után lehet az ilyen Jogtalan bérlevonásokra fényt deríteni. Számos jogos panasz van a prémiumfizetéssel kapcsolatban is. Például az építésügyi minisztériumhoz tartozó Hűtőberendezési Vállalatnál a zuglói telep 18 dolgozója nem kapott prémiumot, bár a kitűzött feltételeket teljesítette. Még tovább is lehetne sorolni a iogos panaszokat ezen a területen. Igen gyakori a Munka Törvénykönyvének 29. paragrafusával való visszaélés is. Mint ismeretes, a Munka Törvénykönyvének ezen paragrafusa alapján a dolgozók munkaviszonyát meg lehet szüntetni felmondással, ha ezt az intézkedést a vállalat, vagy a termelés átszervezése indokolttá teszi. Sajnos, még mindig előfordul, hogy egyes vállalati igazgatók az őket, vagy a vállalat vezetőségét ért bírálat miatt megtorlásként alkalmazzák az említett paragrafust és felmondanak a bírálónak. így történt ez a Goldberger Textilműveknél is, ahol az igazgató 1956. március 15-én átszervezésre való hivatkozással mondott fel egy kétszeres sztahanovistának, a „Szakma Kiváló Dolgozója" címet viselő munkásnak. A felmondás mögött lényegében a kritika elfojtása húzódott meg, mert az illető dolgozó termelési értekezleten élesen bírálta a vezetőséget, feltárva néhány termelést gátló hiányosságot. Sajévi augusztus l-én, szerdán. 1466 nos, a vállalati egyeztető bizottság is elsőfokon helyben hagyta a felmondást és csak a további fellebbezés vezetett eredményre. Meg kívánom jegyezni, hogy a vállalati egyeztető bizottságok sem állnak mindig a helyzet magaslatán. Tapasztalható munkájukkal kapcsolatosan, hogy noha tagjai e minőségükben nincsenek sem az igazgatónak, sem az üzemi bizottságnak alárendelve, mégis nem egyszer, jobb meggyőződésük ellenére keresztülviszik az igazgató akaratát. Meg kell mondanom, hogy a kritikát elfojtó vezetőkkel szemben a gyakori sürgetés ellenére sem léptek még fel törvényes úton. Ezért véleményem szerint felelős a legfőbb ügyészség. Igen sok és súlyos sérelem éri a dolgozókat a munkavédelmi berendezések elhanyagolása miatt. Budapesti üzemeinkben a balesetek elég gyakoriak. Nem sikerült még mindig elérni, hogy az igazgatók pontosan megállapítsák a személyi felelősséget a balesetek okának kiderítésénél. Legtöbbször a dolgozókra akarják áthárítani a felelősséget azzal, hogy nem tartották be a szükséges óvintézkedéseket. Ezen a helyzeten sürgősen változtani kell. mert nálunk nem üres jelszó, hogy a legfőbb érték az ember. És ha a dolgozót baleset éri, azért valakinek felelnie kell a bíróság előtt is. Nagyon sok a jogos panasz az utóbbi hónapokban dolgozóink részéről a jogtalan túlórák számának megnövekedése miatt. Jó néhány üzemünk Budapesten a hónap végén, de különösen a negyedév végén, megengedhetetlen magas túlórázással biztosítja a tervek teljesítését. Természetesen előfordul az, hogy a nemzetgazdaság szempontjából igen lényeges az illető vállalat tervteljesítése és objektív körülmények teszik szükségessé a túlórázást. De úgy gondolom, hogy végsősoron a nemzetgazdaság számára sem kifizetődő az ilyen mértéktelen túlórázás, mert megdrágítja a termelés költségeit, de ennél is nagyobb kárt okoz a dolgozók egészségében a túlfeszített munka. Tudom, hogy nagyon sokszor maga ,az igazgató, de egyes esetekben a miniszterek sem tehetnek róla, mert elsősorban anyag, vagy importanyag ellátási nehézségekkel függ össze a nagymértékű túlórázás. Azonban szót kell emelni elsősorban olyan helyeken a túlórázások ellen, ahol nem az anyagellátási zavarok miatt, hanem az üzem belső szervezetlensége miatt kell túlórázniuk a dolgozóknak. Képviselő elvtársak! Mind eme hiányosságok, törvénysértések egy csokorba gyűjtésével azt kívántam érzékeltetni, hogy a törvények be nem tartása az üzemekben lényegében a dolgozók demokratikus jogait sérti és komoly gátló körülményt jelent a termelésben, végsősoron a dolgozó népünk életszínvonalának emeléséért folytatott küzdelemben. Ezért helyesnek tartom kormányunk részéről azt az intézkedést, hogy a jövőben a dolgozók munkaügyi és egyéb kérdésekben fokozottabb mértékben bírói úton nyerhetnek jogorvoslást. Tisztelt Országgyűlés^ A törvényességnek — helyesen — két oldaláról beszélünk. Eddig szóltam arról a helyzetről, amikor a dolgozókat éri sérelem — a továbbiakban beszélni kívánok a doli gozóknak a törvényekhez való viszonyáról.