Országgyűlési napló, 1953. II. kötet • 1956. július 30. - 1958. szeptember 26.

Ülésnapok - 1953-49

2619 Az Országgyűlés 49. ülése 1958. évi június 19-én, csütörtökön 2620 év múlva jelenlegi helyéről is ki kellene telepíteni. Nem tagadható tény, hogy vidéken is jelentős iparfejlesztés történt, Budapesten azonban rekonstrukció címén állandóan nagy ipari építkezések, beruházások folynak. Az ipar szempontjából ez érthető is, mert a fővárosban a járulékos beruházások könnyebben megvalósíthatók, mint vidéken, és az egyik iparágnak a másikkal való kooperációja nagy csábítóerőt jelent az ipar fővárosi beruházásai számára. Mindez természetesen erős hatást gyakorol a népgazdaság más területeire. Vitán felül áll, hogy a kommunális szolgáltatások az elmúlt években abszolút mértékben növekedtek. 1950 óta 1956-ig több mint felével, 154 millió köbméterrel nőtt az értékesített víz és mintegy 86 százalékkal az értékesített gáz mennyisége. A budapesti közművek, a Vízművek, a Gázművek és az Elektromos Művek kapacitását azonban az ipar olyan mértékben veszi igénybe, hogy míg 1950-ben a víztermelésből az ipari felhasználás 41,3 százalék volt, addig 1956-ban az ipari vízfelhasználás túlhaladta a háztartási vízfogyasztást és 53,7 százalékot használt fel a termelt vízmennyiségből. Gázgyárunk 171 százalékkal több gázt szolgáltatott az ipari fogyasztók részére, mint 1950-ben. A két irányból jelentkező fokozott igény csak a lakosság részére szükséges szolgáltatások rovására volt megoldható, a jövőben pedig az ipar és a lakosság igényeinek kielégítése erdekében többszázmilliós értékű fejlesztés válik elkerülhetetlenné. Statisztikailag megállapított tény, hogy száz új ipari munkahely 33 új lakásigényt jelent. Minthogy pedig 1949—1954 között az iparfejlesztés következtében az aktív keresőképességi szám 300 000 fővel nőtt, ez azt jelenti, hogy a lakásállományt is több tízezer lakással kellett volna növelni és ennek arányában a meglevő kommunális berendezéseket fejleszteni. Ha egy öttagú család elhelyezéséhez szükséges lakás építését járulékokkal együtt 140 000 forinttal vesszük számításba és három ipari munkahely szükségletét egy lakásban állapítjuk meg, akkor egy munkahely létesítése 50 000 forint értékű lakás- és kommunális beruházási igénnyel jelentkezik. Az elmondottak alapján Budapest túlnépesedésének megakadályozása, mint napirenden levő probléma, a budapesti iparfejlesztés helyes és ésszerű keretek közé szorítása, illetőleg a budapesti túlméretezett ipari koncentráció enyhítése, decentralizálása nélkül nem oldható meg. A legfontosabb az volna, hogy ne rontsunk a helyzeten. Ne hajtsunk végre olyan átszervezést, amely a vidéki munkaalkalmak számát, lehetőségét és körülményeit rontja. Ne fejlesszük a Budapesten települt ipart a vidéki rovására, ha ez munkaerő beáramlást okoz, még akkor sem, ha egyébként néogazdaságilag fontos volna. Ne centralizáljunk Budapestre szükségtelenül mindenféle intézményeket, vállalati központokat, amikor azok vidéki forgalmat bonyolítanak és vidéki szükségletekről gondoskodnak. A túlzsúfoltság csökkentése csupán budapesti intézkedésekkel nem oldható meg, mert a népességi szaporulat zöme az ország mezőgazdasági népességéből és a mezőgazdasági településekből származik és ennek felszívására legfőbb tehermentesítő lehetőség a vidéki városi gócpontok fejlesztése. Növelni kell tehát a vidéki települések vonzóerejét az egész ország területén tervszerűen előkészített város- és falufejlesztéssel. Fejleszteni kell a főváros környékének településeit, amelyek alkalmasak Budapest népességszaporulatának csökkentésére. A vidék fejlesztésének lehetőségeinél örömmel üdvözlöm azt az örvendetes körülményt, hogy a hároméves terv a vasúti, valamint a távolsági autóbuszközlekedés részére igen jelentős beruházásokat biztosít. Ezenkívül az országos közúti hálózatot is jelentős mértékben kívánja fejleszteni. Közelebb hozza a fővároshoz, illetve részben megszünteti a vidék és a főváros közti különbséget a televízió elterjedése is. A Tokajban építendő televíziós adó és a tizenhétszer annyi felvevő készülék a vidékiek számára is lehetővé teszi a televíziós műsorok vételét. Az új üzemek telepítését tehát minél nagyobb mértékben a vidéki városokba kellene irányítani. Hosszabb időre szóló tervet kellene kidolgozni arra vonatkozólag, hogy milyen módon szüntessük meg Budapest határain belül az új üzemek és üzemrészek telepítését és hogyan oldjuk meg Budapest környékén kívüli városokba a fővárosból gazdaságosan kitelepíthető üzemek áthelyezését. Gondolni kellene arra is, hogy a budapesti üzemeknél az építkezéseket csak az úgynevezett technológiai rekonstrukció mértékéig engedélyezzék, figyelemmel arra, hogy ez a rekonstrukció mennyi új ipari munkaerő foglalkoztatását jelenti és gondoskodni kellene arról is, hogy ezek az új ipari munkaerők lehetőleg budapesti lakosokból kerüljenek ki. Az ipar vidéki beruházásainak megvalósításával párhuzamosan természetesen arról is kell gondoskodni, hogy ezeken a helyeken a kommunális beruházások megfelelő mértékben megvalósuljanak. Iskolák, egészségügyi intézmények létesüljenek, biztosítva legyenek a kultúra és a szórakozás lehetőségei. A vidéken megvalósuló ipartelepítés jelentős vonzóerőt fog gyakorolni, miután a vidéki gyártelepek egyúttal kultúrát is ielentenek. Azt már tapasztaltuk a Budapestre költözés külön engedélyhez kötésének éveiben, hoey pusztán adminisztratív, tiltó és korlátozó intézkedésekkel nem lehet eredményesen küzdeni a gazdasági törvényszerűségek ellen. Eonen ezért elsősorban nem javasolok adminisztratív intézkedéseket, mert a megfelelő gazdasási intézkedések fokozatos bevezetésével, anélkül, hogy a lakosság elhelyezkedését rendeleti úton szabnánk meg, a népesség eloszlása megfelelő és egészséges lesz. El kell érnünk, hogy senki ne érezze büntetésnek, ha vidéki munkahelyre kerül, hanem ott is éppen olyan jól érezze magát, mint a fővárosban. Ebben a tekintetben sok teendőjük van a vidéki tanácsoknak is, amelyek hároméves tervünk keretein belül fejleszthetik a gondjaikra bízott területet.