Országgyűlési napló, 1953. II. kötet • 1956. július 30. - 1958. szeptember 26.

Ülésnapok - 1953-48

2563 Az Országgyűlés 48. ülése 1958. évi április 18-án, pénteken 2584 adóelengedésre került sor. Egész minimális mértékben emelkedett 1958-ban a mezőgazdasági termelőszövetkezetek általános jövedelemadója. A növekedés abból adódik, hogy az adóalapul szolgáló munkaegység részesedést, a kötelező beadás eltörlése után, a beadási ár helyett állami szabadfelvásárlási áron veszik számításba. Az adókulcsok egyidejű módosításával államunk arra ösztönzi a termelőszövetkezeteket, hogy árutermelésüket az állam felé közvetlenül értékesítsék és a munkaegység minél nagyobb hányadát készpénzben fizessék ki a tagoknak. Növekednek továbbá a lakosságtól származó adóbevételek annak folytán is, hogy egyrészt 1958-ban tovább emelkedik a termelés, az áruforgalom, ami a magániparosoktól és kereskedőktől származó jövedelem- és forgalmiadó bevételek alakulására hat kedvezően, másrészt az 1957-ben hozott adóügyi rendelkezések, mint például az illetékkulcsok emelése, teljes egészükben csak 1958-ban éreztetik a bevételt növelő hatásukat. Bízom abban, hogy adóügyi szerveink támaszkodva a lakosság jelentékenyen megjavult fizetési képességére és készségére, teljesíteni fogják az 1958. évi adóbevételi irányzatot, s ezzel is biztosítják a költségvetés egyensúlyát. Meg kell azonban itt valamit jegyeznem Szerintem bizonyos intézkedésekkel, mint például a magániparosok és kereskedők adóbevallását felülvizsgáló adóellenőrök létszámának bizonyos mérvű inaokolt emelésével, tovább növelhetnők a lakosság egyéb rétegeiből származó adóbevételeket. Jelenleg ugyanis az a helyzet — mint az illetékes szervek panaszaiból értesültem —, hogy az illetékkiszabás nagymérvű, mintegy 80 százalékos növekedése következtében az illetékágazat, a magánipari és kereskedelmi tevékenység kiszélesedése folytán pedig a forgalmiadó részleg jelenlegi létszámával egyéb fontos kötelezettségei mellett, a legnagyobb erőfeszítések ellenére sem képes maradéktalanul ellátni feladatát. Példaképpen a főváros esetét említem meg, ahol 25 főből álló vizsgálati részleg 1957-ben az adózóknak csak körülbelül 15 százalékét ellenőrizte, s ezzel is 5 millió forint többletbevételt biztosított az állam számára. Nem túlzok, amikor azt állítom, hogy ezen a területen egy dolgozó beállítása saját fizetése 50, vagy százszorosának megfelelő, jogos állami bevételt teremthet elő. A létszámprobléma megoldása e területen tehát jelentősen növelné az állami bevételeket, lehetővé tenné a magániparban és a kereskedelemben a spekuláns elemek korlátozását, akik gyakran a nagyüzemi munkások és az értelmiségiek havi jövedelmét többszörösen meghaladó keresetre tesznek szert, indokolatlanul, és segítené az illegális iparűzők felszámolását. Tekintve, hogy mi nem mindenáron való takarékosságot akarunk, hanem csak ott és akkor, amikor indokolt, azt hiszem, senki sem vehetné rossznéven, ha az államot jogosan megillető pénzösszegek felkutatására és behajtására a jövőben kissé több energiát fordítanánk. Aktuális lenne véleményem szerint, ha pénzügyi szerveink felülvizsgálnák a félévenkénti adóbehajtási rendszert és az adóalap egyes tételeit módosítanák. A hatékony 2 időben történő ellenőrzés lehetőségét csökkenti, hogy ezen a téren sok a panaszokkal, felszólamlásokkal, adminisztrálásokkal járó, időtrabló munka. Az 1958. évi, a lakosságtól származó adóbevételi terv végrehajtása során gondoskodni kell az adómorál további javításáról. Még mindig elég nagy azoknak az adófizetőknek a száma, akik nem teljesítették kötelességüket. Kétségtelenül vannak olyanok is, akik valamilyen családi, vagy egyéb okból átmenetileg nem tudnak adót fizetni, de bizonyos, hogy a nemfizetők túlnyomó részénél nem így áll a helyzet, nem gazdasági nehézségek okozzák a lemaradást. Az e téren mutatkozó hiányosságokat sürgősen meg kell szüntetni, már csak azért is, hogy meg ne sértsük a becsületes, jó adófizetők igazságérzetét. Tisztelt Országgyűlés! A Pénzügyminisztérium költségvetése tartalmazza azoknak a kölcsönakcióknak a fedezetét, amelyek a párt és a kormány célkitűzései értelmében a mezőgazdasági termelőszövetkezetek gazdasági megerősödéséhez, beruházásaik megvalósításához, s a nagyüzemi gazdálkodás előfeltételeinek megteremtéséhez szükségesek. Ezenkívül olyan kölcsönakciók lebonyolítására is fedezetet biztosít, amelyek a lakosság életkörülményeinek, lakáshelyzetének megjavítását mozdítják elő. A kölcsönakciók fedezetére szolgáló 1320 millió forintos előirányzatból 326 millió forint hosszúlejáratú, 150 millió forint középlejáratú kölcsön és ezen felül 52 millió forint támogatás a termelőszövetkezetek gazdálkodását segíti, mégpedig új gazdasági épületek építését, öntözőtelep, halastó, siló létesítését, villamos távvezetékek és bekötőutak létesítését, igás- és tenyészállatok vásárlását, új gépek beszerzését, szőlő és gyümölcsös telepítését. A magánerőből történő lakásépítés céljára a múlt évi 400 millió forinttal szemben a költségvetés 500 millió forintot irányzott elő. Az ebből folyósított hitelek felhasználásával a lakosság előreláthatóan 12—13 000 lakást épít. Az építési akció keretében erőteljesen folyik az öröklakások építése. Az öröklakások kisebb része készpénzzel, nagyobb része az állam által nyújtott hosszabb lejáratú kölcsön segítségével vásárolható meg. E célra a költségvetés 207 millió forintot biztosít. Így tehát a mindannyiunkat anynyira érdeklő lakáskérdés megoldásának bizonyos területein az állam és a lakosság kölcsönösen és hathatósan segítheti egymást. Az ellenforradalom által előidézet nehéz pénzügyi helyzet ellenére már az 1957. év második felében újból megkezdődött az állami kölcsönök sorsolása és törlesztése. Ez az 1958. évben is folytatódik. A negyedévi sorsolásokon a kölcsön jegyzők részére összesen 326 millió forintot sorsolnak ki és fizetnek vissza. A külföldi adósságok törlesztésére a költségvetés 597 millió forintos előirányzatot tartalmaz. Tisztelt Országgyűlés! A kormány a közelmúltban széleskörű takarékossági felhívással fordult a minisztériumokhoz, a főhatóságokhoz, a vállalatok és az intézmények dolgozóihoz, az egész ország lakosságához. Köztudomású és azt hiszem, ezzel mindenki egyetért, hogy minden határozat annyit ér, amennyit megvalósítanak