Országgyűlési napló, 1953. II. kötet • 1956. július 30. - 1958. szeptember 26.

Ülésnapok - 1953-48

5223 Az Országgyűlés 48. ülése lí mindössze 9 százaléka készült mérnöki pályára, míg mintegy 45 százaléka jogot tanult, hogy fel­készült apparátus álljon az elnyomó tőkés, feu­dális rend rendelkezésére. Az egyetemisták zö­mének fásultságában tükröződött az a perspek­tívátlanság, amely fiataljaink előtt állt. Ma a mérnökhallgatók aránya megközelíti az összes hallgatók 40 százalékát. Mellettük az orvosok, mezőgazdászok és közgazdászok száma vált ural­kodóvá. A hallgatók száma 1938-hoz viszonyítva csaknem megnégyszereződött, a többségük a nép érdekét kívánja szolgálni tevékenységével. A kritikátlanul, csak a Nyugat felé hajlon­gok okulására hadd jegyezzem ,meg, hogy amíg hazánkban 1938^ban 10 000 lakosra 12,8 egyete­mi vagy főiskolai hallgató esett, amely szám 1956-ban 41,3 főre emelkedett, addig az egyetemi képzéséről valaha , híres Angliában 1953-ban mindössze V*,8 fő, Belgiumban 1954-ben 26,7, Nyugat-Németországiban 25,3 fő, Spanyolország­ban 22 fő jutott. A felsorolt nyugati országok legmagasabb arányát is 14,6 fővel haladtuk meg. Nálunk az egyetemi és főiskolai hallgatók több mint 50 százaléka munkás és dolgozó pa­raszt származású, ugyanakkor Franciaországban — ahol az ipari munkásság az összlakosság 12 százalékát teszi ki —, 2 százalék munkás, 5 szá­zalék paraszt származású ifjú tanul az egyete­meken. Amíg nálunk az egyetemi és főiskolai hallgatók 91 százaléka részesült ösztöndíjban és több mint fele diákotthonban lakott, addig az Orvosi Iskolák Világigazgatóságának 1953-ftá genfi közlése alapján a kanadai edmontoni, vagy a halifaxi egyetemeken 420—450 dollár a tanul­mányi díj. Ezt nagyon sok fiatal előzetes faki­termelési és bányászati munkával tudja csak elő­teremteni, ha egyáltalán kap munkát. De nemcsak mennyiségi javulásról van szó a nevelő, oktató munkában, minőségileg is sokat fejlődött; az élet és iskola összekapcsolásában, a természettudományos képzés kiszélesítésében, B humán és reál tárgyak tartalmi munkájában is nagyon sokat léptünk előre. Az a tény, hogy több mint 10 000 területi és üzemi könyvtár, illetve fiók áll dolgozó népünk rendelkezésére, és hogy 1955-ben csak a területi könyvtárakból 18 132 000 kötetet kölcsönöztek ki, azt bizonyítja, hogy nálunk a legszélesebb rétegek számára is elérhetővé vált a könyv, míg Nyugaton még sok munkás szemében fényűzés­nek kell számítani. Jellemző, hogy amikor 1956-ban a párizsi Magyar Intézetben a Magyar Könyvkiadó Igaz­gatóság vezetője előadást tartott a francia ki­adók előtt, a imagyar könyvkiadás és olvasott­ság helyzetéről, hitetlenkedve fogadták, hogy a francia irodalom nagyjainak a műveit mi 80 000­res példányszámokban adjuk ki, mint peldaui Stendhal Vörös és feketé-jét, vagy Balzac Go­riot apó-ját. Náluk ilyen magas példányszamot, ilyen rövid idő alatt szinte lehetetlen elérni. Nyugat-Németországban egy közepes regény ára 15 márka, a munkások átlagkeresete pedig 300—400 márka havonta, tehát egy közepes könyv az átlagkereset 5—6 százalékába kerül, míg nálunk mindössze 1,5—2 százalékába. S. évi április 18-án, pénteken 2524 Filmszínházaink egy része korszerűségben elmaradt ugyan, de a film igazán elérhető ná­lunk minden dolgozó számára. Színházaink láto­gatottsága háromszorosára növekedett. Nemrég járt Hamburgban Operaházunk egyik karmes­tere, aki elmondta: az ottani opera igazgatója nehezen akarta elhinni, hogy Budapesten, amelynek lélekszáma 'nagyjában azonos Ham­burgéval, két operaépület sem képes kielégíteni a közönség igényeit. Ismeretes előttünk a mi­lánói Scala és más nyugati operák helyzete. Népünk megnövekedett kulturális színvo­nalát és igényét jelzi a népművelési házak és a művészeti csoportok száma. Itt is valóságos forradalom ment végbe az elmúlt nyolc esztendő alatt. 1957-ben 2022 területi kulturális otthon­nal rendelkeztünk, e téren a legnagyobbarányú fejlődés falun következett be. A volt nincstelen agrárproletár, az urak cselédje a maga lábára állt, birtokosa lett a földnek és százával építelt magának kulturális otthonokat. Példának fel­hozhatom a Nógrád megyei Somoskőújfalu lako­sait, akik 230 000 forint állami hozzájárulás mellett, társadalmi összefogással másfélmillió forint értékű kulturális otthont építettek. Volt olyan nap, amikor egyszerre 54 helyi szakmun­kás dolgozott társadalmi munkában. Szakc köz­ség küldöttsége nemrég megkereste a Művelő­désügyi Minisztériumot: egymilió forintnyi községfejlesztési hitel mellé félmilió forintot tár­sadalmi úton teremtenek elő, hogy kulturális házat építhessenek. Kulturális otthonainkban 3714 művészeti csoport és csaknem 1500 kor működik. Több mint kétharmaduk a falura esik. Népünk a szovjet népek nagy családja se­gítségével levetette nyakáról a vad úri tatáro­kat, új életet épített magának. Ez fájt ama sötét erőknek, amelyek 1956 októberében kimutatták Igazi szándékukat. Felvetődik a kérdés, voltak-e hibák az építés során? Voltak. De a művelődés­ügy terén is kijavításuk útján jártunk. Volt-e helyenként dogmatizmus? Volt. De itt úgyszól­ván mindent, ami a szocialista kultúra meg­teremtésére irányult, dogmatizmusnaftc kiáltot­tak ki. A Szovjetuniót, ahol az elmúlt negyven évben a tudomány, a technika az egész világot bámulatba ejtő konstrukciókat alkotott és amely­nek segítségével népünk elérhette e ragyogó fej­lődést, hazánk ellenségeként tüntették fel, míg az imperializmust, amely népünknek e vívmá­nyai ellen tört, barátiként próbálták ránkerő­szakolni. Az ellenforradalom során azonos színű­nek mutatkoztak e sötét erők a hitleri fasiszta könyvégetőkkel és az SS-hóhérokkal, s csak he­lyeselni lehet pártunknak, kormányunknak azt a politikáját, hogy határozottan lépett fel és lép fel azok ellen, akik nem óhajtanak tanulni az ellenforradalom nagy történelmi leckéjéből. Gazdasági vonalon alapvető fordulat követ­kezett be hazánkban. A termelőeszközök az iparban iszinte teljességgel társadalmi tulajdon­ban vannak. Falun is erősödik — ha lassan is — a közös, az enyém helyett a mindnyájunké el­vére való törekvés. De a társadalmi tudat — az elért hatalmas fejlődés ellenére — el van ma­radva a szocialista alaptól. Némi elmaradás itt törvényszerű, a nagyobb elmaradás viszont hát­ráltatja az alap gyorsabb fejlődését.

Next

/
Thumbnails
Contents