Országgyűlési napló, 1953. II. kötet • 1956. július 30. - 1958. szeptember 26.
Ülésnapok - 1953-47
2489 Az Országgyűlés 47. ülése 1958. évi április 17-én, csütörtökön. 24 90 mindig nem fordítottunk kellő gondot, pedig ha általánosan szakszerűvé tennők az istállótrágya kezelését és megfelelően használnók fel, akkor az istállótrágya hatékonyságát már ezzel is mintegy 15—20 százalékkal növelni lehetne. Még mindig nem mondhatjuk, hogy általános a megfelelő fajtájú, jó minőségű vetőmagok használata, a munkák időbeni és megfelelő minőségű elvégzése. A termelők jelentős része még a múlt évben is elhanyagolta a növényvédelmi munkákat, amelyből komoly vesztesége származott mind az országnak, mind az egyes termelőknek. Állattenyésztésünkben még mindig nagy hiányosság, hogy nem fordítunk kellő gondot a takarmányok gazdaságos felhasználására, a silókukorica termesztésére, számos helyen nem tartják be a megelőző állategészségügyi rendszabályokat, a termelőszövetkezetekben pedig az állati férőhelyek egy részét nem használják ki. A növénytermesztésben és az állattenyésztésben még meglevő hibákat és hiányosságokat a legsürgősebben ki kell javítani. A meglevő lehetőségek kihasználásával, a hibák és hiányosságok kijavításával, valamint a rendelkezésünkre álló anyagi eszközök gondos felhasználásával mind a növénytermesztésben, mind az állattenyésztésben további jelentős termelésnövekedést tudunk elérni. A mezőgazdasági termelés fejlesztése érdekében' elsőrendű feladatunknak tekintettük a termelőszövetkezeti gazd.aságok megvédésén túl gazdálkodásunk megszilárdítását és továbbfejlesztését. Az ellenforradalom leverése óta megtett párt- és kormányintézkedések segítségével elértük, hogy az ellenforradalom által szétvert termelőszövetkezetek közül már mintegy 1150 újjáalakult. A termelőszövetkezetek többsége az elmúlt évben szervezetileg és gazdaságilag megszilárdult. A termelőszövetkezeti parasztság, látva a párt és a kormány fokozott segítségét, nagy kedvvel végezte munkáját. A termelőszövetkezetek gazdálkodásának javulását mutatja, hogy az elmúlt évben termésátlagaik és állati termékhozamaik általában meghaladták az egyéni termelőkét. így például míg az egyéni parasztok katasztrális holdakénti termésátlaga búzából 8,5 mázsa volt, addig a termelőszövetkezeteké 10,5 mázsa, vagyis két mázsával több, mint az egyéni gazdaságoké. Ez azt jelenti, hogyha már az egész mezőgazdaságban szocialista nagyüzemi gazdálkodást folytatnánk, az elmúlt évben mintegy 3 400 000 mázsa kenyérgabonával több termett volna az országban. A termelőszövetkezeti gazdaságok erősödését mutatja, hogy az elmúlt évben az egy katasztrális holdra jutó közös vagyon 1955-höz viszonyítva mintegy 739 forinttal növekedett. A jobb gazdálkodás eredményeként növekedett a termelőszövetkezeti tagság jövedelme is. Az elmúlt évben az egy munkaegység értéke elérte a 39 forintot, az 1956. évi 33,30 forinttal szemben. Az elért eredmények ellenére még sokat kell tenni annak érdekében, hogy a jelenleg működő mezőgazdasági termelőszövetkezetek minél előbb korszerűen felszerelt, sok árut termelő és állandóan növekvő jövedelmezőségű, szociai nagyüzemek legyenek. A mezőgazdasági termelés fejlesztésében és a mezőgazdaság szocialista átszervezésében komoly szerepük van a gépállomásoknak. A gépállomások munkájáról is esett itt már szó. Amikor a gépállomások munkáját értékeljük, abból kell kiindulni, hogy a termelőszövetkezetek területe az ellenforradalom következtében mintegy 50 százalékkal csökkent,. s így a gépállomások terveiben előirányzott munkának csupán 30 százalékát biztosították, a többi munkát az egyéni termelőknél és kisebb mértékben a közületeknél és vállalatoknál kellett biztosítani. Mivel a gépállomások egy része nem készült fel megfelelően a nagyobb feladatra, a gépállomások kötelező állami tervüket mindössze 94 százalékra teljesítették. A gépállomások önelszámoló vállalati gazdálkodási rendszere laz eddigi tapasztalatok szerint biztató. 1957-ben egy normálhold gépi munka önköltsége a tervezett 125,50 forinttal szemben 121,40 forint volt, s 1956 J hoz viszonyítva mintegy 480 millió forint eredményjavulást értek el. Ezek kétségtelen eredmények, azonban vannak hibák és hiányosságok is. A legfőbb hiba abban mutatkozik meg. hogy a séDállomások egy része még nem érez kellő felelősséget a termelőszövetkezetekben végzett munkáért és azok gazdálkodásáért. A helytelen munkaszervezés miatt még az elmúlt évben is előfordult, hogy a megkötött gépi munkaszerződéseket sem teljesítették, vagy nem időben végezték el a munkát, ami nagymértékben lejáratja a gépállomások hitelét és a gépi munka termésfokozó hatása sem érvényesül megfelelően. A gépállomásoknak természetesen legfontosabb feladatuk, hogy időben és jó minőségben végzett gépi munkával segítsék a termelőszövetkezeteket, de ezen túlmenően a gépállomások szakmailag és politikailag is kell. hogy segítsék a termelőszövetkezeteket. A gépállomások vezetői és dolgozói soha ne tévesszék szem elől, hogy a gépállomások vannak a termelőszövetkezetért és nem fordítva. Ezeket a hibákat a gépállomásoknak a legsürgősebben fel kell számolniuk, hogy következetesen eleget tegyenek a mezőgazdasági termelésben és a mezőgazdaság szocialista átszervezésében rájuk háruló feladatoknak. A központi árualapok fokozott biztosításában, a mezőgazdaság minőségi vetőmag- és tenyészállat-ellátásában nagy szerepük van az állami gazdaságoknak. Az állami gazdaságok az elmúlt évben fennállásuk óta a legjobb eredményeket érték el. A gabonfélékből 25—30 százalékkal múlták felül az országos átlagot. Sajnos, a kapásnövények termésátlagai még mindig elmaradnak a gépesített szocialista mezőgazdaság adta lehetőségektől. Az állami gazdaságok állattenyésztése szintén kedvezően alakult. A tehenenkénti éves tejtermelés 1957-ben elérte a 3024 litert, az 1956. évi 2863 literrel szemben. A jó termelési eredmények nyomán az állami gazdaságok mintegy 20 százaléka abszolút nyereséggel zárta az évet. A 292 állami gazdaság közül 206 eredményjavulást ért el. Az eredményjavulás összege 201 millió 79 ezer forint. Az elért eredmények mellett azonban még sok a javítanivaló az állami gazdaságok gazdái-
