Országgyűlési napló, 1953. II. kötet • 1956. július 30. - 1958. szeptember 26.

Ülésnapok - 1953-47

2437 Àz Országgyűlés 47. ülése 1958. évi április 17-én, csütörtökön. 2438 tartozó ipari vállalatok 100 forint értékű terméket 1957 I. negyedévében 107,9 forint, a második negyedévben 100,7 forint, a harmadik negyedévben 99,1 forint, a negyedik negyedévben pedig 97.9 forint termelési költséggel állítottak élő. Az ipari termelés 1957. harmadik negyedévében már elérte, a negyedik negyedévben pedig több mint tíz százalékkal meghaladta az ellenforradalom előtti termelési szintet, és 17 százalékkal volt nagyobb, mint 1955 negyedik negyedében. A termelékenység olyan fontos jelzőszáma, mint az egy munkásra jutó termelés, 1957 negyedik negyedében az állami iparban már 4 százalékkal nagyobb volt, mint az ellenforradalom előtt és 8 százalékkal múlta felül az 1955. évi szintet. Kedvezően alakult a termelés az elmúlt évben a mezőgazdaságban is. Bár vetésterülete 10 százalékkal csökkent, 1957-ben mégis 5 százalékkal több kenyérgabona termett, mint 1956ban. A kenyérgabonán kívül az egy holdra eső termésátlagok igen kedvezően alakultak a kukoricánál, burgonyánál és cukorrépánál is. Az állattenyésztés is jól fejlődött; a szarvasmarhaállományon belül a tehenek aránya megközelítette az 50 százalékot, ami magasabb az előző évekénél. A gazdasági konszolidáció nagy eredményei közé kell sorolni azt a tényt, hogy a gazdasági egyensúly jelentősen megnövekedett életszínvonal mellett jött létre. A munkások és alkalmazottak egy keresőre eső reálbére 1957ben mintegy 15—17 százalékkal, a parasztság reáljövedelme mintegy 10 százalékkal volt magasabb, mint 1956-ban. Mindezek igen kedvező eredmények, de értékelésük és az ez évi feladatok kijelölése során nem szabad megfeledkezni arról, hogy saját munkánk mellett ezekben az eredményekben jelentős szerepe volt a szocialista országok — elsősorban a Szovjetunió — segélyeinek és hosszúlejáratú hiteleinek, melyeknek értékét az sokszorozta meg, hogy akkor adták, amikor a legnagyobb bajban voltunk. Az eredmények mellett szólni kell arról is, hogy a gazdasági munkában hibák is jelentkeztek. A készletek növekedése egyes területeken túlzott volt és összetételében sem teljesen megfelelő, így a vártnál gyorsabb ütemű konszolidáció következtében feltárult erőforrásokat nem sikerült maradéktalanul a fő feladatok megoldásának szolgálatába állítani. Voltak hibák a beruházási munka területén is. A kormánynak a beruházások koncentrálására irányuló intézkedéseit sok esetben nem kielégítően hajtották végre, s emiatt a befejezetlen beruházások állománya tovább növekedett. A gazdálkodási fegyelem sem érvényesült mindenütt megfelelően. A gazdasági munka területén jelentkező fogyatékosságokat azért említem meg, hogy kijavítsuk azokat. De az elmúlt év tevékenységét nem ezek, hanem a nagy eredmények jellemzik. Helyesnek bizonyult a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának és a forradalmi munkás-paraszt kormánynak az ellenforradalom okozta károk elhárítására és a gazdasági konszolidáció meggyorsítására irányuló gazdaságpolitikája. A dolgozó milliók követték a párt és a kormány útmutatásait, mindennapos, áldozatkész munkával váltották valóra a termelés emelésére, a termelés költségeinek csökkentésére irányuló terveket. A vezetés helyes gazdaságpolitikája, a dolgozók támogatása, szorgalmas munkája, a baráti szocialista országok segítsége, ezek voltak azok a döntő tényezők, melyeknek eredményeként az ellenforradalom okozta hatalmas károk ellenére gyorsan úrrá lettünk a nehézségeken, és amelyek következtében a gazdasági élet szekere is a vártnál jóval rövidebb idő alatt visszazökkent a normális kerékvágásba. Az elmúlt év gazdasági eredményei alapján ma már bátran megállapíthatjuk: minden feltétel adva van ahhoz, hogy most már külföldi kölcsönök nélkül biztosítsuk a népgazdaság egyensúlyát és sikeresen haladjunk előre a szocialista építés útján. Tisztelt Országgyűlés! Ahhoz, hogy a gazdasági egyensúlyt teljes egészében a magunk erejéből biztosítsuk és a kialakult magasabb életszínvonal szilárd alapokra támaszkodjék, 1958-ban a belső erőforrások messzemenő feltárására, az Önköltség csökkentésére, a termelékenység emelésére, a takarékosság következetes alkalmazására van szükség. A kormánynak az a szilárd elhatározása, hogy a takarékosságot a gazdasági élet egész területén, mind az állami szervek és intézmények, mind a vállalatok gazdálkodásában a legnagyobb következetességgel érvényesíti. Ez a határozott törekvés érvényesült az 1958. évi költségvetés összeállításánál is. Az 1958. évi állami költségvetés 49,8 milliárd forint bevételt és 48,7 milliárd forint kiadást irányoz elő. Mind a bevételek, mind a kiadások mintegy 5 százalékkal alacsonyabbak a múlt évinél. A bevételeknél ugyanis nem számoltunk külföldi kölcsönökkel, amelyek az elmúlt évben jelentősen hozzájárultak a költségvetés egyensúlyának biztosításához. A kiadások között viszont nem szerepel a rendkívüli vállalati veszteségek előirányzata, minthogy a termelés felfutása és a termelési költségek csökkenése folytán most már ilyenek térítésére nincs szükség. Emellett az elmúlt évinél 2,9 milliárd forinttal kisebb a vállalati hitelfedezeti alap növelésére előirányzott összeg is, mert a készletek az elmúlt évben féltöltődtek az ellenforradalom előtti színvonalra. Egyfelől a külföldi kölcsönök kiesése a bevételeknél, másfelől az 1957-re jellemző vállalati rendkívüli veszteségtérítések kiesése a kiadásoknál, szemlélteti a költségvetés számadatain keresztül is a kormánynak azt a törekvését, hogy a kialakult magasabb fogyasztást külföldi kölcsönök nélkül, belső erőforrásokból, ésszerű takarékossággal, az önköltség csökkentésével és a termelékenység emelésével fedezze. A bevételek döntő részét — 37,3 milliárd forintot — az állami vállalatok fizetik be. Az elmúlt évben az állami vállalatoktól befolyó összegek a bevételeknek 66 százalékát tették ki, az idén a bevételek 75 százaléka származik az állami vállalatoktól forgalmi adók, nyereség és egyéb befizetések címén. Az állami vállalatoktól származó bevétel