Országgyűlési napló, 1953. II. kötet • 1956. július 30. - 1958. szeptember 26.

Ülésnapok - 1953-45

2385 Az Országgyűlés 45. ülése 1958. évi január 29-én, szerdán. 2386 a további években is a szovjet segítséggel és hitelnyújtással élve a gépiparban ezt hasznosan használjuk fel. (Taps.) ELNÖK: Czottner Sándor nehézipari miniszter kíván szólni. CZOTTNER SÁNDOR: Tisztelt Országgyűlés! Engedjék meg, hogy a beterjesztett 1958. évi népgazdasági tervjavaslathoz véleményemet és észrevételeimet megtegyem. Elöljáróban le kívánom rögzíteni, hogy a Tervhivatal elnöke által beterjesztett népgazdasági tervjavaslat fő célkitűzéseivel, annak arányaival egyetértek, és helyesnek tartom. Hozzászólásomban a Nehézipari Minisztériumhoz tartozó iparágakkal kapcsolatos feladatokkal kívánok foglalkozni. A tárca felügyelete alá tartozó iparágak alapvető fontosságúak a magyar népgazdaság szempontjából. Ezen iparágak zöme alapanyagtermelő, s éppen ezért ezek fejlődése döntő kihatással van egész népgazdaságunk helyzetére. De meg kell jegyeznem azt is, hogy a tárca felügyelete alá tartozó iparágak jellegüknél fogva nemcsak az ipar számára szükséges energiabázist biztosítják, hanem jelentős szerepet foglalnak el a mezőgazdaság fejlesztése szempontjából, valamint a lakosság közszükségleti cikkekkel való ellátása terén is. A Nehézipari Minisztérium fő célkitűzése az ellenforradalom után az volt, hogy a lehető legrövidebb időn belül normalizálja a termelést és az 1956. évi termelési szintet elérje, illetve túlszárnyalja és ezzel megteremtse az 1958. évi tervfeladatokra való felkészülés alapját. Iparágaink közül elsősorban a szénbányászatra és a villamosenergia iparra hárult az a feladat, hogy a megbénult ipart ismét mozgásba hozza, hogy biztosítsa a lakosság, valamint a kórházak ellátását, lényegében véve az élet megindulását. Az ellenforradalmi erők, amikor a fegyveres harcot elvesztették, a gazdasági élet területére vitték át tevékenységüket, és itt elsősorban a szénbányászat volt az az iparág, ahol céljuk megvalósítását, az ország gazdasági életének megbénulását, a legérzékenyebben akarták befolyásolni. Ezen időszakban nyújtott a szénbányászati ipar vezetőinek legnagyobb segítséget a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, Politikai Bizottsága, amikor a bányavidékeken a legnagyobb erőfeszítéseket tette, — a becsületes vezetők és dolgozók részvételével — a munka beindításának fontosságáért. Ebben a tevékeny munkában részt vett a Bányaipari Dolgozók Szakszervezetének központi vezetősége is. Tekintettel arra, hogy az Országgyűlésben most folyik az 1958-as tervév vitája, amely a szénbányászat részére — általában a bányászati iparágakra — komolv feladatokat ró. innét kell kérnünk pártunk, a Magvar Szociálist?) Munkáspárt és a szakszervezetek messzemenő támogatását, hogy mindazokat a feladatokat, amelyeket az 1958-as terv a bányai párnak feladatául ad, megvalósíthassuk. Szükségesnek tartom, hogv pár mondatban beszéljek azokról az ellenforradalomban született munkástanácsokról, amelyek tevékenysége az ellenforradalom maximális támogatása mellett a szénbányászokat, — de általában a bányászatban foglalkoztatottakat — olyan irányban befolyásolta, hogy munka nélkül, termelés nélkül, maximális bérkifizetéseket követelve, az ország gazdasági életét megbénítva, a Magyar Szocialista Munkáspárt és a forradalmi munkásparaszt kormány erőfeszítéseit gátolva tevékenykedtek. Az ellenforradalomnak ezek a támogatói nem a munkásosztályt, aem a mi népi hatalmunkat erősítették, hanem gyengítették és hosszú időn keresztül sikerült a józan és becsületes bányászokat, mérnököket és technikusokat a sztrájkokkal, a bányák állapotának elhanyagolásával, nemzeti vagyonunk megkárosításával befolyásolniuk. Amikor a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága s a forradalmi munkásparaszt kormány létrehozta a szénbányászati kormánybizottságot, akkor kezdődött meg tulajdonképpen az ellenforradalom ellen, a bányászatot bénító munkástanácsok ellen az a sikerrel lefolytatott felvilágosító munka, amelynek következménye a szénbányászat rendszeres termelésemelkedése volt 1957. január 1-től kezdve. Tekintettel arra. hogy az ellenforradalom a rosszemlékű munkástanácsokon keresztül ebben az iparágban tette a legnagvobb erőfeszítést a sztrájkok minél további húzására, ebben az iparágban szüntették meg legelőször ezeket a munkástanácsokat, s a becsületes, a néni hatalomhoz hű kommunista bányászok, mérnökök és technikusok lehetővé tették, ho<*v míg novemberben a magyar szénbányászat 1015 vagon szenet termőit egv nap alatt, januárban már ez a termelés 4785 vagonra, máiusban 7000 vadonra és decemberben átlag 7684 vagonra emelkedett. Ezt nem utolsó sorban az a mérhetetlen gondoskodás segítette elő. amelvet a forradalmi munkásparaszt kormány adott, a bériavítás. amely eddigi bérszinthez viszonyítva 33 százalékos emelkedést tett lehetővé. Itt kell megemlítenem hogy a forradalmi munkás-paraszt kormány 19R6 decemberében hozott határozatát. — hogy 1957-ben meg kell építeni 10 000 bányászlakást — megvalósítottuk és az építkezést december 31-re az építőiparral együtt eredményesen be is feieztük. Ahhoz, hogy az ellenforradalom törekvéseit ilven rövid idő alatt tudtuk leküzdeni, a leenapvobb segítséget a Szövietunió Kommunista Pártiénak Közoonti Bizottsága, a Szovietunió legfelsőbb vezetői, Hruscsov, Vorosilov és Bulganvin elvtársak támogatása nyúl+otta: az a ténv. hogy a varsói szerződésben vállalt kötelezettséget a Szovietunió maradéktalanul téliesítetté. Köszönet és hála a Szovietunió Kommunista Pártia Központi Bizottságának, a s7oviet hadseregnek, az egész szovjet népnek! (Nagy taps.) A hazai ellenforradalmi erők leküzdését a szénbányászat területén, a gvors kibontakozást elősegítette a Magvar Szocialista Munkásnárt szervező ereié és a forradalmi munkás-paraszt kormány számos hathatós intézkedése. Tisztelt Országgyűlés! Tudom, hogv Kádár elvtárs, a forradalmi munkás-naraszt kormánv volt elnöke nagvon szerénv ember, n^m naovon szereti ha a magvar munká^osztálv hatalmáért, hatalmának megtartásáért kifejtett munkásságáért valaki köszönetet mond. Mégis fontosnak