Országgyűlési napló, 1953. II. kötet • 1956. július 30. - 1958. szeptember 26.

Ülésnapok - 1953-45

2381 Az Országgyűlés 45. ülése 1958. évi január 29-én, szerdán. 2382 dig az, ha mindegyik várt lakás építésébe egyszerre belekezdünk. Ezen a kérdésen azonban az Építésügyi Minisztérium egymagában aligha segíthet, mert az ő kezében az összes építkezéseknek csak mintegy harmada van. Sőt ez a megosztottság azt eredményezi, hogy sokszor egymás mellett különböző szervek építenek külön adminisztrációval és külön minden egyéb termelési szervvel, tehát nyilván nagy többletköltséggel. A terv- és pénzügyi bizottság ülésén meglepő adatokat hallottunk többek közt Nagy Dániel képviselőtársunktól arról is, hogy némely be nem fejezett beruházásokon egyesek évek során át valósággal nyaralnak. Ügy hisszük, nemcsak az Országgyűlés, hanem egész népünk hálás volna a kormánynak, ha a befejezetlen beruházások több milliárdos tételének lecsökkentésére is mielőbb hathatós intézkedéseket találna. Ez volt az a rész, amelyet említettem, örömmel kell megállapítani, hogy Apró elvtárs előbb elhangzott beszédében már utalt is arra, hogyan fogja a kormány ezt a kérdést megoldani. Jelentős összegeket takaríthatnánk meg a tervezési költségek gazdaságosabb felhasználásával is. Jelentékeny munkával és jelentékeny összeg árán sok olyan szerkesztés és egyéb tervezés történik, amelyről gyakran maga a tervező is előre látia, hogy az sohasem fog kivitelezésre kerülni. Nyilván van adminisztratív lehetőség az ilyen felesleges tervezések munka-, idő-, anyag- és pénzpocsékolásának megakadályozására. Apró Antal beszédével kapcsolatban még egv megjegyzést szeretnék tenni. Ez a szovjet műszaki és természettudományi forrásaink hatályosságára vonatkozik. Néhány hete tértem vissza a ritka elemek geokémiájára vonatkozó moszkvai tudományos konferenciáról. A néhány meghívott külföldi tudós között az angol birodalom és az Egvesült Államok egy-egy tudománvos világnagysága is jelen volt. A leningrádi gyárban készült műszerek, a legkényesebb, és egvben az egész világon is csak nagy ritkaságszámba menő tudományos eszközökben elért felkészültség, ezek tömeges felhasználása a legnehezebben hozzáférhető új adatok megállapítására, és az a nvíltság, amelylvel ezekről a kérdésekről nekünk szovjet kartársaink beszéltek, mindnyájunkat egyszerűen bámulatba ejtettek. Engem is. aki pedig másfél évvel ezelőtt a parlamenti küldöttség tagiaként, főlpg moszkvai tartózkodásom alatt, az első csodálkozáson már átestem. Megállaníthatjuk, hogy a szputnyik-ielentőségű eredmények ma már nem egy tudományágban jelentkeztek a Szovjetunióban, s nem kérdéses, hogy a tudomány és a műszaki értelmiség gyakorlati munkáját ez most már rohamosan befolyásolni fogja nálunk is. Kicsinv és nafrv példákon a javítások lehetőséére utalva igyekeztem arra mutatni, hogy az 1958-as terv túl is teljesíthető, és hogv a nárt céliainak részleteiben való megvalósításához miiven változatos módon lehet hozzájárulni. De n legfontosabbról még nem szóltam. Az ez évi népgazdasági terv áttanulmányozása, a terv- és költségvetési bizottságban történt megvitatása, majd az Országgyűlés plénuma előtti tárgyalása meggyőzött arról, hogy ez a terv nagy hozzáértéssel, gyakorlattal és tárgyi tudással készült, új szempontokat is felismerő és új szempontokat alkalmazó, jól átgondolt és valóban nagyfokú realitással bíró alkotás. Az 1958. évi munkánkat lehet és kell is erre építeni. Olyan ésszerű kereteket nyújt ez a terv, amelyek lehetővé teszik, hogy az ország minden becsületesen dolgozó családja az 1958. évben nyugodt és harmonikus körülmények között éljen. De ez nem képzelhető el az egyének saját ésszerű és kitartó munkája nélkül. Aki lakásában és üzemében, vagy hivatalában az energiával, anyaggal, munkaidővel, pénzzel, általában a társadalmi tulajdonnal pazarol, sőt aki a tervben előírttól eltérő termeléssel más fontosabb termékek elől veszi el az anyagot, az végeredményben önmagának is ellensége. Az 1958. évi népgazdasági tervet a Tervhivatal a párt útmutatása nyomán helyesen kidolgozta, de megvalósítását magunknak, népünk minden tagjának becsületes és értelmes munkával kell elvégeznie. (Taps.) ELNÖK: Csergő János kohó- és gépipari miniszter kíván szólni. CSERGŐ JÁNOS: Tisztelt Országgvűlés! Elhatároztam, hogy ezen az országgvűlési ülésszakon nem szólalok fel, figyelemmel arra, hogy a tervvel teljes mértékben egyetértek. Apró elvtárs azonban hozzászólásában a felszólalásra igen komoly alapot adó észrevételeket tett a Kohóés Gépipari Minisztérium munkájáról. Engedjék meg kedves elvtársak, hogy Apró elvtárs észrevételeivel kapcsolatban egy pár fontos kérdésre rámutassak. Az első az, hogy 1957. első negyedévében, illetve mondhatnám, első félévében a rendcsinálás időszaka jött. amikor nekünk a párt iránymutatása alapián üzemeinkben a termelés megindításához szükséges feltételeket kellett minden körülmények között biztosítanunk. Ez az időszak magában hordja azt is, hogy nem értünk rá olvan mértékben ellenőrzést gyakorolni a vállalatok felett, amilyen mértékben ez az ellenforradalom időszaka után szükséges lett volna. Azt is megmondom teljesen őszintén és nvíltan, hogy az első félévben a minisztériumban dolgozó elvtársak, vezetők munkája eléggé kapkodó jellegű volt. nem volt eléggé átgondolva és ennél az oknál fogva is egv pár fontos kérdést, különösen ami az ellenőrzést illeti, nem tudtunk megoldani. Apró elvtárs észrevételeit tehát a magam részéről elfogadom. Megfelelnek a valóságnak, sőt még én is el tudnék mondani egy sor olyan példát, amely azt bizonyítja, hogy valóban ezen a területen, különösen, ami az anyaggal való gazdálkodást illeti, radikálisan és gyorsan rendet kell teremtenünk. A második időszak 1957 második féléve, amikor már politikailag konszolidálódtunk és több idő jutott arra. hogy meggondoltabban, tervszerűbben foglalkozzunk a gondjainkra bí-