Országgyűlési napló, 1953. II. kötet • 1956. július 30. - 1958. szeptember 26.

Ülésnapok - 1953-45

2345 Az Országgyűlés 45. ülése 1958. évi január 29-én, szerdán. 2346 nehéz esztendőben, és hogy munkánk eredményeinek és hiányosságainak ismeretében milyen célokat tűzzünk magunk elé 1958-ban. Kádár elvtársnak a kormány legutóbbi hónapokban végzett tevékenységéről szóló beszámolója képet adott arról a sokrétű munkáról, amely hazánk gazdasági, politikai helyzetének erősítése és nemzetközi tekintélyének növelése érdekében folyt. A beszámoló azt is megmutatta, hogy a magyar dolgozó tömegek, a munkásosztály, a dolgozó parasztság, a néphez hű értelmiség milyen jelentős munkát végzett a Magyar Népköztársaság törvényes rendjének helyreállításában, az ellenforradalom okozta súlyos károk felszámolásában, gazdasági és politikai életünk konszolidálásában. A kormány és minden becsületes dolgozó egységes törekvését az jellemzi, hogy megvédjük és megerősítsük a szocializmus vívmányait, hogy a dolgozó tömegek jólétének növelése érdekében a békés alkotó munka mielőbb kibontakozzék. Az eddig felszólaló képviselő elvtársak is gazdasági, politikai, társadalmi életünk különböző területeiről vett példákkal, saját tapasztalataikkal bizonyították, hogy az a politikai vonal, amelyet ötnegyed évvel ezelőtt a Magyar Szocialista Munkáspárt megjelölt, a gyakorlatban helyesnek bizonyult, kifejezésre juttatta a dolgozó tömegek érdekeit, kívánságait. Az elmúlt egy év alatt Országgyűlésünk számos nagy jelentőségű törvényt hozott. E törvények gyakorlatba való átvitelének eredményeként vált lehetővé a törvényes rend megszilárdítása, az államhatalom demokratizmusának fejlesztése, a békés alkotómunka feltételeinek megteremtése. Az ország állampolgárai meggyőződhettek arról, hogy a párt Központi Bizottsága és a kormány alkotmányosan, a választott képviselők útján, az Országgyűlés határozatai alapján vezeti az országot. Ez a helyes és a jövőben is ezen az úton akarunk járni. Meggyőződésem, hogy az Országgyűlés mostani tanácskozásai is, és a hozott határozatok tovább erősítik Népköztársaságunkat. Tisztelt Országgyűlés! Kádár elvtárs viszonylag részletes elemzést adott az 1957/58-as tervről, ezért felszólalásomban gazdasági életünknek csak néhány problémájával, a gazdasági vezetés és végrehajtás munkájának kérdéseivel kívánok foglalkozni, s azokkal a hibákkal, amelyek elsősorban 1957-es gazdaságunkban fordultak elő. Mint ismeretes, az elmúlt évben a népgazdaság 1957. évi tervét csak júniusban tudtuk az Országgyűlés elé terjeszteni. S most, a tervezés munkájának megjavításával lehetővé vált, hogy az 1958. évi tervet már az év elején, januárban az Országgyűlés elé hozzuk. A továbbiakban az a célunk, hogy a terveket a jövőben az Országgyűlés már a tervévet megelőző év decemberében megtárgyalhassa. Bár a termelőmunkában a késedelem miatt idáig nem volt fennakadás, mégis jobb, ha a népgazdasági tervet az év megkezdése előtt hagyja jóvá az Országgyűlés. Ez a dolog rendje. Ez megkönnyíti a vezetés munkáját, de megkönnyíti az üzemek és vállalatok dolgozóinak munkáját is. Ügy gondolom, hogy mindannyiunkat, — akik ebben a teremben a dolgozó nép megbízásából tanácskozunk, — fellelkesítenek azok a gazdasági eredmények, ' amelyeket az 1957. évi tervnek számos területén való túlteljesítéséről hallottunk. De nemcsak a mi örömünk ez. örömmel töltik el ezek a sikerek a gyárakban, a szántóföldeken dolgozókat is, akiknek jó munkája nyomán ezek az eredmények megszülettek. Jóleső érzés, hogy a magyar népgazdaság — a 22 milliárd forintot kitevő ellenforradalmi kártevés ellenére — 1957-ben sokat fejlődött, erősödött és nem következett be az ellenség jóslata: hogy a forradalmi munkás-paraszt kormány nem lesz képes megbirkózni a nehézségekkel, hogy Magyarország a pénzromlás, az infláció, a gazdasági anarchia karmaiba kerül. A tét kétségkívül nagy volt. Köztudomású, hogy 1957 elején nem volt könnyű tervet csinálni. Nagy volt a szénhiány. A bányák egy évvel ezelőtt csak napi 35—45 000 tonna szenet adtak. A minimális szénszükséglet kielégítése céljából nagyarányú szénimportra voltunk utalva. Egyedül csak a Szovjetunióból 1 200 000 tonna szenet importáltunk. Ma már — hála bányászainknak, akik látták az ellenforradalom kártevéseit, a kormány mellé állva egyre több szenet adtak, — a széntermelés napi átlaga meghaladja a 78 000 tonnát. De a kormány sem feledkezett meg a bányászokról. Jelentős béremelést kaptak, — amint Kádár elvtárs mondotta —, az elmúlt esztendőben 10 000 bányászlakást építettünk. Tavaly ilyenkor, januárban átlagosan mindössze napi 9 700 000 kilowatt-óra villamosenergiát termeltünk. Ma már a termelés eléri a napi 17 600 000 kilowatt-órát. Az elmúlt évben villamosenergiabázisunk kapacitását is növeltük 83 (vagy 81?!) megawatt-tal és perspektívában folytatjuk energiabázisunk további szélesítését is. Például bővíteni fogjuk a budapesti és a dorogi erőmű kapacitását, megépítjük a tiszapalkonyai, az ajkai, a borsodi és a tiszalöki erőművet. De sorolhatnánk tovább, hogy egy évvel ezelőtt milyen alapvető anyagokban, termékekben, és ennek következményeként milyen áruféleségekben volt hiány. Ez ma már a múlté. Az ország áruellátása jó. Amikor ezt elmondjuk, látni kell mögötte azt a nagy munkát, erőfeszítést, amelyet a dolgozó nép ezekért az eredményekért kifejtett. Az elmúlt évben olyan alapvető feladatot kellett megoldanunk, mint a dezorganizált termelés megszervezése, beindítása, az ország nyersanyaggal való ellátása, az inflációs veszély elhárítása, a forint értékállandóságának megőrzése, nem is beszélve arról a sokrétű feladatról, amellyel az államvezetésnek és a dolgozó tömegeknek meg kellett birkózniuk, hogy az országban rend, nyugalom legyen és az építőmunka tervszerű ütemben folyjék. Ha figyelembe vesszük, hogy az állami ipar 1957. évi tervét 10 százalékkal túlteljesítette, — amihez meg kell jegyezni, hogy bár a terv az előző évekénél lazább volt, de ennek ellenére igen nagy jelentőségű eredmény; — hogy ezen belül szénből, villamosenergiából, hengerelt áruból, huta-alumíniumból, téglából, cementből,