Országgyűlési napló, 1953. II. kötet • 1956. július 30. - 1958. szeptember 26.

Ülésnapok - 1953-44

2329 Az Országgyűlés 44. ülése 1958. évi január 28-án, kedden. 2330 meglátja. Ilyen emberekkel van sokszor dolgunk és ezt kellő módon kell értékelni. Ismétlem, nem akarok itt úgynevezett expozét, miniszterelnöki programbeszédet tartani, nincs rá szükség, mert száz százalékig egyetértek azzal, amit Kádár elvtárs mondott a múltról és azzal is, amit a jövőre vonatkozóan mondott. Mégis van egy kérdés, amelyről Kádár elvtárs is beszélt válaszában, én is szükségesnek tartom azonban, hogy erről megemlékezzem. Ez a mi viszonyunk a Szovjetunióhoz. Ez nemzeti létünknek, függetlenségünknek, fejlődésünk garanciájának alfája és ómegája. Irodalomszerető ember vagyok, a történelmet is meglehetősen ismerem. Tudom, hogy a kis népek nehéz helyzetekben mindig mindenféle erőkhöz, sokszor elképzelt erőkhöz fordulnak, segítségért fohászkodnak, hogy a nehézségből kikerüljenek. Emlékszem, hogy a költők, a nagy költők, az igazi nagy költők, nem azok, akik 5—6 éven belül változtatják nézeteiket és akik 6 évvel ezelőtt himnuszokat zengettek valakiről, hat év múlva pedig sárral dobálják be, hanem a nagy költők, akik a nemzet érzéseit fejezik k-i, akik előre tudnak látni, van történelmi szemléletük, mindig, minden időben tudták, hogy kiktől kell segítséget kérni. Mi most a szocializmus századában vagyunk, ahol a materialista világnézet egyre jobban terjed, győz és nagyobb embertömegeket befolyásol. Százhúsz esztendővel ezelőtt a nagy magyar költő, aki nagy volt, magyar volt és költő volt, Petőfi, aki nem alapokból élt és alkotóházakban termelt (Derültség.), hanem az országúton gyalogolt mezítláb és úgy is tudta szeretni hazáját és népét, — akkor nem a szocializmus kora volt, sok volt még a miszticizmus stb. — egy nagyon szép verset írt. Az a címe: A magyarok istene. Én ezt a verset gyerekkoromban tanultam meg és ma, amikor a felszabadulás óta a Szovjetunió segítő, támogató kezét érzem, természetesen más vonatkozásban és más tartalommal, gyakran jut eszembe ennek a zseniális nagy költőnek, hazafinak, a világforradalom lantosának, a proletárinternacionalizmus előfutárjának ez a verse, amelyben azt mondja: Az idők, a népek éktelen viharja Elfújt volna minket, mint egy porszemet. De ő szent palástja szárnyát ránk takarta Es tombolt a vihar, de csak fejünk felett Ez ma a Szovjetunió, elvtársak! (Nagy taps.) Köszönöm az ország legmagasabb törvényhozó testületének irányomban megnyilvánult bizalmát, a párt, a kormány, az Elnöki Tanács bizalmát. Igyekezni fogok ennek a bizalomnak megfelelni. Arra, hogy ugyanaz fog történni, az lesz a politika, az lesz az irány, mint már mondottam, a garancia a mi ideológiai egységünk, de garancia az is, hogy abban a történelmi szerencsében részesültem, hogy 41 esztendő alatt négy polgárháborúban tudtam harcolni a kommunizmus eszméiért és azt hiszem, ez eléggé megedzett, hogy a hátralevő 50—60 esztendőben (Élénk derültség és taps.) ne térjek le erről az útról. Ismétlem, köszönöm a bizalmat, igyekszem megszolgálni és igyekezni fogok úgy dolgozni, hogy szocializmust építő hazánk nagyobb lépésekkel haladjon ezen az úton, amelyet a történelmi dicsőséget és érdemet jelentő Kádár kormány idején megkezdtünk. (Hosszantartó, nagy taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Következik az 1958. évi népgazdasági terv ismertetése. Kiss Árpád elvtársat, az Országos Tervhivatal elnökét illeti a szó. KISS ÁRPÁD: Tisztelt Országgyűlés! A Magyar Szocialista Munkáspárt és a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány gazdaságpolitikai célkitűzései alapján elkészült a népgazdaság 1958. évi terve. A terv megalapozásában nagy szerepe van az 1957. évi gazdasági eredményeknek. 1957-ben — amint erről Kádár elvtárs részletesen beszámolt — gazdasági eredményeink alapját a párt és a kormány helyes politikája, a szocialista tábor — mindenekelőtt a Szovjetunió baráti segítsége és az adta meg, hogy dolgozó népünk támogatta a párt politikáját. A szocialista tábor önzetlen baráti segítsége lehetővé tette, hogy áthidaljuk azt a súlyos helyzetet, amely népgazdaságunkban az ellenforradalom okozta termeléskiesés következtében állt elő. Ha a gazdaság helyreállításában csak saját erőinkre támaszkodhattunk volna, rendkívül mélyre zuhant volna az életszínvonal és az ellenforradalom által okozott károk megszüntetése, a termelés korábbi méreteinek visszaállítása megfeszített munka mellett is csak több év alatt vált volna lehetővé. A Szovjetunió és a szocialista országok nyersanyag- és áruszállításai megadták a lehetőséget, hogy az ipar termelését gyors ütemben az ellenforradalom előtti színvonalra emeljük, és a foglalkoztatottságot, valamint a lakosság áruellátását biztosítsuk. A Szovjetunió által nyújtott segítség felhasználásával, dolgozó népünk erőfeszítéseivel 1957 végére olyan gazdasági helyzetet teremtettünk, amely kedvező alapot ad a népgazdaság további fejlődéséhez is. Ma már elmondhajuk, hogy túljutottunk az ellenforradalom okozta gazdasági hullámvölgyön és ráléphetünk a népgazdaság fejlesztésének normális útjára. Az ipari termelés 1957 végén meghaladta az 1956 első háromnegyed évének színvonalát és magasabb volt az 1955. évinél is. Gazdasági eredményeinkben nagy szerepe van annak, hogy H párt és a kormány intézkedései kedvező alapot teremtettek a mezőgazdasági termelés növelésére, 1957-ben az átlagosnál jobb mezőgazdasági termést takarítottunk be. A kötelező begyűjtés rendszerének eltörlése nem okozott fennakadást, a lakosság élelmiszerellátását a felvásárlási rendszer mellett is biztosítani lehetett. A gazdasági konszolidáció üteme a tervezettnél jóval gyorsabb volt és így a terv végreI hajtása közben további tartalékok tárultak fel: 1958-ban a népgazdaság egyensúlyát lényegéi ben saját erőinkre alapozva biztosítjuk. 1957