Országgyűlési napló, 1953. II. kötet • 1956. július 30. - 1958. szeptember 26.

Ülésnapok - 1953-44

2323 Az Országgyűlés 44. ülése 1958. évi január 28-án, kedden. 2324 rokkal szemben; nem volt nekik könnyebb dolguk, mint azoknak az embereknek, akik a kormányon belül lényegében ugyanazt tették. És ez közös a cselekvésben és közös a helytállásban. Nekem válaszolnom kellene, de hogy tudok válaszolni arra, hogy kapjanak-e kitüntetést a kormánytagok, vagy ne kapjanak. (Derültség.) Megmondom őszintén, hogy azok a vélemények, amelyekkel mi a munkánk során találkozunk, s ezek közé a jelek közé tartozik az is, hogy két képviselőnek is eszébe jut kijelenteni — nem mi kértük Dinnyés képviselőt, hogy javasolja —, hogy kitüntetést kellene adni a mi számunkra, ez számunkra a legnagyobb emberi kitüntetés. (Hosszantartó, nagy taps.) A kérdést magát pedig — ezúttal ajánlom —, hogy a kormány megkerülésével valahogy intézzék el azok a szervek, amelyekhez ez tartozik. (Derültség.) Még két személyi kérdésről. Ezt a személyi átszervezést mi már szombaton tárgyaltuk, természetesen a Minisztertanácsban is. Az utóbbi napokban én már vagy három helyen hallottam sok embertől, hogy sikert, jó egészséget kíván j az új munkámhoz. Itt valami félreértést szeret- j nék tisztázni, mert — hogy munkáskifejezéssel | éljek — eddig is végeztem én a másik munkát is, napi két műszakban dolgoztam. (Derültség.) Most arról volna szó, hogy legalább nagyjából égy műszakra térjek át én magam is (Derültség.) és azon a területen a Központi Bizottság titkáraként — hasonló problémáról van szó Kállai elvtársnál is — többet és jobbat tudjunk adni, mint amit eddig adtunk. Ügy hogy ne az új munkához kívánjanak sikert, hanem a régihez. Münnich elvtársról: én azt hiszem, hogy Münnich elvtárs tiltakozott volna a leghatározottabban az ellen, hogy én itt előadást tartsak az ő életéről. Münnich elvtárssal kapcsolatban a helyzet az, hogy bizonyos, intrikára és féltékenységre hajlamos emberek gondoskodtak arról, hogy sok évtizedes távollét után még a felszabadulás után se élhessen itthon és ne tevékenykedhessék itthon. De egyébként azt hiszem, mindenki tudja, hogy már az első világháború időszakától kezdve a munkásmozgalom harcosa, méghozzá olyan, aki mindig azokon a területeken volt, ahol fegyverrel folyt a harc. Amikor tavaly tavasszal a Szövietunióban jártunk, ott emlegették, hogy az uráli partizáncsoportokban 1918-ban az ellenforradalmárok ellen Münnich elvtárssal együtt harcoltak. (Nagy taps.) Azután ismeretes, hooy a spanyol háborúban részt vett a haladás oldalán. Kevésbé ismeretes, hogy a második világháború időszakában katonai munkán is dolgozott és fronton is harcolt a Hitlerfasiszták ellen. 1919-ről nem beszélek, azt majd Révész elvtárs előadja. (Derültség.) De nem is folytatom tovább. Talán inkább arra utalok, hogy mi, akik ott voltunk abban a kormányban 1956-ban, amikor elsején és másodikán láttuk, hogy egy új kormány kell, szakítani kell az árulással, a kezdeményezők között, ha ilyesmiről kell vagy lehet beszélni, Münnich elvtárs mindenesetre az első emberek között volt, és kevés híján ő lett akkor a miniszterelnök. Ezt most el is árulom, mint belső műhelytitkot. Münnich elvtárs volt az, aki azt ajánlotta, hogy én vegyem kezembe mint miniszterelnök a dolgok intézését, abból kiindulva, hogy ő hosszú időn keresztül nem volt itthon és az emberek nem ismerik annyira az állásfoglalását és cselekedeteit. Hát most már ismerik és bízzanak, s bízhatnak is benne. Utoljára azt kérem az Országgyűléstől — megköszönve, hogy jelentésemet elfogadták, legalábbis a felszólalók —, hogy nyújtson a kormánynak ugyanolyan támogatást a jövőben is, mint eddig, mindnyájunknak, de most már a széles és nagy családra gondolok, mindazokra, akik egyetértenek a szocializmus és a béke védelmében, hogy dolgozzunk együtt közös erőfeszítéssel és jobban, mint eddig. A vita ugyanis olyan volt, hogy a jó dolgokról beszélt, de azért mi tudjuk, hogy a kormány tevékenységét még lehet javítani és kell, és fogjuk is javítani. Dolgozzunk együtt, s az eredmények nem fognak elmaradni. Régebben nagyon sokat prédikáltak, néha alappal, néha csak úgy a levegőben a nemzeti összefogásról és a nemzeti egységről. Állítom, hogy a nemzeti összefogás és a nemzeti egység Magyarországon létezik és mindazokban a dolgokban, amelyekről mi itt második napja tárgyalunk, meggyőzően kifejezésre jut. Ezt a nemzeti egységet erősítsük, ennek a nemzeti egységnek óhaját és kívánságát valósítsa meg a vezetésben a" kormány, amelynek célkitűzése a szocializmus vívmányainak megvédése, a szocialista társadalom továbbépítése és. a harc a tartós békéért. (Nagy taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Következik a határozathozatal. Kérdem az Országgyűlést, hogy a Minisztertanács beszámolóiát tudomásul veszi-e, és helyesli-e, hogy a Minisztertanács a további munkáját a beszámolóban ismertetett célkitűzések szerint folytassa? Aki tudomásul veszi, egyetért vele, szíveskedjék kézfelemeléssel szavazni. (Megtörténik.) Van-e valaki ellene? (Nincs.) Megállapítom, hogy az Országgyűlés egyhangúlag tudomásul veszi a Minisztertanács beszámolóiát, és helyesli, hogy a Minisztertanács munkáját a beszámolóban ismertetett célkitűzések és elvek szerint folytassa. Felteszem a kérdést Dinnyés Laios képviselőtársunkhoz, hogy a kitüntetésekkel kancsolatban előtéri esztett javaslatára adott válasszal egvetért-e? (DINNYÉS LAJOS: Kormányon kívül!) (Derültség.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! A Népköztársaság Elnöki Tanácsától javaslat érkezett az Országgyűléshez. Felolvasom : „Tisztelt Országgyűlés! A forradalmi munkás-paraszt kormány megalakulása óta feladatainak ellátása során helyreállította az ország alkotmányos rendjét, biztosította a magvar dolgozó nép békés, alkotó munkáiénak feltételeit és megvédte hazánk függetlenségét az imperialista beavatkozási kísérletekkel szemben.