Országgyűlési napló, 1953. II. kötet • 1956. július 30. - 1958. szeptember 26.

Ülésnapok - 1953-43

2267 Az Országgyűlés 43. ülése 1958. évi január 27-én, hétfőn. 2268 Általában érvényesítettük és teljes mérték­ben érvényesíteni fogjuk azt a szemléletet, amely minden párttagot éberségre kötelez a rend­szer ellenségeivel szemben, ugyanakkor annak megértésére is, hogy az állampolgári jogok tekin­tetében párttag és pártonkívüli azonos helyzet­ben van. Annak megértésére neveljük párttagsá­gunkat, hogy a párt sorain kívül lehetnek és vannak állampolgárok százezrei és milliói, akik a népi demokratikus hazának teljes megbecsü­lést érdemlő hűséges állampolgárai. A párt minden tagjának gondolkodásá­ban a legerősebb meggyőződéssé kívánjuk erő­síteni azt a nézetet, amely a dolgozó tömegekbe, vetett rendíthetetlen hitet fejezi ki. Ennek a tömegekbe vetett jogos bizalomnak példá­jaként hadd említsem meg a munkásőrséget. Olyan időszakban, amikor még sokan kételked­tek ennek helyességében, fegyvert adtunk a dol­gozó munkások, parasztok, alkalmazottak, értel­miségiek többtízezres tömegének kezébe, hogy segítsenek a népi hatalom alkotmányos rendjét védelmezni, és mint a gyakorlat ez esetben is be­bizonyította, a dolgozó tömegekbe vetett bizalom nemcsak elengedhetetlen, hanem jogos is. A munkásőrségbe tömörült tízezrek között egyet­len ember nem akadt, aki fegyverét a népi hata­lom ellen fordította volna, ellenkezőleg, kivétel nélkül mindnyájan, külön-külön és együttesen annak hűséges és szilárd védelmezői. (Nagy tops.) A forradalmi munkás-paraszt kormány poli­tikai irányvonala azonban nemcsak és nem kizá­rólag a párt Központi Bizottságának irányvonala, hanem irányvonala ez a párt által összefogott és vezetett Hazafias Népfront mozgalomnak is, a szakszervezeteknek is, az ifjúsági és női dolgozó tömegeknek is. Mi, a kormány tagjai, mindvégig élveztük és köszönjük az Országgyűlés és az Elnöki Tanács támogatását, és ez azt is jelentette, hogy a kor­mány irányvonala egyúttal a magyar nép leg­főbb szuverén testületének, Magyarország tör­vényhozó házának, a magyar Országgyűlésnek, az Elnöki Tanácsnak is irányvonala. De a mi kormányunk irányvonala — állíthatjuk — a ma­gyar dolgozók millióinak irányvonala. Sokféle formában kifejezték a tömegek, nem utolsósor­ban a munka és az alkotás tetteivel, hogy a kor­mány irányvonalát saját politikai irányvonaluk­nak tekintik. De bátran kijelenthetem azt is, hogy kormányunk politikai vonala történelmileg is megfelél a* magyar dolgozó nép irányvonalá­nak, amely csaknem negyven esztendővel ezelőtt a szocialista forradalom útjára lépett és negyven < sxtendőn át a külső és belső ellenséggel szem­ben váltakozó szerencsével, de szakadatlanul a szocializmus ügyéért küzdött. (Nagy taps.) Tisztelt Országgyűlés, Kedves Elvtársak! frgy érzem, jogosan mondhatom, hogy kormá­nyunk az ellenforradalmi támadás által súlyos veszélybe döntött Magyar Népköztársaságot, a m agyar dolgozó nép tömegeire támaszkodva, a Szovjetunió által vezetett szocialista országok tá­mogatásával sikerrel megvédelmezte és az elmúlt 15 hónap alatt alkotmányos rendjét helyreállítva, az élet folyamatát normális medrébe visszavezet­°RSZAGGYÜLESI ÉRTESÍTŐ te. Most a kormányzás előtt döntően a normális élet megoldást váró, valamivel könnyebb, de ugyanakkor sokrétűbb és bonyolultabb kérdései állnak. Az a meggyőződésünk, hogy a kormány vo­nala helyes, a feladatok megoldására alkalmas. | Politikai és gazdasági tervünk van, és most e | tervek valóraváltásához a kormányzati szervek munkájának további javítása mellett döntően az szükséges, hogy az összes társadalmi erők ós az egész nép aktív támogatását biztosítsuk az eddiginél is magasabb fokon. Az egész társadalom aktív támogatásának magasabb fokra emelését kívánjuk előmozdítani azzal a javaslatunkkal is, hogy szervezzük át a kormány vezetéséi. Javasoljuk, hogy Kállai elvtársat és engem í mentesítsenek jelenlegi mindennapi elfoglaltsá­| got jelentő kormányfunkcióínktól, hogy a párt Központi Bizottsága titkáraiként^ tudjunk haté­konyabban dolgozni. Ugyanakkor, amennyiben az Országgyűlés megtisztel bennünket bizalmá­val, az államminiszteri funkcióban továbbra is közvetlenül akarunk segíteni a kormányzati munka politikai vezetésében. A miniszterelnöki tisztségre általunk java­solt Münnich elvtársat, a miniszterelnök első he­lyettesének tisztségére javasolt Apró elvtársat és a művelődésügyi miniszter tisztségére javasolt Benke elvtársnőt gondolom nem kell az Ország­gyűlésnek külön bemutatni. Köznonti Bizottsa-' gunknak, a forradalmi munkás-paraszt kormány tagjainak, a Hazafias Népfront elnökségének és; az Elnöki Tanácsnak teljes bizalmát bírják, ami­hez én — mivel éppen szónál vagyok — azt fűz­hetem hozzá, bár szavazati jogom nincs, hogy személyileg fenntartás nélküli bizalommal va­gyok irántuk. (Nagy taps.) Tisztelt Országgyűlés, Képviselő elvtársak! Kormányunk fő irányvonala a 15 hónap alatt semmit sem változott és a jövőben is ugyanaz marad, ami eddig volt, sőt reméljük, szilárdulni fog. Ha mi valamennyien és a dolgozó tömegek t a kellő támogatást megadják ehhez a. politiká­hoz, bizonyos vagyak benne, hogy kormányunk „ következő beszámolója az Országgyűlés előtt még több és nagyobb eredményekről adhat számot, mint a mai beszámoló. Kérem a tisztelt Ország­gyűlést, a Képviselő elvtársakat, vegyék tudomá­sul jelentésemet a kormány nyolchónapos mun­kájáról. (Hosszantartó, lelkes, ütemes taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Javaslatot teszek legközelebbi ülésünk idejére és napirend­jére. Javasolom, hogy az Országgyűlés legköze­lebbi ülését holnap, január 28-án délelőtt 10 i kezdettel tartsa, s annak napirendjére tűzze ki: 1. A Minisztertanács beszámolója feletti vitát, 2. Az 1958. évi népgazdasági*terv ismerteté­sét. A napirendre tett javaslatot elfogadja az Országgyűlés? (Igen.) Az Országgyűks a napirendi javaslatot el­fogadta. Az ülést bezárom. (12,54) 164

Next

/
Thumbnails
Contents