Országgyűlési napló, 1953. II. kötet • 1956. július 30. - 1958. szeptember 26.

Ülésnapok - 1953-42

2239 Az országgyűlés 42. ülése 1957. évi december 21-én, szombaton. 224Ü köztük főként a budapesti statisztikai igazgatóság adataiból megközelítően hü képet lehet kapni. A rendelkezésemre bocsátott adatok szerint állandó és ideiglenes jelleggel 1956-ban 75 000, az 1957 januárjától októberéig terjedő időszakban 116 000 új lakos jelentette be magát, nem számítva a 16 éven aluliakat, akik külön bejelentő lapot nem állítanak ki. Ezek a nagy számok nem tartalmazzák a természetes szaporulatot sem. Mindezt összevetve el kell fogadnunk annak a számításnak a helyességét, amely szerint Budapest lakosainak száma a kétmillió főt is meghaladja. Ügy vélem, nehezen lehetne találni a világon még egy olyan országot, ahol a lakosság egyötöde, illetve körülbelül 25 százaléka már a fővárosban tömörül. A főváros túlzsúfoltsága ma már nemcsak megnehezíti társadalmi, gazdasági és művelődési feladatok eredményes <eüátását, hanem igen sok esetben lehetetlenné is teszi. Budapest főváros sem a lakások, sem intézetek és intézmények tekintetében nincs kétmillió lakosra méretezve. Ennek következtében ez a soha nem képzelt arányú népesedés bénítólag hat a közlekedésre, komoly bonyodalmat okoz a villannyal, a vízzel, a gázzal való ellátásiban, az egészségügyi szolgáltatásokban. Egyre nehezebbé válik az amúgy is megnövekedett kulturális igények kielégítése is. Kevésnek bizonyul a tantermek száma, s ez akadályozza a nevelőmunka kibontakozását. A lakosság számának túlzott méretű növekedése különösen a lakásviszonyok megjavítása terén érezteti hatását. Bár a kormány jelentős erőfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy a lakásviszonyok megjavuljanak, ennek ellenére a lakás iránti igények kielégítését még a teherbíró képességet messze meghaladó erőfeszítések mellett sem remélhetjük. Itt kívánom megjegyezni; igen gyakori az az eset, hogy a vidékről feljövök valamilyen elhagyott, vagy magántulajdonban levő, lakásra nem alkalmas helyiségbe, például mosókonyhába költöznek be. Ilyen körülmények között lakva nyújtják be lakásigényeiket, ennek következtében hátráltatják kerületeink állandó lakosságának két-nárom éve fennálló jogos lakásigényeinek kielégítését, mert az érvényes kormányrendelet szerint — mint romos, életveszélyes, vagy egészségtelen körülmények között lakók — elsőbbségi igényt szereznek. A lakosság számának növekedése nagy erőfeszítést igényel a közrend-védelem terén- is. Mindezeket összefoglalva: a főváros lakosságának ez a túlgyors ütemű népesedése — az ország összlakosságának, s a főváros fejlődési lehetőségeit tekintve — egészségesnek egyáltalán nem nevezhető, sőt komoly veszélyeket idézhet elő. A lakosság számának ilyenarányú emelkedését — megítélésem szerint — nem indokolja az üzemek fejlődése. Ezért képviselőtársain! és a magam nevében azt kérdezem a kormánytól: mit szándékozik tenni a főváros további túlnépesedésének a megakadályozására? ELNÖK: Az interpellációra Biszku Béla belügyminiszter válaszol a kormány képviseletében. ORSZÁGGYŰLÉSI ERTESlTÖ BISZKU BÉLA belügyminiszter: Tisztelt Országgyűlés! A Dóra képviselő által előadott kérdés sokkal bonyolultabb, mint a várossá nyilvánítás kérdése, amelyet Mihályfi képviselő terjesztett elő, és amelyre Münnich miniszterelnökhelyettes válaszolt. A kormány nevében Budapest lakossága nagymértékű növekedésének megakadályozásával kapcsolatban a következő választ adom: Először is — mint megoldatlan dolog — a kérdés létezik. A kormány • ismeri az interpellációban elmondottakat, és ezért foglalkozunk a kérdés megoldásával. A Fővárosi Tanácsnál és a parlamentben — amint az interpellációból kiderült — máris foglalkoztak a helyzet megismerésével. Gondosan mérlegelni kell a megoldás lehetőségét, és ha szükséges, kormányintézkedésekkel be kell avatkozni. Sokan felvetették már itt az elvtársak előtt, amikor ezzel a kérdéssel foglalkoztak, hogy szükséges megfontolni a letelepedési rendszer visszaállítását, mert ezzel a kérdés megoldódik. Sajnos, a valóságban nem így van. önmagában a letelepedési rendszer, vagy a letelepedés engedélyhez kötése nem látszik célszerűnek és nem oldja meg a kérdést. Nem azért, mert óvakodunk az adminisztratív lépésektől, hanem mert annakidején, amikor létezett ilyen rendszer és ilyen engedély, nem jelentett megoldást. Erről van elég széleskörű tapasztalatunk. Az ideiglenes lakhatási engedélyre vonatkozó rendelet hatályon kívül helyezése előtt — körülbelül 200 000 felé közeledett azoknak a száma, akik ideiglenes lakhatási engedéllyel laktak a fővárosban. Ezek a rendelkezések az állampolgárok egyrészét jogtalanul sújtották, családokat szétszakítottak, nem beszélve arról, hogy ez a kérdés a hivatalnokok tömegét foglalkoztatta. 1953. január 1-tőTszámított három és fél év alatt — ahogy ellenőriztük — a tanácsoknak és a rendőrségi szerveknek 120 000 letelepedési és mintegy 1 200 000 ideiglenes tartózkodási engedély iránti kérelemmel kellett foglalkozniok. A problémának társadalmi és gazdasági gyökere van. Igaza van Dóra elvtársnak: talán nincs még egy olyan főváros, ahol az ipar olyan mértékben lenne koncentrált, mint Budapesten. Jelenleg is az ipar 52 százaléka van Budapesten. Tartós megoldást tehát az ipar területi elhelyezésének változása jelenthet és fog jelenteni. Bizonyos intézkedések azonban rövid időn belül — a kormány véleménye szerint is — tehetők és teendők. Ezeket a fővárosi tanácsnak, az iletékes kormányszerveknek ki kell dolgozniok,- hogy meggátoljuk az indokolatlan és nagyméretű beözönlést és csökkentsük fővárosunk ezzel járó túlzott megterhelését. Nézetem szerint célszerű megvizsgálni a dolgot a munkavállalás oldaláról is, hogy a fővárosban már régebben lakók előnyben részesüljenek azokkal szemben, akik mostanában felköltöznek. Véleményünk szerint azonban ezt is nagyon figyelmesen kell kezelni. A lakáskiutalásoknál is ajánlatos figyelembe venni bizonyos megkülönböztetést, amiről beszélt az interpelláló képviselő is. A tanácsoknak, társadalmi szerveknek ugyancsak foglalkozniok kell a falun élő embe161