Országgyűlési napló, 1953. II. kötet • 1956. július 30. - 1958. szeptember 26.

Ülésnapok - 1953-42

2213 Az országgyűlés 42. ülése 1957. évi december 21-én, szombaton. 2214 tek hatása, nemkülönben a rendőrség szakmai fejlődése is a törvényesség fokozása és megszilárdítása irányában hatott. A rendőrség már maga is igényli az ügyészi felügyeletet "és segítséget. Ezzel eljutottunk ahhoz a ponthoz, hogy a szocialista törvényesség mindkét oldalának biztosítása érdekében ügyészeink a rendőrséggel karöltve további hathatós lépéseket tehetnek. Egyes rendőrök részéről észlelhető törvénysértések és túlkapások esetén a rendőri parancsnokokkal egyetértésben a legkeményebbéin és leghatározottabban felléptünk és ezután is fellépünk. A rendőri munkát az elkövetkezendő időkben törvényesség szempontjából abban a vonatkozásban kell javítani, hogy az eljárás alá vont állampolgárok ügyeiben a terhelő és súlyosbító körülmények mellett a mentő és enyhítő körülmények tisztázása is egyenlő mértékben a Bp. 3. §-ának megfelelően történjék. Ehhez az ügyészség a maga részéről minden jogi támogatást megadott, s a jövőben is meg fog adni. Amint a bevezetőben már utaltam rá, az ellenforradalmi demagógia egyik kedvenc jelszava volt a törvénysértések emlegetése. Ám a vizsgálatok befejezése után kiderült, hogy a korábbi ügyek túlnyomó többsége megalapozott, és törvényes volt az eljárás maga is. A múlt évben elhangzott beszámolóban megjelölt számokon túlmenően 1957 novemberéig a Legfőbb Ügyészség 3012 olyan politikai elitélt ügyét vizsgálta felül, akiket tavaiv október előtt ítéltek el és akik felülvizsgálatot kértek. A vizsgálat során csupán 399 személy esetében tettem előterjesztést teljes rehabilitációra, mert az újabb vizsgálat is törvényesnek találta a lefolytatott eljárásokat. Ezzel a felülvizsgálat befejeződött. A régi hibák közül az egyik legsúlyosabbat az útból elhárítottuk, bebizonyítva, hogy voltak ugyan törvénysértések, de távolról sem olyan mértékben, amint azt az ellenségeink felnagyították. A fiatalkorúak ügyeivel való foglalkozás változatlanul ügyészi munkánk egyik legfontosabb területe. Az ellenforradalom ifjúságunkat sem hagyta érintetlenül, sokakat megzavart téveszméivel, sőt egyeseket Népköztársaságunk elleni bűncselekmények elkövetésébe is sodort. Leginkább mozgolódtak természetesen az osztályellenséges elemek gyermekei. Ezeknek politikai természetű bűncselekményei száz százalékkal haladják meg az egyéb bűncselekménvekben szereplő osztályidegen származásúak számát. Meg kell állapítanunk azonban, hogy a fiatalkorúak bűnözési helyzete az ellenforradalmat követően nem mutat rosszabbodást. A jelen állapot azonban még mindig nem kielégítő, a fiatalkorúak bűnözése terén komoly leküzdési feladataink vannak. Főleg arra van szükség, hogy a bűnözés megelőzése érdekében dolgozzunk ki hathatós intézkedéseket, mozgassuk meg az állami és társadalmi apparátust és az Országos Gyermek- és Ifjúságvédelmi Tanács irányításával hassunk oda, hogy a fiatalkorúak helyzetét mindenki szívügyének tekintse. Ebben az irányban folynak kezdeményezések és remélhetőleg az eredmények is hamarosan meg fognak látszani. Nehézség mutatkozik még a javító-nevelésből és a börtönökből a társadalmi életbe visszakerülő fiatalkorúak utógondozásával. Itt is szükság van arra, hogy az ügyészi és bírói apparátus megkapja az állami és társadalmi szervek eddiginél fokozottabb segítségét. El kell érni, hogy a fiatalkorúak és a fiatalság helyzetével való foglalkozás, az ellenforradalmi helyzet által felvetett nehéz problémák következményeként történt háttérbe szorulása után ismét elsősorban a szülők, majd az állami és társadalmi szervek, valamint a bíróság és ügyészség tevékenységének homlokterébe kerüljön. Az eddiginél jobban kell törődniük gazdasági vezetőinknek azzal, hogy az üzemek és vállalatok területén a fiatalkorúak védelmét szolgáló intézkedések maradéktalanul érvényesüljenek. E vonatkozásban még sok hiányosság van, hiányosak például a kötelező orvosi vizsgálatok, nem mindig tartják be a foglalkoztatással kapcsolatos tiltó rendelkezéseket, stb. Számos ilyen és ehhez hasonló terület van, ahol ügyészi, bírói és rendőri apparátusunk számít az állami és gazdasági szervek komoly támogatására, segítségére. Jelentős eredmények kiindulópontja lehetne, ha sikerülne megfelelően megoldani a 14—16 év közötti és magasabb tanulmányokat nem kezdő fiatalok módszeres foglalkoztatását is. . Tisztelt Országgyűlés! Az ellenforradalom szétkergette a termelőszövetkezetek egy részét is. Csáky szalmája lett a közös, amely gyorsan talált illetéktelen gazdát. Az a nagyösszegű támogatás, amely mind élő. mind holt felszerelésben segítette a falu szocialista szektorát, 1919 véres emlékeit felidézően, meglepően gyorsan feltámadó földbirtokosok és jegyzők, kulákok és főszolgabírák nyomására a horthy-„kisgazdák" kezére került, ez lett a sorsa a tagosított földnek, amelyet azonnal tagokra téptek az „ősi föld" haladásellenes jelszavával. Milliós értékű termelőeszközök jutottak az előbukkant kizsákmányolók kezére és vették meg azokat jó, vagy rosszhiszemű szerzők, birtokukban tartva hónapokon keresztül. Nemcsak a fejekben, hanem a tulajdoni helyzetben is nagymértékű zavar keletkezett. Ennek gyors és erélyes megszüntetését a közelgő tavaszi munka is sürgette. Az ügyész jelentkezése ösztönzően és bátorítóan hatott az ellenforradalomtól megfélemlített helyi vezetők munkájára. Kiadott utasításra az ügyészi intézkedésekben előtérbe helyeztük a büntetőjogon kívül eső megoldásokat és a büntetőjog eszközeit csak utolsó esetben engedtem igénybe venni. Ezek az intézkedések, melyekkel egyetértettek a helyi politikai és tanácsi szervek, egyrészt arra irányultak, hogy a tanácsi szervek tevékenységének törvényességét biztosítsák, másrészt közvetlenül elősegítsék az elhurcolt tárgyak mielőbbi visszavitelét. A befutott jelentések szerint az ügyészségek általában még a büntető feljelentések megtétele előtt igyekeztek az arra érdemes ügyeket kiválasztani. Ezáltal elérték azt, hogy büntetőjogi jellegti teendőik aránylag szűk körre szorítkoztak és csak olyan mértékűek voltak, hogy a kívánt célok elérését biztosítsák. így például az enyingi járásban csak egy, a székesfehérvári járásban csupán három ügyben került sor bün-