Országgyűlési napló, 1953. II. kötet • 1956. július 30. - 1958. szeptember 26.

Ülésnapok - 1953-42

2209 Az országgyűlés 42. ülése 1957. évi december 21-én, szombaton. 2210 közönséges bűncselekmények mögött is nem látni a politikumot. A társadalmi tulajdon védelmének fokozása érdekében újra fel kell éleszteni a társadalmi bíráskodás intézményét, amely az ellenforradalom előtt, rövid alkalmazása idején, eredményesnek bizonyult. A társadalmi bíráskodás a tapasztalatok szerint nagyon alkalmas arra, hogy egy-egy üzemen, vállalaton belül a társadalmi tulajdon ellen vétőket és megtévedt dolgozókat az üzem, vállalat dolgozói megbélyegezzék és ezzel nemcsak ilyen dolgozókat, hanem másokat is a társadalmi tulajdon elleni bűncselekmények elkövetésétől visszatartsanak és olyan légkört alakítsanak ki, hogy a társadalmi tulajdon sérelme szégyen és gyalázat legyen. Alapvető általános éberségi és állami fegyelem hiány is jelentkezik. A nemrégiben elfogott „vitéz" Molnár Lajos hivatásos bűnöző a szekszárdi Gyapjúbegyűjtő Vállalattól egymillió forint értékű csekket lopott. Molnár 1949 óta több alkalommal volt büntetve. Mivel már számos társadalmi tulajdon sérelmére elkövetett sikkasztás terhelte, elhatározta, hogy ,,új életet" kezd. Jelentkezett az egyik hatóságnál és azzal az átlátszó hazugsággal, hogy hadifogságból visszatérő személy, szóbeli bemondásra hazatérési igazolványt kapott. Ezen igazolvánnyal új néven munkakönyvet szerzett. Termelőszövetkezetben helyezkedett el és újból sikkasztott. Ezután munkakönyvében kijavította nevét és foglalkozását, majd elhelyezkedett agronómusként. Itt az ellenforradalom alatt szélsőségesen jobboldali magatartást tanúsított. Ezért internálták, ahonnan megszökött. Iratok híján ismét egy alsófokú hatóságnál jelentkezett és puszta szóbeli bemondásra újabb néven hazatérési igazolványt kapott. Ezzel munkakönyvet szerzett és elhelyezkedett a Gyapjúbegyűjtőnél. Egy jelentéktelen ügyben beidézték az ügyészségre, mire abban a hiszemben, hogy viselt dolgaira derült fény, munkahelyén, munkatársának íróasztalfiókjából kivette a páncélszekrény mindkét kulcsát, felnyitotta a páncélszekrényt és onnan magához vett egymillió forintról kiállított, előre aláírt és előre lepecsételt csekkfüzetet. (Zaj.) Ezzel még aznap két különböző postahivatalban előbb 250 000, majd Budapesten egy postahivatalban 200 000 forintot vett fel. Szökés közben fogta el a rendőrség. Nyilvánvaló/hogy itt nem egyes kiragadott véletlenek összeillesztéséről lehet beszélni, hanem olyan általános jellegű nemtörődömségről, amely tűrés esetén a társadalmi alapokat veszélyezteti. Az ügyben szereplő személyek, szervek munkatársai sorozatosan legelemibb éberségi kötelezettségüknek sem tettek eleget. Ilyen általános viszonyok mellett csakis a már elkövetett bűncselekmények rendőri üldözéséről lehet szó, de semmiképpen sem azok megelőzéséről. A minisztériumi vagy egyéb felsőbbség fellépésének hiánya vagy elernyedése visszavezethető arra az ellenforradalmi áldemokratizmusra is, amely még egyes állami szerveknél is fennmaradt. Az államapparátus, amely a felsőbb vezetés akaratának kötelezett végrehajtója, még mindig gyakorta vitázik a legfrissebb állami rendeletekkel; nem tartja azokat elég osztályérdekűnek. Ez a kérdés szektás oldala. A revizionista — burzsoá oldal a rendelkezések tompítására, jobbra hajlítására törekszik. Mindkét törekvés egyaránt veszélyes, mindkettő alkalmas arra, hogy az államvezetés akarata két fokkal lejjebb már torz, nem ritkán ellenkező előjelű törést kapjon. A szektás és revizionista szemlélet a vezetést kétoldalról bírálva a lejáratás és gyalázkodás pontján összetalálkozik. A közömbösség elleni küzdelemben a pártra kell támaszkodni. A korrupció és spekuláció elleni harc adminisztratív része az igazságszolgáltatásra vár. Köztudott dolog, hogy főleg a kisiparosok, de a kiskereskedők száma is lényegesen növekedett. A kormány úgy vélte, hogy erre a lakosság közvetlen szükségletének kielégítése végett van szükség. Az egyébként helyes elgondolásra azonban a kisiparosok és kiskereskedők egy része rácáfolt. Az üzemekből ellopott anyag egy jó része ilyen kisiparoshoz vándorol, az szemérmetlenül magas árai miatt jól fizeti üzemi „kisegítőit", akik a bedolgozás, vagy „áruszerzés" fáradalmait az állami munkahelyen pihenik ki. A kiskereskedők egy része nagykereskedelmet folytat, felvásárló gárdával rendelkezik. Egyes kisiparosok pedig már attól sem riadnak vissza, hogy nagy nyereségüket és tőkeerejüket még bűncselekmény útján is növeljék. A fővárosban az ellenforradalmi károkozást kihasználva és az IKV egyes műszaki ellenőreivel összejátszva, olyan túlszámlázásokat eszközöltek, amelyek többszázezer forintos nyereséget biztosítottak számukra, a társadalmi tulajdont pedig hárommillió forint kár érte. Ez csak úgy vált lehetővé, hogy például ifj. Durdik István műszaki ellenőr, kisiparos apjának bevonásával olyan munkát is elszámolt, amely nem lett elvégezve és olyan épületeken, amelyek nem is léteznek a fővárosban. Császár Mihály műszaki ellenőr 20 kisiparostól 300 000 forint juttatást, Ágoston Ferenc műszaki ellenőr pedig szintén 300 000 forint juttatást fogadott el. Szem Antal, akinek Tatabányára érvényes kiskereskedői engedélye van, a lakosság ellátása helyett azzal foglalkozott, hogy Budapesten a Hámán Kató téri piacon minden külön engedély nélkül 10—20 mázsás tételben zöldséget és gyümölcsöt vásárolt fel, majd Tatabányán ellátta a gyümölcs- és zöldségkiskereskedőket, sőt még néhány állami vállalatot is. Nyilván az ilyen kisiparosok és kiskereskedők távol állnak attól, hogy a forradalmi munj kás-paraszt kormány által részükre meghatáro| zott feladatok megoldásában tevékenykedjenek. Spekulációs tevékenységgel találkozunk I egyes szövetkezetekben is, ahol befurakodott spekuláns elemek a szövetkezeteket saját harácsoló tevékenységük fedezésére használják fel ' cégérnek.