Országgyűlési napló, 1953. II. kötet • 1956. július 30. - 1958. szeptember 26.

Ülésnapok - 1953-29

1415 Az országgyűlés 29. ülése 1956. július 31-én, kedden. 1416 nács irányítása alá és termelési viszonyaik is I rosszabbak voltak a minisztériumi téglagyáraké­nál, mégis az elért határozott fejlődés azt igazolja, hogy a tanácsok és gazdasági szerveik képesek a minisztérium irányítása alatt működő vállalatok átvételére és — ami a fő — olcsóbb és eredmé­nyesebb üzemeltetésére. A Téglagyári Egyesülés felszámolása megyei szinten a jelenleg ott foglal­koztatott 70 főnyi létszámból mintegy 20—25 munkaerőt szabadítana fel. Hasonló esetekkel találkozunk a belkereske­delmi minisztérium által irányított vállalatok vonalán is. A Várpalotai Vendéglátó Vállalat ez év első negyedében közvetlenül a minisztérium felügyelete alatt működött. A vállalat összes rá­fordítása a forgalomhoz viszonyítva 31 százalék volt, ugyanakkor a tanácsi felügyelet alatt álló. leggyengébben működő Veszprémi Vendéglátó Vállalat első negyedévi ráfordítása is csak 22 szá­zalékot tett ki. A Várpalotai Vendéglátó Válla­lat a második negyedévben tanácsi felügyelet alatt, a ráfordítások arányát 31 százalékról 23 százalékra csökkentette. Amíg ez a vállalat mi­nisztériumi felügyelet alatt állt, a legutóbbi há­rom évben 6—8 igazgató, és ugyanannyi főköny­velő váltotta egymást. A vállalat /valamennyi jobb fizetésű dolgozója budapesti lakos volt és csak addig dolgozott a vállalatnál, amíg kapta a különélési díjat. Az állandó fluktuáció lehetet­lenné tette az együttműködést a helyi szervek­kel, aminek hátrányos kihatásait a fogyasztók érezték meg. A vendéglátó épületek tatarozását teljesen elhanyagolták, illetve a vállalat akkori vezetői a karbantartásra, tatarozásra rendelkezésükre bo­csátott összeget „megtakarították", amiért a mi­nisztériumtól jelentős összegű prémiumot is kap­tak. Mindez azt eredményezte, hogy a vállalat igen siralmas állapotban került a tanács kezelé­sébe. Az elmondott tények azt igazolják, hogy ta­nácsaink — meglevő hibáik ellenére is — képe­sek a területükön működő, s a lakosság közvet­len szükségleteit kielégítő vállalatokat irányítani, termelésüket olcsóbbá tenni és ezáltal is fokozni nemzeti jövedelmünket. Egyes minisztériumok meg nem értését mu­tatja, hogy a belkereskedelmi minisztérium ré­széről nem sok hajlandóság mutatkozik a Bala­ton környéki vállalatok leadására. A miniszté­riumi vállalatok megkülönböztetetten jobb áru­ellátása igen gyakran nemcsak a tanácsi válla­latokra, hanem a lakosságra nézve is sérelmes. Amíg például a Csemege Vállalat megyénkben levő két üzlete erre a negyedévre 300 kilogramm citromot kapott, addig a tanácsi kiskereskedelmi boltokra mindössze 20 kilogramm jutott. Igen sok volt a bürokratikus megkötöttség tanácsaink beruházási munkáinál. A sok közül egyetlen példát szeretnék kiemelni, a tapolcai nyolc tantermes általános iskola építkezésének történetéből. Az iskola tornatermének burkolása a költségvetésben parafa-linóleumból volt meg­tervezve, azonban a kivitelezői anyaghiány miatt nem tudta elvégezni a terv szerinti munkát. Mi­vel a kivitelező vállalat a tervező vállalattól külön szervezetben és más városban működik, I ennek az egy anyaghiánynak a rendezése, illetve más anyaggal való helyettesítése a tervező és kivitelező vállalat, a generál-vállalkozó és az al­vállalkozó, a minisztériumi és az alsóbb szervek között nem kevesebb, mint 29 levélváltást tett szükségessé, ami természetszerűleg növelte a költségeket és hátráltatta a beruházás megvaló­sulását. Ezzel a hiányossággal kapcsolatban a mi­nisztertanácshoz felterjesztett egyszerűsítési ja­vaslataink között javasoltuk, hogy a kisebb, úgynevezett limiten aluli beruházásoknál lehe­tőleg a kivitelező vállalat tervező-részlege vé­gezze a tervezést és a generál szerződésben együtt kössék meg a szerződést a tervezésre és a kivitelezésre. A beruházásokhoz hasonló megkötöttség gá­tolta tanácsaink önállóságát a költségvetési gaz­dálkodás terén is. A minisztertanács részéről máris folyamatba tett intézkedésektől vár­juk, hogy tanácsaink az eddiginél lényegesen na­gyobb önállóságot kapnak a beruházások és a költségvetési gazdálkodás terén, a tervezéstől a kivitelezésig. Tanácsaink a dolgozókkal napról napra érintkezve közelről ismerik azokat a problémá­kat, amelyek megoldását a lakosság tőlük várja. Tanácstörvényünk lehetőséget is adott arra, hogy a tanácsok rendeletalkotási jogukat gyakorolva eleget is tegyenek ennek a kötelezettségüknek. Ilyen rendezésre váró kérdés a balatonmenti üdülőhelyek igazgatási, ellátási, közlekedési, egészségügyi, kulturális stb. életviszonyainak problémája. A megyei tanács végrehajtó bizottsága, látva a kérdések rendezetlenségét, a különböző szer­vek és intézmények és főleg az üdülő dolgozók igényeinek kielégítése érdekében, balatoni ta­nácsrendelet-tervezetet dolgozott ki a kérdés­ben érdekelt Somogy megyei tanács végrehajtó bizottságával együttműködve. Bár a kidolgozott tanácsrendelet-tervezet már ez év elején tanács­ülés elé lett volna terjeszthető, a város- és köz­séggazdálkodási minisztérium észrevételt tett ennek tárgyalása ellen, azzal az indoklással, hogy még az idei nyaralási szezon előtt országos ér­vényű rendelkezéssel kívánják a megoldásra váró kérdéseket rendezni. Mindannyiunk előtt isme- » rétes, hogy ez a rendezés a mai napig sem je­lent még meg. A Balaton, szép hazánk egyik legértékesebb természeti kincse, egy egységet képez. Ma a Ba­laton partján két megye osztozik öt járással. Az egységes fejlesztés érdekében indokoltnak tartjuk, hogy a Balaton egész területe egy köz­igazgatási egység keretébe tartozzék és erre a küszöbön álló területrendezés során különös fi­gyelmet kellene fordítani. Szükségesnek tartjuk azt, hogy az a szerv, amely az egész Balaton feletti ügyeletet ellátja, a második ötéves terv­ben rendelkezzék megfelelő központosított hitel­fedezettel egy nagyobb arányú fejlesztés vég­rehajtásához, hogy Balatonunk nagy értékéhez mérten megfelelő környezettel, mindenféle igényt kielégítő ellátással álljon az egyre nö­vekvő számú bel- és külföldi vendégek rendel­kezésére.

Next

/
Thumbnails
Contents