Országgyűlési napló, 1953. II. kötet • 1956. július 30. - 1958. szeptember 26.

Ülésnapok - 1953-40

2105 Az országgyűlés 40. ülése 1957. zott és 99 százaléka a Hazafias Népfront jelölt­jeire adta le szavazatát. Megállapíthatjuk, tisztelt Országgyűlés, hogy a ibudapesti. megyei és megyei jogú városi ta­nácsok munikáiában az elmúlt félév során fej­lődés tapasztalható. A végrehajtó bizottságok jobban készítik elő a tanácsülések napirendjét és ennélfogva a ta­nácsülések vitái és határozatai sokkal konkré­tabbak. A tanácsok most már túlnyomó többsé­gükben a törvény előírásainak megfelelően meg­tartják ülé.stnket, megvitatják a végrehajtó bizottságok beszámolóit. Amíg az év elején az ellenforradalom utáni időben úgyszólván egyáltalán nem. addig az el­múlt félév során hét megyei, illetve megyei jogú városi tanács — köztük a fővárosi tanács — al­kotott összesen 10 rendeletet. Többek között a fővárosi tanács a főútvonalakon létesíthető üz­lethelyiségekről, a lakóbizottsáPokról: a Borsod és Zala megvéd tanácsok a legelőgazdálkodásról; a pécsi városi tanács a lakóházak házirendiéről; a debreceni városi tanács a víz- és gázszolgálta­tásról alkotott rendeleteket. Az említett tanácsrendeletek a törvényességi követelményeknek megfeleltek. A fővárosi, a megyei és a megyei iogú városi tanácsok figve­lemmel kíwérik az alájuk rendelt járási, városi és kerületi tanácsok joei aktusait s több eset­ben helveznek hatálvonkívül dlvan rendelete­ket, illetve határozatokat, amelyek felsőbb jog­szabállval ellentétben állanak. Szóvá akarom tenni azt a helves módszert, hogv az országgvűlési képviselő elvtársak az utóbbi időben mind gyakrabban részt vesznek a helvi tanánsok ülésein és tapasztalataik átadá­sával segítik a tanácsok munkáját s ezzel egv­ideiülecr mindjobban megismerik az államhata­lom helvi szerveinek problémáit. A helyi tanácsok munkájában, tisztelt Or­szággvűlés, azonban még sok tennivaló van ah­hoz, hogy maradéktalanul végrehajtsák az állam­hatalom és igazgatás helyi feladatait. Elsősorban növelni kell a tanácsok önállóságát, elő kell se­gíteni, hogy a helyi ügyek intézésébe vonják be a lakosság minél szélesebb rétegeit. Az elmúlt egy esztendő során láttuk, meg­ismertük öntudatos munkás- és paraszt-töme­geinket. Szilárd meggyőződésünk, hogy munkás­osztályunk szövetségben a dolgozó parasztság­gal felszámolja az ellenforradalom okozta káro­kat és a Magvar Szocialista Munkáspárt vezeté­sével céltudatosan halad a szocializmus építésé­nek útján. Tisztelt Országgyűlés! Az írásban bemutatott törvénverejű rende­leteken kívül, az elmondottakban kívántam be­számolni a Népköztársaság Elnöki Tanácsának munkájáról. ' Továbbra is minden erőnkkel azon leszünk, hogy munkánkkal erősítsük népi demokratikus államunk törvényes rendjét és ezzel elősegítsük népünk boldogulását. Kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy a be­számolót tudomásul venni szíveskedjék. (Taps.) ELNÖK: Felteszem a kérdést szavazásra: Az Országgyűlés a jelentésben és a beszámoló­ban foglaltakat jóváhagyólag tudomásul veszi-e? )i december 19-én, csütörtökön. 2106 Aki tudomásul veszi, szíveskedjék szavazni. (Megtörténik.) Van-e valaki ellene? (Nincs.) Megállapítom, hogy az országgyűlés a jelen­tésben és a beszámolóban foglaltakat egyhangú­lag tudomásul vette. Napirend szerint következik a külpolitikai beszámoló. Sebes István képviselőtársunk, külügymi­niszterhelyettes kíván szólni. SEBES ISTVÁN külügyminiszterhelyettes: Tisztelt Országgyűlés! A Magyar Népköztársaság külpolitikájában a nemzetközi helyzet alakulását tartja szem előtt. Mint szocializmust építő ország, külkap­csolatait, nemzetközi tevékenységét a minden országgal való normális kapcsolatokra törekvés, a béke megőrzéséért és az imperialista háborús készülődések elleni harc, valamint a szocialista tábor egysége és ereje fokozásának elve vezeti. Hazánkat a Szovjetunióhoz az őszinte test­véri szeretet fűzi, amely nem 1945-ben kezdő­dött. Az elnyomott magyar nép mindig remény­séggel tekintett a világ első szocialista államára és példaképnek tekintette a jobb jövőért folyta­tott harcban. Az őszinte barátság és testvéri sze­retet érzéseihez 1956. november 4-én a fokozott hála is párosult, amikor a forradalmi munkás­paraszt kormány kérésére másodszor szabadí­tották fel hazánkat a szovjet nép fiai. Az 1956. októberi ellenforradalmi eseményeket követően a szocialista tábor más országaival való kapcso­lataink is bensőségesebbekké váltak. Hazánk kapcsolatait a Szovjetunióval és a testvéri népi demokráciákkal a szocializmus közös útja, rend­szerünk, államhatalmunk azonos osztály tartal­ma, a kölcsönös támogatás és segítség, a szocia­lizmus, a kommunizmus győzelméért vívott harc­ban megnyilvánuló érdekközösség, valamint a közös marxista—leninista ideológia szabja meg. Hazánk és a szocialista tábor más országai közötti kapcsolatok ezen az alapon fejlődtek az elmúlt évben is. Nagyjelentőségűek voltak az ellenforradalom leverése után létrejött magas­szintű találkozások, amelyeken a baráti országok vezető államférfiai országaik politikai és gazda­sági támogatásáról biztosították népünket. E találkozások során pártunk és kormányunk ve­zetői leszögezték, hogy Magyarország továbbra is rendületlenül hű tagja marad a Szovjetunió vezette szocialista tábornak. Kormányunk veze­tőinek ez a világos és határozott állásfoglalása érzékeny csapást mért egyes imperialista körök­re, amelyek valamiféle nemzeti kommunista orientációt vártak Magyarországon. A barátainkkal való találkozók közül kima­gasló jelentőségűek voltak a Szovjetunióval ez év márciusában Moszkvában lefolyt tanácskozá­sok, amelyeken országunk fejlődése szempont­jából döntő fontosságú megállapodások jöttek létre. A Szovjetunión kívül a Kínai Népköztár­saság, a Bolgár Népköztársaiság, a Csehszlovák Köztársaság, a Német Demokratikus Köztársa­ság, a Román Népköztársaság, a Vietnami De­mokratikus Köztársaság és a Mongol Népköztár­saiság párt- és kormányküldöttségeivel folytat­tunk tárgyalásokat. A szocialista országok közötti magasszintű

Next

/
Thumbnails
Contents