Országgyűlési napló, 1953. II. kötet • 1956. július 30. - 1958. szeptember 26.

Ülésnapok - 1953-29

1407 Az országgyűlés 29. ülése 1956. július 31-én, kedden. 1408 erőfeszítéseket tegyenek a bányák műszaki fejlesztésére, elsősorban a külszíni és a földalatti rekonstrukciókra, a bányafa minél nagyobb mértékben való pótlására, nemcsak az előváj ásban, hanem a fejtéseken is és nem utolsó sorban a bányák célszerű gépesítésére, valamint a biztonságra és az egészségvédelemre. Nem kétséges, hogy a szénbányászat dolgozói megértik a terv túlteljesítésének nagy, országos jelentőségét és teljesítik a párt és a kormány kérését. Emelkedést mutat a villamosenergia termelése is. 1956 első félévében a termelt villamosenergia mennyisége megközelítette a 3 milliárd kilowattórát, s ezzel 13.7 százalékkal haladta meg az 1955. évi azonos időszak termelését. Ennek ellenére a villamosenergia-ellátás biztosításában voltak nehézségeink. Remélhetőleg az 1956—57. évben nem lesznek nagyobb zavarok a villamosenergia-ellátásban, de ehhez az szükséges, hogy legyen elegendő szén, olaj és takarékosan gazdálkodjunk az energiahordozókkal és az energiával. Természetesen a biztonságot döntően az energiatermelésünkbe belépő új, korszerű erőművek teljesítőképessége fogja adni. Az energiaszolgáltatás megjavítását célozza az az intézkedés is, hogy a második ötéves terv irányelveiben a villamosenergiaipar fejlesztési üteme meg fogja haladni az iparét. Az alapenergiahordozók mennyiségi kérdése mellett természetesen nem hanyagolható el a minőség sem. Ma még nincs kellő mértékben megoldva a vasút minőségi szénnel való ellátása. Minőségi barnaszenet termelő bányáink termelésének növelése nem korlátlan. Ezért minden erőfeszítést meg kell tenni arra, hogy a meglevő kazánok közül minél többet, minél gyorsabban alakítsanak át racionálisabb üzeműre, tegyenek alkalmassá elsősorban gyengébb minőségű szenek tüzelésére. E feladat elvégzésére a második ötéves tervben megfelelő beruházási összegek biztosítva vannak. Szakembereinknek az a véleménye, hogy az ország nehéz energiahelyzetét véglegesen csak az atomenergia felhasználása oldhatja meg. A Szovjetunió-baráti segítsége lehetőséget ad arra, hogy már a harmadik ötéves tervben nagy trijesítményű atomerőmű lépjen üzembe. Lényeges az is, hogy az atomenergia felhasználása necsak az atomenergiával működtetett villamoserőművekben történjék, hanem más területre is kiterjeszthető legyen, például közlekedésre, távfűtésre is. A Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa keretén belül a Szovjetunió és a népi demokratikus országok baráti segítsége lehetővé teszi, hogy energiahiányunkon szén- és áramimporttal segíthessünk. Ez azonban korántsem teszi feleslegessé az energiával való legnagyobb takarékosságot. Az ez évi tüzelőanyag és energia ellátással kapcsolatban a minisztertanács már hozott határozatot. Az intézkedések maradéktalan végrehajtásával az anyagellátás alapját képező tüzelőanyag és energiaellátás most már biztosítottnak látszik. Azonban a határozaton túlmenően is szükséges a legmesszebbmenő takarékosság, s az energiahordozók termelésének további növelése, hogy a következő év elején megfelelő kezdőtartalékok álljanak rendelkezésre. Nehézségeink vannak más anyagok biztosításában is. Ismeretes, hogy a színesfém félgyártmány-szükségletünk jelentősebb részét behozatalból kell fedeznünk. Az első félév folyamán nem volt megfelelőnek mondható a színesfémimport teljesítése, s elsősorban ennek következtében a színesfém félgyártmányok vonalán jelentős ellátási nehézségek mutatkoztak. A színesfémellátási nehézségek elsősorban az erősáramú iparágat érintik, ezen belül is főleg a kábel- és motorgyártást. A nehézségek következtében az elkészült berendezések végszerelése késik. Különösen súlyos a helyzet a vörösréz, a hutahorgony, a nikkel és a fémmangán vonalán. Szükséges, hogy külkereskedelmünk időben teljesítse behozatali kötelezettségét, hogy évi termelési tervünk teljesítését ne gátolja az importalapanyag hiánya. Szükségesnek tartom néhány szóval megemlíteni a hengereltacél-ellátás helyzetét is. Annak ellenére, hogy kohászati üzemeink, az elektroacél kivételével, 1955 óta rendszeresen teljesítik termelési tervüket és a hengereltacél-ellátás a korábbi időszakhoz képest javulást mutat, még mindig nem kielégítő. Az év első felében kereken 40 ezer tonnát kitevő megrendelés szállításával maradt adósa a kohászat a feldolgozó iparnak. Ennek következménye, hogy a gépipar több esetben nem tudja a népgazdaság által megkívánt összeállításban határidőre teljesíteni feladatát. A hengereltacél-ellátást az is súlyosbította, hogy az importban előirányzott mennyiség nem érkezett be a kívánt határidőre és mennyiségben. A kohászatnak a programhoz képest való elmaradása és a nem kielégítő hengereltacéltimport következtében a feldolgozóipar vállalatai anyagkészleteiket nem tudták kiegészíteni. Ahhoz, hogy a második félévben biztosítva legyen az ütemes termelés, többek között szükséges, hogy kohászatunk legalább 92—93 százalékos programszerűséggel dolgozzon és a külkereskedelem is maradéktalanul az ipar igényeinek megfelelő ütemben teljesítse feladatát. Nagyfokú anyagtakarékossággal, az importált anyagoknak csak a legszükségesebb helyeken való felhasználásával lehet a nehézségeket áthidalni. Külkereskedelmünknek elsősorban exportelőirányzatunk időben és megfelelő minőségben történő teljesítésével kell hozzájárulnia ahhoz, hogy anyagkészleteink ne csökkenjenek, hanem emelkedjenek. így tudjuk megteremteni termelésünk anyagtartalékát, amely ma az akadozó anyagellátás miatt sokszor hiányzik, és amely a termelőberendezések jobb kihasználását nem teszi lehetővé. Az anyaghelyzeten bizonyos mértékig segíteni fog az anyaggazdálkodás túlzott centralizációjának megszüntetése is. Tekintettel arra, hogy az anyagellátás kérdése azok közé a kérdések közé tartozik, amelyek leginkább foglalkoztatják az ipar dolgozóit, a pártnak és a kormánynak fokozott erőfeszítéseket kell tennie az anyagellátás megjavítására. A második ötéves terv időszakában komoly beruházásokat eszközlünk az energiahordozók, a villamosenergia, s általában az alap105*