Országgyűlési napló, 1953. II. kötet • 1956. július 30. - 1958. szeptember 26.

Ülésnapok - 1953-29

1405 Az országgyűlés 29. ülése dött a szabad alkotó vita, a meglevő hibákkal szembeni jogos bírálat és a kezdeményezés ezek kijavítására. A dolgozó néptömegek egyre növekvő aktivitása, alkotó bírálata és segítő készsége a hibák kijavítására, a gyorsabb előrehaladás biztosítására kimeríthetetlen erő. Rajtunk múlik e hatalmas erő felhasználása. Az eddig elért sikerek fejlesztésére és új, nagy eredmények elérésére minden lehetőségünk megvan. Minden lehetőségünk megvan elsősorban azért, mert a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének július 18—21-i ülésén elfogadott határozatok világos és határozott utat mutatnak, választ adnak egy sor régen vitatott problémára, biztos kézzel jelölik meg a szocialista építőmunkában előttünk álló feladatokat. A Központi Vezetőség határozatai szilárd bázis, harci program minden hazáját szerető magyar hazafi számára. Alkalmasak arra, hogy helyes végrehajtásukkal tovább erősítsük pártunk egységét, szilárdabbá tegyük a párt és a dolgozók kapcsolatát, s az eddiginél erősebbé tegyük népünk egységét. Dolgozó népünk széles rétegei — munkások, parasztok és értelmiségiek — helyeslik a határozatokat, egyetértenek velük, örömmel fogadják az előadói beszédek határozott hangját, világos iránymutatását, nehézségeink, hibáink bátor és nyílt feltárását. Azt mondják: voltak a múltban hibák, de azokat a párt a népre támaszkodva egyre gyorsuló ütemben kijavítja, világos vonalvezetés van, a párt tudja mit akar. Különösen egyetértenek azzal, hogy a vitás kérdések lezárásával a figyelmet a múlt hibáiról a jelen és a jövő feladataira irányítjuk. Egyre többen és többen megértik: a dolgozó nép érdeke követeli meg azt, hogy tekintetünket előre vetve haladjunk a szocialista demokráciának, a szocialista építésnek, a népgazdaság fejlesztésének és az életszínvonal emelésének egyre szélesebbé nyíló útján. A Magyar Dolgozók Pártjának Központi Vezetősége úgy gondolja, hogy legutóbbi, július 18—21-i ülésén hozott határozatait a tisztelt Országgyűlés is helyesli és támogatja, munkájában figyelembe veszi. Tisztelt Országgyűlés! A Magyar Dolgozók Pártjának, a Magyar Népköztársaság kormányának helyes politikája alapján mind az ipar, mind a mezőgazdaság területén kialakult javuló gazdasági helyzet népünket optimizmussal, bizakodással tölti el. Megvan győződve arról, hogy a párt vezetésével a növekedés, a fejlődés nehézségeit legyűri, és népgazdaságunk erősödése, izmosodása, népgazdasági tervünk teljesítése nyomán dolgozó népünk életszínvonala fokozottan emelkedik, élete szebb, vidámabb, boldogabb lesz. E cél elérését kívánják biztosítani a népgazdaság fejlesztése második ötéves tervének elfogadott irányelvei, amelyekben kifejezésre jut pártunk és kormányunk gazdaságpolitikája. Eszerint az elkövetkezendő években tovább folytatjuk a szocializmus építését a városban és a falun annak érdekében, hogy fokozottabb mértékben kielégítsük a munkásosztály, a dolgozó parasztság és az értelmiség egyre növekvő anyagi, kulturális és szociális szükségleteit. . július 31-én, kedden. 1406 Ahhoz, hogy kitűzött céljainkat elérjük, figyelmünket az eddiginél jobban kell a gazdasági építési és a kulturális nevelési kérdésekre irányítanunk. A mi viszonyainkra is érvényes az a tétel, hogy napjainkban a szocializmus építése során jobban előtérbe kell kerülnie a marxizmus gazdasági oldalának. E tétel helyességéből kiindulva a párt és a kormány megkülönböztetett figyelmet fordít a népgazdaság kérdéseire, azok megoldására nagy erőfeszítéseket tesz és kíván tenni a jövőben is. Tisztelt Országgyűlés! A továbbiakban a minisztertanács beszámolója alapján, ahhoz csatlakozva, gazdasági életünk néhány kérdéséről kívánok szólni. Ismeretes, hogy 1953-ban népgazdaságunk helyzete nem minden vonatkozásban alakult megfelelően. Pártunk Központi Vezetősége a helyes intézkedésekkel és azzal, hogy leleplezte a fejlődést gátló jobboldali nézeteket, megteremtette a népgazdaság egészséges fejlődésének feltételeit. Az eredmény nem is maradt el. Az 1955. évi népgazdasági tervet túlteljesítettük és sikereket érünk el az 1956-os terv teljesítésében is. Ezekről az eredményekről a tegnapi nap folyamán Hegedűs elvtárs részletesen beszélt. Az elért eredmények mellett azonban vannak még olyan nehézségeink, amelyek komoly gondot okoznak és fékezőleg hatnak népgazdaságunk fejlődésére. Népgazdaságunk gyorsabb fejlesztését ma két nagyobb akadály, az anyagellátási nehézségek és az energiahordozók elégtelensége gátolja. Kétségtelen, hogy ha az üzemek anyag- és energiaellátása nem teljesen kielégítő, ez a körülmény termelési eredményeinket kedvezőtlenül befolyásolja. Ezért egyes iparágakban — különösen a kohó- és gépipari minisztérium és a vegyipari és energiaügyi minisztérium területén — a munkaidő egy része nincs megfelelően kihasználva. Az anyaghelyzetnek ilyen alakulása részben külkereskedelmi okokkal, részben helytelen gazdálkodásssal és sokszor a nem megfelelő anyagnormákkal való tervezéssel, részben az elemi károk helyreállításával kapcsolatos. Meg kell mondanom, hogy a legnagyobb problémát az energia biztosítása jelenti. Hazánk a szilárd és folyékony energiahordozókban nem gazdag. Ez a kérdés nálunk a világszerte megnyilvánuló energiaszűkületnél is élesebben jelentkezik. Alapenergia-hordozóink termelése népi demokráciánk tizenegy éve alatt rohamosan fejlődött és ma mintegy háromszorosa a háború előtti utolsó békeév termelésének. Sajnos, ez a hatalmas fejlődés sem tudja biztosítani az egyre növekvő szükségletek maradéktalan kielégítését. Annak ellenére, hogy, a szénbányászat az első félévi terv előirányzatánál 353 ezer tonna szénnel többet termelt, mégis a népgazdaság tüzelő- és fűtőanyagszükségletének biztosításában nehézségeink vannak. Ahhoz, hogy a második félévben az ipar, a közlekedés és a lakosság igényeit ki tudjuk elégíteni, múlhatatlanul szükséges az, hogy a szénbányászat a második féléves tervét minimálisan 300 ezer tonna szénnel túlteljesítse. Ez nehéz, de nem megoldhatatlan feladatot jelent. E feladat megoldásához arra van szükség, hogy a szénbányászat dolgozói egyre nagyobb