Országgyűlési napló, 1953. II. kötet • 1956. július 30. - 1958. szeptember 26.
Ülésnapok - 1953-37
1937 Az országgyűlés 37. ülése 1957. évi június 4-én, kedden. 1938 állami költségvetési tervről szóló előterjesztések tartalmaznak. Ha az egyes előirányzatok jelentőségét megfelelően ismertetjük és a dolgozókat pártunk vezetésével ezeknek a feladatoknak a megoldására ösztönözzük, az országgyűlés és a kormány biztosan számíthat az 1957. évi könnyűipari terv teljesítésére, sőt számos helyen túlteljesítésére. Mindezek alapján az 1957. évi gazdasági tervről és állami költségvetésről szóló javaslatot pártom és a magam nevében elfogadom és teljes erőmmel tevékenykedem annak sikeres végrehajtásáért. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik Blaha Béla képviselőtársunk. BLAHA BÉLA: Tisztelt Országgyűlés! A Munkaügyi Minisztérium költségvetéséhez és jövőbeni feladataihoz kívánok hozzászólni. Egy magyar közmondás szerint az újról vagy jót, vagy semmit! (Derültség.) Én azért többet akarok erről mondani a feladatok tekintetében. Az új minisztérium létrehozását két szempontból tartom fontosnak. Elsősorban ennek a minisztériumnak kell foglalkoznia a munkások és alkalmazottak élet- és munkakörülményeit érintő feladatokkal, mint például a bér-, szociálpolitikai ügyek, ezen belül a nyugdíjak, az üdültetés állami irányításával, a szakmunkásképzés, a munkásellátás, a munkaügyi törvények, a munkavédelem kérdésével. Tovább lehetne még sorolni azokat a feladatokat, amelyeket a minisztériumnak el kell végeznie. Éppen ezért a dolgozók nagy figyelemmel kísérik a tárca munkáját. A minisztérium akkor tudja feladatát betölteni, ha az állam érdekeit szem előtt tartva, a dolgozók jogos követeléseit figyelembe véve munkálkodik. Ennek politikai, erkölcsi, gazdasági alapja adva van a népgazdaság lehetőségeihez mérten. A feladatok helyes végrehajtása azon múlik, hogyan dolgozik, hogyan tudja leküzdeni azokat a nehézségeket, amelyek a múltban a dolgozók ilyen irányú ügyeinek intézésében fennállottak. A minisztérium létrehozásával felszámoltuk azt a helytelen állapotot, hogy azokban a kérdésekben, amelyek lényegében szorosan összefüggnek egymással, különböző szervek döntöttek, ami nehezítette az egységes irányítást. A múltban a dolgozók ügyeivel több szerv és intézmény foglalkozott, ami gátolta a gyors, eredményes elintézést és a szakszervezeteknek a dolgozók érdekvédelme tekintetében végzendő munkáját. A SZOT elnöksége ezért javasolta a kormánynak a Munkaügyi Minisztérium létrehozását. A minisztérium létrehozásával jelentős megtakarítást érünk el az államháztartásban még akkor is, ha csak azt vesszük figyelembe, hogy a múltban a különböző szervekben ezt a feladatot 450 fő látta el. Most ezt a munkát a tárcán belül 250 fő végzi, ami az előző évhez viszonyítva évi 6 millió forint megtakarítást jelent. A létrehozott Munkaügyi Minisztérium sokrétű feladatai közül jelenleg előtérbe kell helyezni a helyes bérpolitika és bérarányok kialakítását. Ez nemcsak a minisztériumnak, hanem a kormánynak, a szakszervezeteknek és az egész magyar munkásosztálynak komoly feladatot jelent. Arról van szó, hogy az ellenforradalmi események után az előző időszakkal szemben lényeégésen emelkedett a bérszínvonal és ezzel szemben csökkent a termelékenység. A termelés és a termelékenységgel le nem fedezett bérek komoly zavart okoztak népgazdaságunkban a béralap és a rendelkezésünkre álló árualap összhangjában. Éppen e súlyos hiba leküzdésére átgondolt és megalapozott szocialista bérpolitikát kell kialakítani. Ahol mód és lehetőség van rá, mindenütt vissza kell állítani a teljesítménybéreket a teljesítmények növelése és a munkafegyelem megszilárdulása érdekében. A minisztériumnak arra kell törekednie, hogy ar múlt hibáit leküzdve, a szakmák és iparágak fontosságának sorrendjében alakítsa ki és állandóan ellenőrizze a reális bérarányokat. A minisztérium költségvetését tanulmányozva, meg lehet állapítani, hogy összegben, megoszlásban megfelel az 1957-ben előttünk álló politikai, gazdasági feladatoknak. A költségvetés ipari tanulóképzésre 309 millió forintot irányoz elő, amely 3 millió forinttal több az 1956. évinél. Ez biztosítja annak anyagi alapját, hogy a Munkaügyi Minisztérium irányítása alá tartozó iparitanuló-intézetekben 22 600 fővel több ipari tanulót képezünk ki, mint 1956ban. Tehát összesen 57 700 főt képeznek ki az intézetek. Ezen belül az iparitanuló-otthonokban elhelyezett tanulók száma 11 200 fő lesz, ami az egyes szakmák munkaerőpótlását, a tanulókról való szociális gondoskodást is szolgálja. Az ipari tanulók létszámemelkedése csak úgy vált lehetővé, hogy a minisztérium egyrészt takarékossági további intézkedéseket vezetett be, másrészt az ipari tanulókkal foglalkozó dolgozók létszámát 600 főre csökkentette. Mintegy 7 éve folyik nálunk a központosított iparitanulóképzés. Ez alatt az idő alatt a szakmunkások mennyiségi és minőségi képzésében jelentős eredményeket értünk el. Az eredmények mellett azonban komoly hiányosságok, fogyatékosságok jelentkeznek az iparitanuló-képzésben. Ezek főképpen abból adódták, hogy a mennyiségre való törekvés háttérbe szorította a szakmai képzést. A szakmai képzés elhanyagolása komoly mértékben gátolta a megfelelő utánpótlást, tehát a szakmai gyakorlat elsajátításához több időt kell adni. Például a bányászatban, vasiparban a minisztérium vizsgálja meg az egyes szakmáknak azt a helyes álláspontját, hogy maguk irányítsák az iparitanuló-képzést. A Munkaügyi Minisztérium hatáskörébe tartozik a szociálpolitikai kérdések állami irányítása. Az ezzel kapcsolatos kiadások csak a nyugellátás vonalán jelentkeznek külön a költségvetésben, a-nyugellátás fejezetben mintegy 2677 millió forint összegben. Ennek nagyságát mutatja, hogy ez évi beruházásainknak több mint felét teszi ki a nyugdíjakra fordított összeg. A nyugdíjasok ellátására ebben az évben mintegy 400 millió forinttal több jut, mint az elmúlt évben. Ezt a növekedést a nyugdíjasok számának természetes emelkedésén kívül az a körülmény is okozza, hogy a kormány átmenetileg leszállította a nyugdíj-korhatárt. Ez azt jelenti, hogy nyugdíjasaink két és fél évvel előbb hagyják abba a munkát. A kormány elrendelte a
